A csillagászat azon tudományágak egyike, amelyben amatőrök is eredményesen tevékenykedhetnek – és nemcsak saját kedvtelésükre. Az alábbiakban három nemzetközileg is ismert hazai műkedvelő csillagász vall ez irányú munkásságáról, bemutatkozásukat saját maguk készítette csillagászati felvételekkel színesítve.
 

BERKÓ ERNŐ

1973. január 31-én állította ki Gyurka bácsi (dr. Kulin György) a Csillagászat Baráti Köre tagsági igazol­ványomat. Eleinte inkább az ismeret­terjesztés, szakköri élet, iskolai előadások jelentették számomra a csilla­gászatot, természe­tesen az akkoriban fellelhető szak­könyvekből, kiad­ványokból szerzett ismereteim alapján. Közben két kisebb távcsövem is készült: egy 100/400-as és egy 100/800-as Newton. Urániás tükrökkel, egyszerű műszaki megol­dásokkal készültek, de sok élményt adtak.

A 70-es évek közepén kerültem kapcsolatba Szentmártoni Bélával, s rajta keresztül az Albireo című kiadvánnyal. Első bátortalan észle­léseimet is az Albireo különféle rovataihoz küldtem (mély-ég, kettősök, Hold). Akkori munka­helyem (amely szak­körünknek is hátteret biztosított) lehetővé tette, hogy a „mozgalmat” más módon is támogassuk. Így az Orosházi Üveg­gyárban sok távcsőtükör-alap­anyagot (korong) öntöttünk társadalmi munkában. Bár ezek nem voltak vetély­társai az optikai gyárak termékeinek, de bizto­sították, hogy nagyon olcsó áron juthas­sanak hozzá a hazai amatőrök az urániás tükrökhöz, távcsövekhez. Másrészt az Üveggyár házi­nyomdája sok kiadvány - Albireo-mellék­letek, észlelési útmutatók, cikk­gyűjte­mények - sokszo­rosítását, után­nyomását is elvégezte pár száz példányban, ingyen. Következő időszakom a meteor­észlelés jegyében telt. Akkor már a Meteor hasonló rovatához küldtem be észle­léseimet. A 80-as évek első felében előbb csak vizuálisan, térképre rajzolva, majd foto­grafikus módszerrel is észleltem meteorokat. Mintegy 2600 meteort „rajzoltam”, és kb. 100 meteornak a nyomát fényképen is sikerült rögzítenem, főleg a Perseida rajra koncentrálva. 

Feleségem - Tóth Ágnes -, akivel a szakkörben ismer­kedtünk össze, azóta is stabil családi hátteret nyújt csilla­gászati tényke­déseimhez. Itt említem meg, hogy gyerme­keink (Emese és Balázs) szintén érdek­lődnek a csilla­gászat iránt. 1987-ben költöztünk Ludányhalásziba. Néhány évig „pihent” az amatőr­csilla­gászat, más tevékeny­ségek kötötték le a szabad­időmet. A 90-es években volt a „nagy vissza­térésem”. Elkészült a 80/500-as refraktorom, amit G 10-es mechanikán hasz­náltam, később egy 200/1500-as Dobson távcső is segített égi kalan­dozása­imban. Akkoriban előbb a Hyakutake-, majd a Hale-Bopp-üstökös volt az aktuális látványosság. Ez utóbbiról sok fényképet is készítettem, kézi veze­téssel. De ekkor már „felgyor­sultak körülöttem az események”. 

A következő jelentős időszak, amikor a 80/500 helyett egy 100/600-as APO refraktor került a G 10-es mecha­nikára, óragéppel, kétten­gelyes elektromos vezér­léssel. Ekkor kezdtem el ismerkedni a CCD-technikával is, hosszú évekig használtam az Amakam kamerát. Első felvéte­leimet 1998 nyarán készítettem, azóta is készülnek felvételek kettősökről, mély-ég-objek­tumokról, a Holdról, bolygókról. Közben elkészült a főműszerem, a 355/2100-as Newton-távcső. Első „újkori” kettős­észle­léseimet 1998 utolsó napjaiban kezdtem meg. Ezek vizuális észle­lések voltak. Néhány év alatt több mint 2500 kettőst néztem meg.

1999-2005 között vezettem a Meteor mély-ég rovatát, amely már 25 éves múlttal büszkél­kedhet. 1999 más szempontból is emlékezetes számomra: független felfedezője lettem az SN 1999by szuper­nóvának. Az NGC 2841 (UMa) galaxisban felrobbant szupernóvát a 100/600-as refrak­torral, Amakam CCD-vel fedeztem fel.

2000 őszén a 35-ös távcső felkerült egy G 40-es mechanikára, így a CCD-kamerát már a főtáv­csövemmel használtam. A következő év elején kettősökről is készítettem felvéte­leket, különböző mértékű fókusz­nyújtással, főleg az 5"-nél tágabb kettősök mérésére. Külön­féle programok készítésével, az eredmények ellen­őrzésével Vaskúti György segíti ez irányú tényke­désemet. A 2001-ben végzett méréseimet Ladányi Tamás segítségével a Webb Society kettős­csillag szak­csoportja közölte (DSSC), így ezek 2002-ben bekerültek a WDS katalógusba. Az általam kimért, de addig még jelöletlen kompo­nensek is a WDS-be kerültek BKO betűjel­zéssel (névkóddal). Később további DSSC publikációk készültek a méréseimből.

