Búcsúzunk Wigner Jenőtől
Wigner Jenő a Fasori Evangélikus Gimnáziumra, ahol tanult, mindig nagy
elismeréssel és szeretettel emlékezett vissza, és a Nobel-díj átvételekor
tartott köszönőbeszédének jelentős része is a hálás szeretet kifejezése
Rátz és Polányi tanár úrnak. Iskolatársai között volt Neumann János és
Szilárd Leó. (Részlet a Wigner 60. születésnapjára megjelentetett cikkgyűjtemény
bevezetőjéből: E három tudós akkora hatást gyakorolt az USA szellemi életére,
hogy nagy teljesítmények elismerésére szokássá vált tiszteletbeli magyar
cím adományozása.) Mint visszaemlékezéseiben írja, kezdettől fogva fizikus
szeretett volna lenni, de apja az elhelyezkedési lehetőségeket tekintve
nem sok fantáziát látott ebben a pályában, így 1921-től Berlinben vegyészetet
tanult és 1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1930-ig Berlinben,
illetve Göttingenben dolgozott, majd 1930-ban az Egyesült Államokba ment
és a Princetoni Egyetem tanára lett, ahol a matematikai fizika tárgyköréből
tartott előadásokat. Más egyetemeken eltöltött rövidebb időszakoktól eltekintve
munkássága mindvégig Princetonhoz kötődött.
Tudományos tevékenységének első szakasza egybeesett a fizika dicsőséges napjaival. Így emlegette egyik előadásában a kvantummechanika és kvantumtérelmélet kialakulásának és az egyik leghatékonyabb fizikai elméletté válásának időszakát. Wigner – részben Neumannal, illetve Jordannal írott munkáiban – jelentős szerepet játszott a kvantumelmélet fogalmi tisztázásában. Íttörő szerepe volt a fizikai rendszerek szimmetriáinak vizsgálatában, e szimmetriák jelentőségeinek felismerésében és a vizsgálatukhoz szükséges matematikai elmélet, a csoportelmélet módszereinek kifejlesztésében. A csoportelmélet alkalmazásairól írt összefoglaló munkája ma már klasszikus kézikönyv. Gondolatainak jelentőségét egy ideig sokan nem ismerték fel és az új módszereket és eredményeket idegenkedve fogadták Búcsúzunk Wigner Jenőtől a fizika későbbi fejlődése során azonban e gondolatok mindinkább a természetleírás lényeges elemeivé váltak. Wignernek az a nézete, hogy a szimmetriák a mozgástörvényeket szabályozó általános szupertörvények, teljes mértékben igazolódott a részecskefizika modern elméleteiben, amelyeket csoportelmélet nélkül szinte meg sem lehetne fogalmazni.
Működésének másik nagy területe a magfizika. E tudományág szakkönyveit
lapozva újra és újra a nevével találkozunk, legtöbbször valamilyen érdekes
új gondolat kapcsán. Ezek közül nem egy a fizika más területeit is inspirálta.
Wigner szerepe az amerikai atomprogram megindításában és megvalósításában
ma már az atomkor legendáriumának közismert fejezete. Reaktorfizikai vizsgálatai
közül egyesek mérnöki teljesítményként is kiemelhetőek.
Teljes munkássága – akárcsak a lényeges eredményekre szorítkozva is – szinte áttekinthetetlen. Sokat és gyümölcsöző gondolatokat felvetve foglalkozott a természetleírás általános kérdéseivel, méréselméleti és ismeretelméleti problémákkal, az élet és a tudat tudományos vizsgálatának lehetőségeivel.
Ha valakiről, Wignerről elmondható, hogy nem volt elefántcsonttoronyba zárt tudós. Szilárd meggyőződéssel hirdette az ember jogát a szabadságra és a boldogságra. Tudományos tevékenységének következményeit tudatosan vizsgálta és vállalta. A II. világháború során végzett tevékenységén túl hosszabb ideig tagja volt az amerikai Atomenergia Bizottság Tanácsadó Testületének, tanácsadó és szervező szerepet vállalt több kormányszerv és tudományos intézet munkájában.
Élete során számos hivatalos elismerésben részesült. 1963-ban neki ítélték a fizikai Nobel-díjat.
Sikereinek titkát az emberi tudat általa annyira áhított elméletének hiányában nem tudjuk megfejteni. Egy biztos: mindenkinek, aki Wigner munkáit olvassa, közös élménye az a csodálatos képesség, amellyel a legbonyolultabb problémáknál is néhány egyszerű gondolatból kiindulva megragadja a lényeget és az olvasó számára is természetes és áttekinthető módon eljut a megoldásig. Olyan konferenciákon is, ahol általa akkoriban nem művelt területtel foglalkoztak, rendszeresen felszólalt, és kérdései mindig lényeges pontokat érintettek. Fáradhatatlan intellektusa a magánéletben sem pihent, megnyilvánulása azonban sohasem látványos sziporkázás, hanem szelíd, de nem halványuló izzás volt, amelyhez hozzátartozott a bölcs irónia is. (Ez már valami – mondta megtévesztő álmélkodással, amikor öntudattól dagadó, nyilvánvaló szamárságot hallott.) Minden Princetonba látogató vendég számára rövid időn belül egyértelmű volt: az egyetemen Wignert mindenki szereti és tiszteli.
Bár hosszú ideig távol élt Magyarországtól, tisztán és szépen beszélt magyarul, figyelemmel kísérte az itthoni eseményeket.
Nyilván neki köszönhető, hogy a Princetoni Egyetem könyvtárának polcain megtalálhatók a magyar – sőt magyar nyelvű – fizikai folyóiratok is. Hosszú idő után, az 1970-es években végre sor kerülhetett magyarországi látogatására, s az első látogatást több is követte és előadásain a magyar fizikustársadalom közvetlenül kifejezhette tiszteletét a dicsőséges napok egyik utolsó nagy alakja előtt.
Fentebb említett előadásának zárószavait bízvást tekinthetjük tudományos végrendeletének: A tudomány dicsőséges napjait fenn kell tartanunk. A tudományt kell szeretnünk és nem a hatalmat, és hatókörét ki kell terjesztenünk nemcsak a nagyenergiás jelenségekre, hanem az élet és a pszichológia területére is, az emberiség és az emberi boldogság problémáira is!