Hihetetlenül nehéz tájékozódni a hírek áradatában. Az egyik ésszerű támpont az lehet, hogy hol, milyen környezetben jelent meg vagy hangzott el egy hír, mennyire megbízható a forrás általában. Másokhoz hasonlóan én is abból indulok ki, hogy bizonyos folyóiratoknak hinni lehet, ha természettudományokról van szó, mások viszont nem hitelesek, mert a szenzáció hajhászása közben kétes eredetű információkat is közölnek. Néha azonban igazságok, féligazságok és koholmányok olyan megdöbbentő vegyületei jutnak nyomdafestékhez, amikor utánjárás és némi szerencse nélkül már nem is lehet eldönteni, hogy mi a valóság. Nemrég utána nyomoztam egy ilyen esetnek, a tanulságos történetet az alábbiakban szeretném közreadni.

Kezembe került a Svájci Űrhajózási Társaság „Mitteilungen der SRV" elnevezésű, német nyelvű folyóiratának 1993. márciusáprilisi száma. A szerény külsejű, de érdekes űrkutatási információkat is közlő kiadvány hosszú beszámoló cikket tartalmaz a SETI programokról Kutatás a Földön kívüli értelem után címmel. Az ismertetés történelmi áttekintéssel és természetesen a legaktuálisabb program, a NASA „százmilliárd dolláros" SETI kutatásainak bemutatásával indul (lásd cikkemet a Természet Világa 1993. áprilisi számában). A szerző azonban már a második oldalon meglepő újdonsággal szolgál. Forrás megjelölése nélkül írja a következőket:

„Az orosz csillagászok mintegy két éve találgatják azon szokatlan jelek eredetét, amelyeket Alekszej Arkhipov ukrán csillagász a Sas csillagkép csak 17 fényévnyire levő csillagáról, az Atairról vett. A regisztrált rádiójelekből arra következtetett, hogy az ottani lények évmilliók alatt rendkívül magas ipari fejlettségű civilizációt hoztak létre. Az orosz csillagászok értelmezése szerint a gyanított idegen civilizáció az Atair bolygórendszerében él, és ott gigantikus ipari társadalmat épített fel. A kifejlesztett ipar hatására bolygójuk lakhatatlan lett, és lakóinak egy másik bolygóra kellett menekülniük. Az elhagyott égitestet energiaforrásként hasznosítják. Alekszej Arkhipov úgy vélekedik, hogy az általa regisztrált, és radar, televízió vagy egyéb sugárzásnak tekintett mesterséges sugárzás mintegy százmilliószor erősebb, mint a Földről felfogott napenergia. Arkhipov elmélete szerint tételezzük fel, hogy egy ilyen hatalmas ipar létrehozói mintegy környezetvédelmi problémáik m egoldására költöznek egy másik, távolabbi bolygóra. Az Atair lakói 150 billió km távolságból keresik velünk a kapcsolatot. Ez nagynak tűnik, de a csillagászok számára csak egy macskaugrás".

A szerző ezután néhány mondatban ismerteti magát az Atair csillagot, amely a Tejút közelében van, majd így folytatja:

„Ugyanitt gyanítanak életet amerikai csillagászok is. Azok az óriási rádiótávcsövek, amelyekkel az amerikai kozmológusok a világűrbe hallgatóznak, ugyanis titokzatos rádióüzeneteket fogtak fel. Nagyon valószínű, hogy ezek a jelek értelmes lényektől származnak, akik egy többmillió fényév távolságú csillagon élnek. Dr. Kent Cullers már 62 ilyen titokzatos rádióüzenetet gyűjtött össze. A születésétől vak kutató, aki a kozmoszban ugyanolyan jól tájékozódik, mint más emberek a saját kertjükben, mondja: „A jeleket még nem tudtuk megfejteni. Számítógépeink számításai szerint azonban bizonyosan állítható, hogy értelmes lények rádióüzeneteiről van szó". A jelek valószínűleg 800-1200 évig voltak úton a Földig. Eközben az idegen lények kultúrája elpusztulhatott, vagy nagymértékben továbbfejlődött. Dr. Cullers, aki a NASA világűr-hallgatózási akcióját koordinálja, hajlik a következő elgondolások felé: - a bolygó, ahonnan a jelek származnak, valahol a Tejút tartományában van, - mivel az i smeretlen lények kultúrája továbbfejlődött, időközben felfedezték a Földet, - számunkra még ismeretlen űrhajózási technikájukkal az idegen lények valószínűleg leelőzték saját, a világűrben terjedő rádiójeleiket."

