|
Terhesség és diabétesz Farkas Csaba
A Szegedi Tudományegyetem Falkay György professzor vezette kutatócsoportja igazolta funkcionális módszerrel a világon először, hogy a terhesség során kialakuló cukorbetegségnél a méhben lévő idegrostok mennyisége és működése megváltozik kísérleti körülmények között patkányokban. A kutatók megállapításának azért van nagy jelentősége, mert ha ez az embernél is így van – melynek nagy a valószínűsége –, akkor az is igaz, hogy a terhességi cukorbetegségben szenvedő anyák szervezete kevésbé reagál a terhesség normális lefolyását elősegítő gyógyszerekre, mint azt eddig gondolták. A csoport kutatásai egybeesnek a terhességi diabétesz mind hatékonyabb kezelését kikísérletezni igyekvő nemzetközi kutatásokkal.  Az
intézet fő kutatási területe a reprodukciós farmakológia – mondja Falkay
György professzor, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai
Intézetének egyetemi tanára –, így minden olyan gyógyszerterápiás kutatás,
amely a terhesség, a terhesség kihordása, a meddőség témakörébe tartozik,
foglalkoztatja a csoport kutatóit. A terhességi cukorbetegség világszerte
sok gondot okoz. Különösen a cukorbetegség hatására kialakuló koraszülés,
amely ma is nagy problémája a reprodukciós endokrinológiának, a szülészet-nőgyógyászatnak.
A fejlett európai országokban 8–10 százalék körül van a koraszülési ráta,
ennyi nálunk is, ami nagyon magas, de az Amerikai Egyesült Államokban még
magasabb az arány. Nem javul a statisztika annak ellenére, hogy vannak
gyógyszerek, amelyekkel a koraszülést kezelni lehet, tehát megpróbálják
benntartani a méhben a magzatot, amíg el nem éri a normális fiziológiás
szülés időpontját – hangsúlyozza Falkay György. Kutatócsoportja új tokolitikumok
(a koraszülés terápiáját lehetővé tevő gyógyszercsoport) fejlesztésével
is foglalkozik, így terelődött figyelmük a koraszülést sokszor előidéző,
terhesség indukálta cukorbetegségre.
A terhességi diabétesz régen ismert, speciális, a terhes nők nagy százalékát érintő cukorbetegség – magyarázza a professzor. A terhesség alatt keletkezik és a terhesség után az esetek nagy százalékában meg is szűnik, de az is előfordul, hogy megmarad. Kialakulásának, megmaradásának több oka van. Például mert inzulin-rezisztencia alakul ki, s a glükózfelhasználás is romlik. De ahhoz, hogy megjelenjen, és a terhesség után is megmaradjon, kell valamiféle hajlamosító tényező is. Ide tartoznak a modern életforma olyan részjelenségei, mint a táplálkozási problémák és a stressz. (Csak látszólag paradox, hogy a fejlődő országokban is rohamosan emelkedik a terhességi diabéteszesek száma, hiszen a lakosság nagy részét kitevő szegények olyan étrenden élnek, ami a cukorbetegség kialakulását egyébként is elősegíti, és őket fenyegeti leginkább a stressz is.)
