Az alternatív orvoslás vagy az áltudomány pontos definíciója igen nehéz, vagy majdnem lehetetlen. Az úgynevezett alternatív orvoslást (gyógyászatot) rendszerint terápiás és diagnosztikai körülmények egy olyan halmaza jellemzi, amely nincs összhangban a tudományos ismeretekkel (vagy azokat szándékosan nem veszi figyelembe). Ez a meghatározás nem pontos, mivel az alternatív orvoslásba gyakran olyan módszerek is beletartoznak, amelyeket a bizonyítékon alapuló orvostudomány széles körben használ. Elismerjük a masszázs vagy relaxáció hasznosságát, a kiropraktikus kezelés esetleges hatékonyságát a hátfájás kezelésében, és sok gyógyfű relatív vagy abszolút hatásosságát. Bármelyik alternatív gyógyászati módszer bizonyos értelemben segít a betegen (működik – mondják a módszer hívei győzedelmesen), köszönhetően a placebóhatásnak, vagy olyan anyagoknak és eljárásoknak, amelyek a bizonyítékon alapuló orvostudományban is jelen vannak.

Hasonló problémával találkozunk az áltudomány definíciójánál. Az ufológia például lehet, hogy egyszerűen nonszensz, vagy vakhit kérdése, azonban nem zárhatjuk ki teljes bizonyossággal a földönkívüliekkel való kapcsolat jövőbeli felvételének lehetőségét.

A matematikusok kivételével senki nem képes bizonyítani, hogy egy bizonyos jelenség nem létezik, nem működik, vagy éppen nem történik meg. Nem tudjuk bebizonyítani, hogy a homeopátiás gyógymódnak nincs semmiféle pozitív hatása a betegekre, csupán annak megalapozott bizonyítékát kérhetjük számon. Megkérdezhetjük, hogy milyen eredményekre vezettek a placebóhatást ellenőrző kettős vak kísérletek. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, a következőkben áttekintjük a tudományos – különösképpen a biofizikai – ismeretek eltorzítását az alternatív orvoslás egyes ágaiban.

Mindjárt kezdhetjük az energia fogalmával. Ezt a fogalmat nemcsak a tudományokban, hanem az áltudományban és az alternatív orvoslásban is általánosan használják. Az alternatív orvoslás művelői ezt a kifejezést azonban csak szimbolikusan alkalmazzák (az energia kifejezés számukra az életerővel – élan vital – egyenértékű), s nem egy megfelelően definiált fizikai mennyiség. Ezért az energia a posztmodern gondolkodásra jellemző szemantikus zűrzavar mintapéldájává válik. Ez a zűrzavar végzetes lehet olyanok számára, akiknek nincs tudományos alapképzettségük. A fizikában az energia világosan meghatározott mennyiség; az alternatív orvoslás világában rendszerint senki nem vesztegeti az idejét arra, hogy megfelelő definíciót találjon. Az energia ott csupán varázsszó, amellyel különböző dolgokat jelölnek, kezdve a páciens jó hangulatától valamiféle sugárzásig, amely állítólag a gyógyító kezéből árad ki.

Az energiának különböző fizikai és kémiai alakja lehet. Elvben az a tartalma, hogy egy rendszer képes munka végzésre, legyen az mechanikai, elektromos, mágneses, kémiai stb. Ennélfogva nem valami sugárzó folyadék, amelyet csupán bizonyos személyek képesek észlelni, és egyik személyből a másikba átönteni, mint a vizet egyik csészéből a másikba. Ilyen "alternatív" energia létét vagy hiányát gyakran varázsvesszővel, ingával vagy egyes személyek kinyújtott kezével detektálják.

A "negatív energia" kifejezést is gyakran használják az alternatív orvoslásban és más, azzal összefüggő áltudományokban. Azt állítják róla, hogy betegséget, egészségi problémákat okoz. A biofizika szempontjából nem létezik az emberek számára elsődlegesen pozitív vagy negatív energia. Ugyanaz az energia lehet egyaránt ártalmas vagy jótékony hatású, attól függően, hogy mennyit nyel el belőle az emberi test. Nem létezik elsődlegesen földi vagy kozmikus energia; nem létezik továbbá az élő rendszerekre jellemző energia. Az alternatív gyógyítók gyakran azt a látszatot keltik, mintha ilyen energia létezne, és a miszticizmusból vagy keleti vallásokból átvett nevekkel álcázzák – od, orgon, mesmerizmus, magnetizmus, prána, chi stb.