Néhány éves szünet után az Amakam kamera helyére egy digitális fényképezőgép került, így a jelentősen nagyobb képmező hatékonyabb munkát tett lehetővé. A digitális technika alkalmazása újabb lökést adott a meteorok fotózásához, illetve éjszakai tájképek készítéséhez. Mivel a légköroptikai jelenségek is érdekelnek, így – ha csak tehetem – a látott érdekességeket meg is örökítem. Néhány képem fotós fórumokon (Deepsky nick) is népszerűvé vált. 

Meteorok fotózásához nagy látószögű (halszem-) optikát használok. Talán legszerencsésebb 2007 decemberében voltam, amikor a Geminida raj maximumát sikerült végigfotóznom. Az ezekből készített kompozíciómat (ahol egy képre dolgoztam fel 123 rajtag képét) a NASA beválasztotta „A nap csillagászati képe” (APOD) sorozatba, és nagyon sokan kérték el a közlési jogát, így több folyóiratban, könyvben is megjelent.

2007 is fontos dátum az életemben. Az év elején az a megtisztelés ért, hogy a Sárneczky Krisztián és Heiner Zsuzsanna által felfedezett 2002BO jelű kisbolygót rólam nevezték el. Így ezután Berkó (95179) néven kering a Naprendszerben. Másrészt ez évtől már digitális fényképfelvételekről méregetem a kettőscsillagokat.
 

1. ábra. Az Orion-köd (2008. január 25-én 100/600-as APO refraktorral és Canon 350D fényképezőgéppel készült)

Az elmúlt két évben 2000-nél több kettősről készítettem felvételeket. A már kimért képekből eddig 3 publikáció jelent meg, további 3 pedig megjelenésre vár. A közelmúltban ért az az öröm, hogy az újabban publikált méréseim megjelentek a WDS katalógusban, ezzel a BKO kettősök száma 501-re növekedett.
 

2. ábra. Ködök a Zéta Ori környékén (2008. január 28-án készült az előző képnél megadott műszerekkel)

Időnként az asztrofotózásba is belekóstoltam. Lehetőségeim szerint egy-egy látványosabb objektumot, aktuális égi látnivalót is próbálok megörökíteni (1–2. ábra). Hiszem, hogy a következetes munka előbb utóbb meghozza gyümölcsét. Csak csinálni kell!

BRASKÓ SÁNDOR

1986-ban kerültem kapcsolatba a csillagászattal a miskolci TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgálóba látogatva. Az ott látottak, tapasztaltak hatására jelentkeztem a csillagászati szakkörbe. Akkoriban megfigyelőmunkát csak a csillagvizsgáló műszereivel végezhettem, mivel saját műszer beszerzése lehetetlen volt számomra. A maradandó munkát a csillagvizsgáló 30 cm-es Newton-távcsövével készített néhány Hold-fotó jelentette. Kezdettől fogva az égbolt fotózása érdekel leginkább. 2005-re olyan szintre jutottam az asztrofotózás és a képfeldolgozás területén, hogy már jó minőségű felvételeket sikerült készítenem. Ezekből válogattam az itt közölt képeket.

Az általam használt Starlight Xpress HX516 típusú, hűtött csillagászati CCD-kamera csipjének mérete rendkívül kicsi, mindössze 4,9×3,6 mm, így a nagy kiterjedésű, látványos objektumokról csak mozaikfelvételek készítésével lehet megfelelő felbontású képet alkotni. 

3. ábra. Az Észak-Amerika-köd és a Pelikán-köd a Hattyú csillagképben

Az első ilyen felvételem a Hattyú csillagképben található Észak-Amerika-köd, a közvetlen mellette lévő Pelikán-köd kíséretében (3. ábra). Ez a komplexum 6,5-szer akkorának látszik, mint a Hold. A 9 különálló felvételből készített fotóra igen büszke vagyok, hiszen az Astronomy - nemzetközi csillagászati magazin - 2005. februári számában, majd később az Atlas of the Stars című különszámában is megjelent. Most mégis inkább egy későbbi változatát mutatom be, ugyanis ez nagyobb felbontású, 25 különálló égterületet bemutató kép kompozíciója. A felvételek 2005. szeptember 1-9. között készültek, összesen 25 óra expozíciós idővel, 300 mm fókuszú Tair-3 teleobjektívvel (Zenit fotópuska) és egy Astronomik Ha szűrő segítségével, a megfelelő kontraszt elérése érdekében. (Ez a szűrő csak a 656 nm hullámhossz környékén engedi át a fényt, éppen ott, ahol ezek az emissziós ködök sugároznak). Az így elkészült nagyfelbontású szürkeárnyalatos kép került egy Canon Eos 300D fényképezőgéppel, szintén a 300 mm fókuszú Tair-3 teleobjektívvel készített felvétel fölé „fényerősség rétegnek”. Ezzel a technikával a kép színeit a tükörreflexes Canonnal készített fotó, míg a részleteket a CCD-kamera felvételeiből készített mozaik adja. (Az eredeti Canon 300D nem érzékeny a 656 nm hullámhosszon).

