Végh Petra-Riegler Márton Jurisich Miklós Gimnázium, Kőszeg Nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy a matematika egy-két érdekességét felfedezzük. Dolgozatunk témájához az adta az ötletet, hogy egy rajzóra alkalmával elkezdtünk játszani a pontokkal és a vonalakkal. Az eredmény több mint érdekes volt, ahogyan az egyenes vonalakból görbéket alakítottunk ki. Mondhatni háromdimenziós képeket kaptunk. Vajon mi ennek a magyarázata?! A választ a matematika adta meg.
Így kezdődött játékunk a vonalakkal, ami idővel már szenvedéllyé vált. Az egyszerűbb ábráktól haladtunk a bonyolultabbak felé. Munkánkat színezéssel még látványosabbá tettük. Végül egy merész ötlettel a tollal húzott vonalat lecseréltük fonalra, eljutva ezzel a fonalgrafikához. Építsük hát fel lépésről lépésre a csodát, bizonyítva ezzel is, hogy az egyszerű dolgok valójában nagyok. Vonalak a koordinátarendszerben Induljunk ki Descartes
koordinátarendszeréből. Tekintsük az első síknegyedet. Kössük össze
rendre az x és y tengely pontjait a következő
rendszer szerint: az (1; 0) pontot a (0; yi) ponttal,
a (2; 0) pontot a (0; yi-1) ponttal, a
(3; 0) pontot a (0; yi-2) ponttal stb.,
az (xi-1; 0) pontota a (0; 2) ponttal,
az (xi; 0) pontot a (0; 1) ponttal.
Egyenesekből görbét varázsoltunk a lapunkra (1. ábra). Folytassuk a feladatot, készítsük el a rajzot mind a négy síknegyedben. Ábránk mintha "kilépne" a papírlap síkjából, érzékeljük a teret (2. ábra). Persze, ez csak egy optikai csalódás. Fokozhatjuk a látványt színezéssel (3. ábra). Kocka és lapátlói A kockát már gyermekkorunktól jól ismerjük. Tartozéka például a különböző társasjátékoknak vagy a pókernek. Szemmel jól érzékelhető hat egybevágó négyzetlapja. Mi most egy "sarkainál meghajtott csíkos kendőt" varázsolunk bele. Készítsünk egy tetszés szerinti a oldalélű kockát. Húzzuk meg a két szemközti négyzetlap átlóját (a rajtuk átfektetett egyenesek kitérők legyenek), osszuk fel ezen átlókat egyenlő részekre, és az osztópontokat a 4. ábra szerint kössük össze. A kapott nyeregfelületet a színekkel tehetjük még látványosabbá.
Pontok és vonalak Gyönyörködjünk tovább a vonalakban oly módon, hogy rajzunkhoz két pontot is segítségül hívunk. Ezeket tetszés szerint válasszuk ki lapunk síkjában. Nevezzük őket A és B pontnak.Szükséges még, hogy lapunk széleit egyenlő részekre osszuk fel. Valamennyi osztópontot kössük össze A és B pontokkal. Az egymást keresztező vonalak különböző sokszögeket határoznak meg. Kiindulva egy sarokból, minden másodikat kiszínezzük. Az eredmény egy térhatású kép lesz (5. ábra). Tapasztaltuk, hogy problémánk akkor adódik a színezésnél, ha a véletlen folytán A, B és valamelyik osztópont egy egyenesre esik.
Hasonló térhatású képet kaphatunk úgy is, ha egy szabályos sokszögből indulunk ki, és meghúzzuk összes átlóját. Ezek száma n oldalú sokszög esetén: n(n-3)/2. Legyen n páros, mivel ellenkező esetben gondba leszünk a színezéssel. A 6. ábra egy szabályos tizenkétszög.
Körök-körvonalak Tekintsünk egy síkot, és annak egy tetszőleges O pontját. Azon pontok halmaza a síkon, amelyek O-tól egyenlő távolságra vannak, az Oközéppontú körön helyezkednek el. Sugara az adott távolság. Különböző és egyenlő sugarú körökkel káprázatos ábrák készíthetők.
A 7. ábrán különböző sugarú köröket rajzoltunk. Mindegyik kör középpontja a fekete körön van.
A 8. ábrán azonos sugarú körök láthatók. (Hasonló motívumokkal találkozhatunk a templomok színes ablakainál.) Vonal helyett fonal Ilyen ábrákat nemcsak vonalzóval és tollal készíthetünk, hanem fonallal is. Ezt a művészetet fonalgrafikának hívják. A technika elsajátításához persze jól jön némi ügyesség, és jó tudni, hogy tűvel bánni nem éppen veszélytelen dolog. Aki tehát a ceruzát, a tollat és a vonalzót tűre és fonalra cseréli, tartsa szem előtt az előbbi intelmeket. A grafika alapját a szögek alkotják, melyek lehetnek derékszögek vagy hegyesszögek. Célszerű kartonra dolgozni, mivel a papírlap vékony a varráshoz. A mintát előzőleg el kell készíteni, meg kell tervezni. (Toll és vonalzó tehát továbbra is szükséges.) Ezt ráhelyezzük a kiválasztott kartonra, majd kilyuggatjuk. A tűt a következők szerint vezessük: Induljunk ki az A pontból, ezt kövesse az 1, majd 2, 3… stb. (9. ábra).
Körök
esetében osszuk fel a kör kerületét egyenlő részekre. Kiválasztunk
a körvonalon egy pontot (A), tekintsük ezt kiindulópontnak. A
fonalat A-ból a körvonal másik osztópontjához vezetjük (1),
majd az 1-sel szomszédos 2-ből az A-val szomszédos 3-ba,
a 3-sal szomszédos 4-ből a 2-sel szomszédos 5-be, és így tovább (10.
ábra). A kapott napmotívum annál szélesebb, minél nagyobb ez a távolság.
Ha éppen az átmérővel egyezik meg, akkor a fonalak a kör középpontjában
metszik egymást.
A vonalakkal való játékunk ráébresztett minket arra, hogy a matematikaszép és örömet okoz. Valójában persze olyan dolgokat fedeztünk fel, amelyeket a tudomány nagyjai előttünk sok-sok évvel ezelőtt már megtettek. Mégis átéreztük a felfedezés örömét. Ismertek előttünk például az 1908-ban Pécsen született, később Párizsban letelepedő Victor Vasarely grafikái. Őt is kezdettől foglalkoztatták a síkábrázolás térproblémái. Tanulmányai igazolják, hogy vizsgálta az egymásra vetített párhuzamos vonalak permutációját és az így elért perspektivikus hatásokat. Vasarely Arlequin (1935) sorozata már teljességében magában hordja a térilluzionizmust, a kinetikus perspektíva gyökerét. Pécsen, szülőházában berendezett múzeumát számtalan alkotásával - amelyeket maga a művész ajándékozott a városnak - nekünk is volt alkalmunk megtekinteni.
Vasarely foglalkozott a grafikai mozgás, valamint a színek kölcsönhatásából eredő vibráció kérdésével is. Ezzel kapcsolatosan a hatvanas évektől egy új kifejezés is életre kelt. Ez az op-art (=optical art) művészete. Nem vagyunk művészek, csupán diákok, akiket rabul ejtett a rácsodálkozás öröme. Goethe szavaival élve hisszük és valljuk, hogy "a zsenialitás fele szorgalom". Az írás szerzői
Diákpályázatunkon a Martin Gardner matematikaprofesszor által kiírt
Matematika különdíj kategóriában I. díjat kaptak.
|
||||||||||