Most tekintsük át az alternatív orvoslás egyes elterjedt formáit, hogy megtudjuk, miért is keltenek azok a tudósokban komoly kételyeket.

Napjaink alternatív orvoslásának legfontosabb ága Hahnemann orvosi mítosza. A "similis similibus curtantur" és a "végtelen hígítás" ellenáll minden tudományos kritikának, bár ellentmondásban van nemcsak a tudománnyal, hanem a józan ésszel is. A legnagyobb homeopátiás hígítás (egy rész 11³⁰-ban vagy magasabb) biológiai hatékonysága az alapvető probléma, mivel ilyen hígítás mellett a hatóanyagnak egyetlen molekulája sincs jelen a homeopatikus szerben. Itt nincs mód arra, hogy megtárgyaljam az ún. "konszekutív" szereket, amelyek esetében egyetlen univerzális szer gyógyítja a páciens összes elképzelhető baját.

Jacques Benveniste professzor 1998-ban közölte a Nature-ben a biológiailag aktív vegyületek homeopatikus hígítás melletti sejtszintű hatását. Ez a próbálkozás csúnya fiaskóval végződött, amikor egy független bizottság alapos vizsgálat alá vette az eredményeket.

Néhány homeopata gyógyász azzal próbálja megnyugtatni lelkiismeretét, hogy megkísérli a homeopátiát összekapcsolni a tudománnyal. Egy jelen nem lévő szer hatását azzal próbálják magyarázni, hogy azt képzelik, az arra jellemző információs helyek kódolva megmaradnak a vízben. Szerintük ezek az információs helyek, "ujjlenyomatok" megjelennek az oldatban, és megsokszorozódnak az aktiváláskor, azaz amikor hígítás után az oldatot felrázzák. Vajon ezek a helyek a víz ún. klaszterszerkezetében valami változást okoznak? Időben állandóak? Lehetséges-e egy molekulát a hígított oldatból eltávolítva ennek a változásnak a létét fenntartani? Ezekre a kérdésekre senki nem adott eddig kielégítő választ. Jelentős feltűnést keltett a nagymértékben higított homeopátiás oldatok nagy pontosságú kémiai analízise, amelyben az "anyatinktúra" egyetlen molekulája sincs jelen. Bizonyos kémiai anyagoknak a nyomait azonban az analízis felfedezte, amelyek a tiszta (nem hígított) oldatban nem voltak jelen. Hogyan lehet ezt a jelenséget tudományosan magyarázni?

Egy lehetséges magyarázatot javasolt Kenneth Suslick, aki az ultrahang kémiai és mechanikai hatásainak kiemelkedő szakértője. Hosszú ideje ismert, hogy intenzív ultrahang-besugárzás hatására a vízben a buborékok rezgésbe kezdenek. A jelenséget kavitációnak nevezik. Ez a jelenség fellép a víz turbulens – örvényes – áramlásakor is. A rezgő mikroszkopikus buborékok gyorsan összeroppannak, és belső hőmérsékletük emiatt sok ezer fokot is elérhet. Ez a hőmérséklet elég magas ahhoz, hogy szabad gyökök jöjjenek létre, amelyek kémiai láncreakciókat indíthatnak be. Az ultrahanggal levegőben besugárzott tiszta vízben szabad oxigént és hidrogént, hidrogén-peroxidot és szuperoxidot, salétromot és salétromos savat lehet találni. Nyilvánvaló, hogy ezek a vegyületek a víz rázásával is létrehozhatók, mivel a rázást turbulens áramlás követi, amelyben mind a kavitáció, mind pedig annak kémiai termékei jelen lehetnek.

Megemlíthetjük a spagyric nevű, homeopátiához hasonló módszert (Cellhelp vagy klasztergyógyászat). Ezt a módszert Németországban találták fel és exportálták a Cseh Köztársaságba. Több tucat cseh orvos foglalkozik ezzel a szélhámossággal. Az alapelv a következő. Első lépésben a páciens betegségével kapcsolatos anyagot (széklet, gennyes váladék stb.) elégetnek, a maradékot vízben feloldják. A "diagnózis" alapja ezután az elpárologtatott oldatból keletkező kristályok mikroszerkezetének analízise. Állítólag a különböző kristályalakok jellemzőek az egyes betegségekre. Természetesen erre senki nem talált semmiféle tudományos bizonyítékot. Ez a diagnózis valójában áltudományos handabandával kendőzött találgatás. A hamvak oldatának desztillációjával nyert anyag, az ún. "dot" maga az orvosság. Ezért a korábban említett és elvetett információt tartalmazó "információs" helyek először az elégetéskor semmisülnek meg, majd pedig a víz elpárologtatásakor és újbóli lecsapódásakor.