Lovász Norbert és Deák
Bea patkányuterust preparál egy kísérlet
A terhességi diabétesz nemcsak koraszülést okozhat, hanem túlhordást is. Ilyenkor túlsúllyal, négy és fél kiló fölött születik a baba, gyenge ellenálló-képességgel, szülési nehézségeket is okozva. Ezért állatkísérleteket folytattak a kutatók: az uterus, a méh kontraktilitásának, összehúzódási képességének a változását vizsgálták diabéteszes patkányokon. Sikerült funkcionális módszerrel igazolniuk, hogy a terhes és – standardizált körülmények között – diabéteszessé tett patkányoknál a méhben lévő idegrostok hamarabb eltűnnek, mint a vemhes, de nem cukorbeteg állatoknál. (Régóta ismert, hogy a méhben lévő idegelemek a terhesség idején mindig visszahúzódnak, eltűnnek, és a szülés után ismét megjelennek, benőnek.) Tehát a diabéteszes vemhes patkány hamarabb éri el azt az állapotot, „amikor már szülni kell” – ez a magyarázata a humán terhességi diabétesz esetén kialakuló gyakori koraszülésnek is. Ráadásul bizonyos méhösszehúzódás-gátló, tokolitikumos szerekre – melyeket az orvosok azért adnak, hogy a koraszülés ne következzen be – nem igazán reagál a diabéteszes uterus, sokkal kevésbé, mint az egészséges. A szülés megindulására késztető szerre, az oxitocinra szintén kevésbé reagál a diabéteszes méh az egészségeshez képest, ezért jönnek a világra terhességi diabétesz esetén a túlhordott, extrém nagy súlyú újszülöttek. Kísérleteik felhívják a figyelmet arra, hogy a diabéteszes terhességet minél hamarabb ki kell szűrni, s minél közelebb kell vinni a fiziológiai állapothoz azért, hogy a terhes nő a magzatot normálisan ki tudja hordani, ne következzék be se koraszülés, se túlhordás – hívja fel a figyelmet a professzor, hozzátéve, hogy jelenleg a terhesség alatt létrejövő diabéteszt világszerte kizárólag inzulinnal kezelik. A szegedi kutatók azonban – éppen állatkísérletes eredményeik kapcsán – fokozottan figyelnek egy új irányzatra, amivel kapcsolatban külföldön már folynak humán, nagy beteganyagon történő kísérletek. Eddig az volt az elfogadott nézet, hogy azok a szájon át szedhető antidiabetikumok, amelyek főleg az időskorban kialakuló, 2-es típusú cukorbetegségben használatosak, terhességi diabéteszben nem adhatók, mert károsítják a magzatot. Csakhogy egy bizonyos, szájon át adható készítményről éppen mostanában írja a külföldi szakirodalom, hogy hatóanyaga nem megy át a méhlepényen, a placentán, tehát a magzat védett vele kapcsolatban – ismerteti a munkájukhoz kapcsolódó külföldi, a köztudatban még meg nem jelent eredményt a professzor. Mint részletezi; kiderült, hogy a placenta nagyon sok, úgynevezett effluxfehérjét tartalmaz, melyek visszalökik a sejtből a különféle bekerült idegen anyagokat. Nem mindegyiket, csak amelyeket az említett effluxfehérje képes kilökni a sejtből (azaz ami az effluxfehérjének a szubsztrátja). S az is kiderült, hogy az említett, szájon át szedhető antidiabetikum pontosan a szubsztrátja a placenta effluxfehérjéinek. Tehát megvan az elméleti alap és biztosíték arra, hogy bizonyos nem inzulinkészítmények (szájon át adható antidiabetikumok) alkalmazhatók a terhességi diabétesz terápiájához. Ez azért nagyon fontos, mert az inzulin a terhességi diabétesz kezeléséhez nem ideális – mutat rá a professzor. Az inzulinterápia alatt ugyanis az anyában inzulin-antitestek alakulnak ki, és ezek bevisznek bizonyos nemkívánatos anyagokat a magzatba. (A terhesség alatt az injekciózás, mint invazív módszer, egyébként sem igazán megfelelő.) Amint az inzulin bejut az anya véráramába, hipoglikémiás állapot, alacsony cukorkoncentráció alakul ki a szervezetében, de ez hipoglikémiássá teszi a magzatot is. A terhesség során az inzulinozás hatására állandóan változó hiper- és hipoglikémiás állapot nem tesz jót a magzatnak a fejlődése szempontjából. Ezért történnek most olyan külföldi klinikai vizsgálatok, amelyek az inzulin mellett eddig „mumusnak” tartott, szánjon át szedhető készítményekkel is megpróbálják leküzdeni a terhesség alatti diabéteszt. Mégpedig olyanokkal, amelyekről kiderült, hogy az effluxfehérjék nem engedik át őket a placentán – mondja a szakember, hozzátéve, hogy nem folytatnak ezzel a szájon át szedhető gyógyszerrel kapcsolatban humán kísérleteket, de folyamatosan figyelik az ezzel kapcsolatos fejleményeket, és ha lehetséges lesz az emberi alkalmazás, az elsők között lesznek, akik hasznosítani fogják az eredményt.
Az írás OTKA-hivatkozási száma: K6270
|