4. ábra. A Nap Ha szűrőn át fényképezve

A másik felvétel a Napot ábrázolja, a már említett 656 nm hullámhosszon (4. ábra). Míg azonban az Astronomik Ha szűrő 12 nm széles sávban engedi át a fényt, addig az a Coronado PST naptávcső, mellyel ez a felvétel készült, 1 angströmnél kisebb sávszélességű, ezért segítségével megpillanthatjuk a napkitöréseket. A látvány ámulatba ejtő! Természetesen a távcső megvételét követően ezt az élményt szerettem volna megörökíteni. Mivel ez a távcső szerkezeti megoldásai miatt alkalmatlan a primer fókuszban történő fotózásra, az okulár-projekciót választottam. Ennél a módszernél a távcsőben keletkező képet az okulár a fényképezőgép objektívjén keresztül vetíti a CMOS érzékelőre. A bemutatott felvétel 2006. április 26-án készült, egy speciális képfeldolgozó eljárás segítségével 33 kép átlagolásával.

Reményeim szerint fotóimmal sokaknak szerezhetek örömöt, és olyanok is megcsodálhatják a világegyetem „titkait”, akiknek más módon erre nincs lehetőségük.

ÉDER IVÁN

A csillagászat iránti érdeklődésemet gyerekként a könyvek és természetfilmek keltették fel. Hamar megtanultam, hogy a Föld csak egy parányi sziget az Univerzum végtelen tengerében. A bolygók, gázködök és a millió fényévekre levő galaxisok megfigyelése lenyűgözött. Először a bajai bemutató csillagvizsgáló távcsöveibe volt lehetőségem belepillantani. Emlékszem, hogy a Szaturnusz gyűrűjének és a Hold apró krátereinek a saját szemmel való megpillantása leírhatatlan élményt jelentett, s talán egy életre megfertőzött az amatőrcsillagászat „betegségével”. Ez már jó 15 éve történt, s lelkesedésem azóta is töretlen. A csillagászati fényképezés – asztrofotózás – több okból is magával ragadott. Az emberben, ahogy ezeket az égi csodákat látja, óhatatlanul él a vágy, hogy másoknak is megmutassa, s az élményt átadni próbálja. Közben rájöttem, hogy a nagyon halvány objektumokat (pl. ködöket, galaxisokat) a fényképezőgéppel sokkal részletesebben lehet megörökíteni, mint ahogyan azt szabad szemmel látjuk a távcsövön keresztül. Hosszú expozícióval a fényképezőgép a fotonokat folyamatosan gyűjti, így sokkal halványabb forrást is detektálni képes, mint az emberi szem. Az igazán halvány objektumok megörökítése számtalan kihívással jár. Mivel a Föld forog, az égi objektumok elmozdulni látszanak az égen, s hogy ne mozduljanak be, a több órás expozíciók alatt a távcsövet pontosan a célponton kell tartani. A mai digitális technikák lényegesen hatékonyabbá teszik a munkát, s egyben sokkal halványabb világok is megörökíthetők. 

5. ábra. A VDB 141 jelű reflexiós köd

Nagy ellenségem az éjszakai világítás, a fényszennyezés, amely az éjszakai égboltot kivilágosítja és a halvány objektumokat megfigyelhetetlenné teszi. Éjszaka nagyon sok lámpa világít feleslegesen erős fénnyel és rossz irányban, felfelé az égboltra. Nincs semmi, amit az éjszakai égbolton ki kellene világítani. Ez mind energiapazarlás, az élővilág megzavarása, és az Univerzum megfigyelésének ellehetetlenítése. Fényképeimet városoktól messzi, elhagyatott vidékekről készítem, ahol a fényszennyezés még nem jelentős. 

A VDB 141 jelű reflexiós ködkomplexum eddigi legnehezebb célpontom, melyet hét éjszakán keresztül, összesen több, mint tíz órás expozíciós idővel készítettem. Mindenféle kísérteties lények, szellemek, vagy ördögöknek is nevezhető alakok rajzolódnak ki a reflexiós ködök szövedékéből (5. ábra).

2008. november 4-én a Holmes-üstökös kék ioncsóváját sikerült egyedülálló módon elcsípni. A kométa itt talán egy égi tintahalra (vagy medúzára) hasonlít, mely csak azon az egy estén volt megfigyelhető (6. ábra).

6. ábra. A Holmes-üstökös

Képeimmel igyekszem megmutatni az Univerzum színes csodáit, s ezzel közelebb hozni az emberekhez azt a világot, amelyben mindannyian élünk.

---

Természet Világa,

Feltárul a Világegyetem, 2009 http://www.termvil.hu/archiv/  http://www.chemonet.hu/TermVil/