Az akupunktúra alapját az ősi kínai hagyományok képezik, amelyek ugyan érdekesek, azonban semmiféle tudományos alapjuk nincs. Az akupunktúra viszonylag hatásos a fájdalom csillapítása és bizonyos pszichotikus problémák esetén. Természetesen egy tű beszúrása sokkal agresszívebb beavatkozás, mint egy homeopatikus gyógyszer lenyelése. Tudományosan nem lehet vitába szállni az akupunktúra művelőjével, aki a yin-yang-elvben hisz, mivel nem lehet értelmesen vitatkozni a vakhiten alapuló elvekkel. Csak akkor lesz lehetőség értelmes párbeszédre, amikor az akupunktúra európai és amerikai művelői elkezdik kutatni annak a módját, hogy az akupunktúrát a modern orvostudománnyal kombinálják.

Kétségtelen, hogy a test felületén sok idegvégződés és ganglion van, amelyek valamilyen fiziológiai funkció ellátására stimulálhatók. Közismert például, hogy az orr alatt egy pontot megnyomva a tüsszentés megakadályozható. Ilyen pontok azonban csak igen korlátozott számban léteznek. Nem járt sikerrel az a próbálkozás, hogy az ún. akupunktúrás pontokat és meridiánokat kapcsolatba hozzák specifikus morfológiai szerkezetekkel. Még ezeknek a pontoknak az elektromos impedancia mérése is kétséges, mivel az eredményt nagymértékben befolyásolja az elektróda kontaktusának nyomása, a nedvesség, a bőr vastagsága, vagy az elektróda elhelyezése. Vannak olyan alacsony impedanciájú pontok, amelyeknél elképzelhető, hogy a szöveteket könnyebb stimulálni, mint más helyeken. Vajon ezek a helyek megegyeznek-e az állítólagos akupunktúrás pontokkal? Senki nem tudja ezekre a kérdésekre a választ. Mindenesetre nem árt emlékezni arra, hogy (a) az akupunktúrás pontoknak különböző rendszerei léteznek, és (b) az egyéni különbségek miatt rendkívül nehéz ezeket a pontokat megtalálni.

Az akupunktúra részleges hatékonyságát a pszichológia segítségével lehet magyarázni (elvonja a páciens figyelmét a fájdalomról vagy a betegségéről), vagy pedig a reflex idegrendszeri mechanizmusa vagy endorfinkiválasztás alapján. Ebben az esetben semmiféle specifikus akupunktúrapontra nincs szükség.

Az orvosi etika szempontjából "dr. Voll elektroakupunktúrája" (EAV) nemcsak érdekes, hanem elborzasztó is. Gyakran használják Németországban és a Cseh Köztársaságban, de hasonló módszerek az egész világon elterjedtek. Ennél a módszernél az akupunktúrás pontok nem túl világosan meghatározott módon mért impedanciája alapján speciális alakú elektromos impulzusokat alakítanak ki, hogy azok gyógyító hatást gyakoroljanak. Az EAV-rendszer egy cseh feltalálójával, e-mail segítségével, hosszú megbeszélést folytattam egy diabeteszes beteg lábának gyógyításával kapcsolatban. Az illető teljes mértékben meg volt győződve arról, hogy ez a legjobb módszer a gyógyításra, de nem volt képes (vagy hajlandó) arra, hogy pontosan elmagyarázza a mérés és a terápiás hatás alapelvét. Ezt a módszert homeopátiás gyógyszerek – az ún. noszódák, a "terápiához" használt igen nagy hígítású káros anyagok – hatékonyságának mérésére is alkalmazzák. A beteg egy lezárt üveget tart a kezében, amely a tesztelés alatt álló anyagot tartalmazza. Az akupunktúrás pontokon mért elektromos jelek mérésével állapítható meg, hogy az adott gyógyszer alkalmazható-e. A hatóanyagot egy számítógép által keltett elektromos jelekkel is szimulálni lehet, mivel a homeopaták csak a hatóanyag által hordozott információval foglalkoznak. Ez egyáltalán nem vicc, az elragadtatott áltudományos gyógyítók és orvosok pedig egyszerű csalással komoly jövedelmekre tehetnek szert.

