Nagy örömömre szolgált az a felhívás, mely a legutóbbi számukban jelent meg, s rögtön arra gondoltam, hogy jó lenne a 140 kis lámpás közé bekerülnie Jászjákóhalmának is.
Nekem ugyanis nagyon szoros kapcsolatom volt a lappal ifjabb koromban – és a 140. évforduló mellé van egy magán 40. évfordulóm.
Történt pedig, hogy már gimnazista koromban – országos 6. helyezett voltam földrajz versenyen - figyelemmel kísértem a Természettudományi Közlönyt, amikor pedig 1968-ban Természet Világává változott még közelebbi lett a kapcsolatom, ugyanis a TIT tagjaként – akkori szokás szerint illetménylapként kaptam meg minden számát. 1967-től – mint népművelő, helyi művelődési otthon igazgató, a TIT községi csoportvezetője lettem. Mindjárt első évemben részt vettem a cikkpályázaton, ahol örömömre és meglepetésemre – 19 évesen – különdíjat nyertem. Témám a Jászság volt. Honismereti szakköri tagként akkor már kutatgattam környezetemet. (Azóta népművelő-könyvtáros főiskolai, szociológus egyetemi végzettséget szereztem, 43 éve tagja – 26 éve vezetője - vagyok a 46 éves jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkörnek. 2000-ben megkaptam „A Jászságért” díjat. Ez évben éppen a Magyar Kultúra Lovagjává ütöttek. 12 évig polgármester is voltam a rendszerváltoztatás után.)
A saját jubileumom pedig az, hogy a következő évben – éppen 1-2 hét múlva 40 éve – az 1969. áprilisi számban megjelent a cikkem „A Jászság” címmel. Innét számítom újságírónak (is) magam. Úgy érzem, hogy azokat a sikereket, azt az indító lökést, mely kellett ahhoz, hogy egy osztatlan tanyasi iskolából elinduló srác a leírtakat elérje, a Természet Világától és ettől a különdíjtól kaptam.
Kapcsolatom a folyóiratukkal még nem szakadt meg. Amellett, hogy vagy 20 éven keresztül előfizető voltam, néhány tudománytörténeti cikkem is megjelent a lapban, ahol Keömley Gáborné szerkesztő asszonnyal tartottam személyesen is a kapcsolatot (vajon mi van vele?). Ezek az emlékek jöttek elő hirtelen, s az ötlet, hogy ezúton tisztelettel meghívom főszerkesztő urat egy – régiesen mondva – író-olvasó találkozóra.
Bízva pozitív válaszában – s tájékoztatva az anyagi vonzatokról – szíves válaszát várva,
Jászjákóhalma