A Nemzetközi Csillagászati Unió kezdeményezésére az ENSZ és az UNESCO jóváhagyásával a 2009. év a Csillagászat Nemzetközi Éve. 2009-ben emlékezünk meg ugyanis annak a 400. évfordulójáról, hogy Galileo Galilei a nem sokkal korábban feltalált műszert, a távcsövet az ég felé fordítva számos olyan felfedezést tett, amelyek nemcsak a csillagászatban jelentettek fordulópontot, hanem az emberi kultúrában, a világról alkotott nézetekben is. Hogy ki találta fel a távcsövet, azóta is vita tárgya. Galilei a rendelkezésére álló információk alapján csupán maga is készített ilyen eszközt. Az az érdem sem Galileinek jutott, hogy ő lett volna az, aki elsőként használt távcsövet csillagászati megfigyeléshez. Kortársai közül az emeli ki az itáliai tudóst, hogy a saját készítésű távcsövével látottakat feljegyezte, lerajzolta, értelmezte, és eredményeit haladéktalanul a nyilvánosság elé tárta.

Napjainkban a Világegyetem csillagászati műszerekkel vizsgálható része sok nagyságrenddel nagyobb, mint az első távcsöves észlelések idején. A legkorszerűbb teleszkópok közül jó néhány már a Földön kívülre telepítve működik, és szinte minden hétre jut olyan csillagászati felfedezés, amelyre a nagy hírügynökségek is felfigyelnek. Ez az eredményesség nem kis mértékben annak köszönhető, hogy a csillagászok különféle távcsöveikkel és más eszközeikkel a látható fény mellett ma már az elektromágneses színkép teljes tartományának vizsgálatára képesek  a rádióhullámoktól kezdve a legnagyobb energiájú gammasugarakig.

A csillagászat tudományának lépten-nyomon tapasztalható népszerűsége ellenére azonban egyre kevesebben tudnak közvetlenül gyönyörködni az éjszakai égbolt szépségében, és még a művelt emberek között is kicsi azoknak az aránya, akik életükben legalább egyszer távcsövön át néztek a csillagos égre.

Pedig az ember a csillagok leszármazottja: bár meghökkentő, de mi magunk „vérrokonságban” vagyunk a Tejútrendszer hozzánk közeli égitestjeivel. A szervezetünket alkotó anyag egykor valamelyik csillag része volt… Az eleinte hidrogént és kisebb részben héliumot tartalmazó csillagközi felhőkből összeállt csillagok belsejében nukleáris fúzióval jöttek-jönnek létre a magasabb rendszámú kémiai elemek, majd szupernóva-robbanások során a legnehezebb elemek is. A csillagok anyaga aztán a csillagszéllel a csillagközi térbe távozik. A csillagfejlődés heves epizódjai során kialakuló lökéshullámok hatására az anyag egészen nagy távolságok megtételére képes. Így aztán a bennünket alkotó szerves anyag megannyi csillag belsejét megjárt atomokból állt össze. 

Már csak ezért is érdemes közelebbi ismeretségbe kerülni a csillagokkal, a csillagközi tér anyagával, távolabbra tekintve pedig az Univerzum felépítésével, szerkezeti egységeivel, a galaxisokkal, közte a mi Tejútrendszerünkkel.

A Természet Világa csillagászati különszáma persze nem pótolhatja a távcsőbe tekintés élményét. Ez a cikkgyűjtemény egyrészt tiszteletadás a távcsöves csillagászat úttörőinek, másrészt a legújabb eredmények bemutatásával igyekszik kielégíteni és fokozni az olvasók csillagászat iránti érdeklődését. Természetesen nem kerülhet terítékre minden lényeges téma, de a szerkesztés során a változatosság mellett törekedtünk arra, hogy a legfontosabb kutatási irányok és megfigyelési eredmények szerepeljenek (az elméleti kutatásokat - azok fontossága ellenére - háttérbe szorítva). A tartalmi szerkesztést nagyban segítették dr. Both Előd hasznos javaslatai. 

A szerzők között egyaránt találhatók tehetséges fiatalok és az ismeretterjesztésben is tapasztalt szakemberek, mindannyian saját kutatási témájuk nemzetközileg elismert művelői. Az ő nevükben is köszönöm a Természet Világa szerkesztőségének és a kiadvány támogatóinak, hogy e különszámmal méltóképpen csatlakozhattunk a Csillagászat Nemzetközi Éve hazai eseményeihez.

---

Természet Világa,

Feltárul a Világegyetem, 2009 http://www.termvil.hu/archiv/  http://www.chemonet.hu/TermVil/