Eddig az idézet a cikkből, amely megdöbbentő állításai mellett tartalmaz néhány vitathatatlan tényt is. Az Atair csillag tényleg a Sas csillagképben van, 17 fényévnyire. Arkhipov tényleg ukrán rádiócsillagász, aki SETI kutatásokkal foglalkozik. Cullers tényleg a NASA egyik SETI kutatója, aki valóban születése óta vak. Véletlenül mindkettőjüket ismerem különféle SETI konferenciákról, ezért a cikk rájuk vonatkozó mondatait angolra fordítva elküldtem nekik azzal a kéréssel, hogy próbálják megmagyarázni, honnan származnak ezek a vadabbnál vadabb állítások.

Kent Cullers, aki valójában a NASA Ames kutatóközpont „signal detection sub-system manager"-e, vagyis a jelanalizáló alrendszer vezetője, azonnal fax választ küldött, s többek között ezeket írta:

„Az idézet a svájci publikációból a legteljesebb mértékben helytelen és ismeretlen. Nyilvánvaló, hogy az a rész, amely az idegenekről alkotott elméleteimre vonatkozik, abszurdum. Még ennél is rosszabb, hogy el sem tudom képzelni, honnan vettek olyan számokat, mint a >62 titokzatos rádióüzenet<. Csak arra tudok gondolni, hogy ezt az információt úgy, ahogy van, valaki kitalálta".

A. Arkhipov oroszul válaszolt, levelét nemrég kaptam meg. Ő az Ukrán Rádiócsillagászati Intézet munkatársa. A hosszú levélből csak azt a részt idézem, amely a svájci cikkre vonatkozik:

„Természetesen az az információ, amelyről Ön ír, csak koholmány, amelynek alapja feltehetőleg egy régebbi munkám, amely négy sárga törpecsillag közelében található diszkrét rádióforrásokra vonatkozik.* Ezt már régebben publikáltam, és Ön is ismeri, hiszen kétszer is előadtam az Ön jelenlétében. A TASSZ egyik tudósítója megkért, hogy népszerű formában mutassam meg az égen, hogy hol vannak ezek a rádióforrások. Válaszul közöltem, hogy a négy forrás közül kettő az Atair csillag közelében található (tőle mintegy 2 foknyira). A cikk, amelynek szövegét megjelenés előtt nekem is megmutatták, teljesen korrekt volt, amennyiben az Atairt csak durva irányjelzőként említette az égen (de nem a térben!). Ettől kezdve azonban az információ már az én tudtom nélkül terjedt tovább. Tartalmi ismertetések és fordítások a felismerhetetlenségig eltorzították az értelmét, megalkotván a soron következő legendát". S még hozzáteszi: „Nemrég egy általam is ismert újságíró egy olyan interjút közölt vele m, amelyet én sohasem adtam! Hasonló esetek, sajnos, nem egyediek. Nehéz ellenük harcolni".

Egyetértek Arkhipov végkövetkeztetésével, ezért is idéztem ilyen részletesen levélváltásunkat. Talán ez a példa is segít abban, hogy még szkeptikusabbá váljunk minden meglepő tudományos hírrel kapcsolatban, amely forrás megjelölése nélkül jelenik meg valahol a másodközlő irodalomban. Vigyázzunk még akkor is, ha az illető lapban ismerős és hiteles fényképek, vagy hírek között találkozunk a gyanús információval.

Cullers és Arkhipov leveleinek lényegét németre fordítva egyébként elküldtem a svájci folyóiratnak. Válaszukban engedélyt kértek, hogy leközölhessék. Azonnal jelentkezett a cikk szerzője is, aki szerint információi részben egy hitelesnek tűnő német újságíró telefonközlésén, részben az egykori TASSZ anyagain alapultak.

*Arkhipov azt javasolta, hogy vizsgáljuk meg alaposabban azokat az azonosítatlan rádióforrásokat, amelyek a Naphoz hasonló csillagok közelébe esnek az égen. Össze is keresett négy ilyen érdekes rádióforrást.