Állítsuk ezt az eljárást analógiába egy tévészerelő munkájával, aki, mondjuk, egy oszcilloszkóp segítségével egy nem működő tévékészülék önkényesen kiválasztott pontjain méri a feszültséget. A mért feszültségeket aztán megfelelően módosítva visszaküldi a készülékbe. Lehetséges tévét javítani ilyen módszerrel? Reménykedhetünk-e abban, hogy egy jóval bonyolultabb rendszer, mint az emberi test sikeresen gyógyítható ilyen eljárás vagy alapelv használatával?

E kifejezések a gyógyító eljárások azon keverékét foglalják össze, amelyek képzeletbeli energiákat használnak ki, amelyet a gyógyítók átadnak (pozitív energiát), valamint elvesznek (negatív energiát). Egyes gyógyászok az ártalmas negatív energiát rázással távolítják el kezükről, mások lángot használnak, vagy egyszerűen kezet mosnak. Az inga is nagyon fontos diagnosztikai eszköz számukra; annak a segítségével állapítják meg a "helyes" diagnózist. Az úgynevezett automatikus rajzolás, a Kirlian-fotográfia, a lélekbúvárság és asztrológia is használatos diagnosztikai eszköz. A gyógyító "energiát" gyakran talizmánok koncentrálják vagy fókuszálják, amelyek piramismodellek, ősi indiai, kelta, egyiptomi vagy keresztény szimbólumok.

A nemesfémek és drágakövek állítólagos gyógyító erején alapuló gyógyítás, az ún. mumiyo, közép-ázsiai eredetű, és hasonló elveken alapul. Ez az "energiaelv" használatos a távgyógyításban is (pl. tévégyógyászoknál). Bizonyos eljárások olyan műszereket ajánlanak, amelyek képesek "ráhangolódni" a gyógyászok által sugárzott intenzív energiára. Egy ilyen cseh eredetű termék például külsőre úgy néz ki, mint egy hitelkártya.

A lélekgyógyászok gyógyító képessége csak szuggesztióval magyarázható. Egy tudós számára az alapvető probléma a hatást kiváltó energia teljes hiánya. Nem létezik olyan valóságos energia, amely fizikai, kémiai vagy biológiai módszerekkel nem mérhető, mégis képes befolyást gyakorolni a páciens testére.

Nem áll szándékomban itt bemutatni az emberi test valódi ismeretén alapuló táplálkozási rendszereket, amelyek jótékony hatással vannak az egészségre. Bizonyos extrém diéták (pl. gyógyítás vagy fogyás céljára) azonban nem veszik figyelembe az emberi test valóságos szükségleteit, és azokat fiktív elemekkel helyettesítik. Ezek a diéták kivétel nélkül olyan naiv elképzelések, amelyek a fiziológia téves vagy részleges megértésén alapulnak. A makrobiotoka mellett, amely vitamin- vagy fehérjehiányt okoz, ezek a következők.

Vegetáriánus- vagy gyümölcsdiéták. Ezek bizonyos aminosavak és vitaminok hiányát idézik elő, hacsak azokat nem pótolják kiegészítő tápszerekkel

Vizeletfogyasztás. Ennek az igen kétes diétának a gurui szerint a vizeletben jelenlévő, nitrogénben gazdag selejtanyagok kiválthatják a fehérjékben lévő nitrogént. A vizeletről – a homeopatikus gyógytermékekhez hasonlóan – azt állítják, hogy a különböző bomlásfolyamatok eredményeképpen bizonyos betegségeknél keletkező anyagok nyomait tartalmazza. A vizeletfogyasztás nem csak a műveletlen rétegek között terjed. Jiří Cingros, a vizeletterápiáról szóló egyik könyv szerzője a cseh diplomáciai szolgálatban dolgozott, először Oroszországban, majd később Jemenben nagykövet is volt. Miután törvénytelen üzleti tevékenységgel gyanúsították a követségen, egyszerűen eltűnt, nem hagyva mást hátra, mint a követség alkalmazottainak vizeletét tartalmazó üvegeket.

Tisztítódiéták. Ezeket az eljárásokat gyakran beöntéssel kombinálják. A betegségeket a hulladékanyagok (mérgek) lerakódásával magyarázzák. A baktériumfertőzéseket csupán másodlagos folyamatoknak tekintik. A baktériumok a hulladékanyagokon tenyésznek, és segítik azokat eltávolítani a szervezetből. Vajon hová tűnt a mikrobiológia tudománya és Pasteur öröksége?

Sok terület létezik a tudomány határán, amely szigorúbb kritériumok alapján áltudománynak minősíthető. Ezekben mindig felfedezhetők a vakhit elemei, valamint a legitim eredményekkel keveredő áltudomány, és a problémák megoldására irányuló becsületes erőfeszítés. Íme két különböző példa!

Biofotonsugárzás-elmélet. Egy elképzelés, mely szerint az élő szervezetek és részeik közötti kommunikációt gyenge fénysugárzás közvetíti. Néhány mikrobiológus megpróbálta felkutatni baktériumokban és más mikroorganizmusokban. A hangjelekkel való kommunikáció lehetőségét is vizsgálták. Véleményem szerint ezeknek a kísérleteknek az eredményét a silány módszertani háttér érvényteleníti. A jelenlegi vita az ún. Frölich-sugárzással kapcsolatban – amely a biofotonelmélet szinonimája – a fizikusok és biológusok közti nem kielégítő kommunikáció eredménye. Mint biofizikus úgy gondolom, hogy a sugárzásokkal foglalkozó fizikusoknak nincsenek kellő ismereteik az élő anyag bonyolultságáról. Másrészt a biológusok nem képesek (Popper értelmezése szerint) ezt az elméletet megcáfolni és falszifikálni.

Ökológiai mozgalmak. Naiv ökológiai gondolkodás és a környezetvédelem ellentmondásos elveinek erőltetése jellemzi. Ezek az aktivisták például azzal érvelnek, hogy a szén-dioxid mérhető üvegházhatást okoz, ugyanakkor nem veszik figyelembe a múlt hőmérsékleti ingadozásainak létezését. Nagyjából ugyanez a közösség harcol az állatok jogaiért. Ez ismét a realisztikus gondolkodás és az áltudományos hit keveréke. Én nem helyeslem az állatok szórakozásból vagy luxusigények kielégítéséből eredő pusztítását. Mindazonáltal elkerülhetetlennek látszik számomra a rákkutatás gyógyszereinek állatkísérletekkel való ellenőrzése. Többé-kevésbé ugyanez a csoport lép fel a genetikailag manipulált élelmiszerek ellen. Miért? Jól ismert tény, hogy az emberiség történelme során, századokon keresztül a nemesítéssel és tenyésztéssel éppen genetikai manipulációt végzett. Ezt a csoportot, amely igen erős Európában, valószínűleg nem pusztán a genetikai és egészségügyi fenyegetéstől való félelem mozgatja, hanem az agrárlobbi jól leplezett érdekei is. Az antinukleáris mozgalom az atomerőművek létesítése és működtetése ellen harcol, tiltakozva az ionizáló sugárzás esetleges káros hatásai miatt. Én a nukleáris energiát szükséges rossznak tartom a kevésbé veszélyes alternatívák mellett. A Nap által kisugárzott energiának csak igen kis része jut el a Föld felszínére! Miért nem használjuk fel ezt az energiát a Földön kívül, hogy elkerüljük a szükségtelen felmelegedést? Ezt a célt azonban nem érhetjük el működőképes modern ipar – és nukleáris energia – nélkül, mivel a fosszilis energiaforrások készletei végesek.

Rendkívül veszélyes, ha azok az emberek, akik az alternatív gyógyászatot és a paranormális tevékenységet reklámozzák, tudományos képzettséggel rendelkeznek. Ezek között akadnak olyanok, akik egyetemeken vagy kutatóintézetekben dolgoznak. A tudósok nagy része toleráns velük szemben, vagy semleges álláspontot foglal el. Ugyanakkor ahelyett, hogy a szkeptikusokat támogatnák, éppen őket vádolják intoleranciával! A "független" média és a posztmodern filozófusok többsége hasonló módon támadja a szkeptikusokat. Rendkívül aggaszt az a lehetőség, hogy ma betiltják a genetikailag manipulált élelmiszereket, holnap betiltják az orvosi célú állatkísérleteket, holnapután pedig homeopaták és sarlatánok elfogadott tagjai lesznek a műtéteket végző sebészcsapatoknak. A média anyagi érdekeit, a politikai döntéshozók populizmusát, valamint a természettudományok terén az egyetemi hallgatók egyre csökkenő szakmai tudását figyelembe véve ez a lázálom nem is olyan elképzelhetetlen, mint amilyennek tűnik!