"Önöknél mindenki
mindenkit ismer."
Kis színes csevej

Barthó Loránddal

Északról délre vándorolt az országban: Salgótarjánban született (1948), hosszú időt töltött Érden (korai természeti élményei nagyrészt e kertes-grundos vidékről származnak; de gimnáziumba Pestre járt, az Eötvösbe, ahonnan viszont némi kulturális indíttatás ered), majd Pécsre jött egyetemre. Sok jó tanára volt, mindenért nagyon hálás nekik, így kollektíve. Osztálytársainak, kollégáinak és családjának szintén. Orvosi diplomája van, de csak a seregben praktizált (mindenkit kiírt), "elméleti szakember". A karrierje szokványos: a pécsi orvosegyetem Gyógyszertani Intézetében kezdte és folytatta, egészen a DSc. fokozatig és a direktorságig. Oktat és kísérletezik; egyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a bélmozgásokat kutatja. Persze, ez úgy is kifejezhető, hogy "a zsigeri motilitás intrinszik és extrinszik neuronális hátterével, transzmittereivel" foglalkozik. Számos anyag fontosságát igazolta vagy cáfolta (néha önmagát is), és még vannak tervei más transzmitterekkel. Másodállása nincs, mégis nagy ellensége az időhiány.

Fontosnak tartja, hogy a helyieken kívül nemzetközi visszajelzéseket is kapott, ezekből sokat tanult. Megjárta Firenzét, Grazot, Münchent, Frankfurtot, Pittsburghöt és Gentet. "Jó dolog világot látni, alakítja az embert - a nyitott embert" - vallja.

Fő vágya: egy izmosabb és egyetembarát tudománytámogatás. Szeretné továbbá, ha Braun Tibor "csevejéből" félkomoly, alkotó vitafórum nőhetne ki.

- Jellemezze magát egy, a Nature-ben vagy Science-ben közölt cikk címének terjedelmében.

- Olyan farmakológus vagyok, aki elsősorban az egészséges ingerületátviteli működéseket tanulmányozza zsigerekben, farmakonok ("szerek") segítségével.

- Gyerekként mi volt első elvégzett kísérlete?

- Sokféle állatot felboncoltam (persze, egyiket sem élve), kiöntött ürgét, egeret a fogóból, kipecázott halat… - ez inkább megfigyelés, mint kísérlet. Várni, hogy a begyűjtött bábból kikeljen az éjjeli pávaszem; elemlámpával megfigyelni, miként pirreg a pirregő tücsök; legyet adni a póknak; megnézni, hogy a rövid vagy a hosszú farkú sárkány röpül-e jobban…

- Ki segítette leginkább a karrierjét?

- Ugyanolyan fontos volt a szülői természetszeretet, tanári inspiráció, mint az egyetemi oktatóké, tutoroké, főnököké. Ne feledkezzünk meg a negatív példákról sem, azokból is lehet tanulni!

- Kinek a diplomamunkása szeretett volna lenni? (Lehet történeti személyiség is.)

- Csak a régiek közül említve néhányat: Galilei, William Harvey, Claude Bernard, Semmelweis, Darwin, Mendel, Eötvös Loránd; a neurohumorális ingerületátvitel úttörői (Loewi, Feldberg, Dale, Gaddum és mások). Kis felületi fodrozódások alapján képesek voltak a mélybe látni, a lényegi folyamatokat felismerni.

- Melyik cikk vagy előadás hatott legjobban karrierjére?

- Nehéz egyet vagy akár néhányat kiemelni. Nagy élmény volt, amikor 1971-ben Vane és mások kimutatták, hogy az aszpirin gátolja a prosztaglandinok szintézisét. Addig elég zagyva magyarázatok forogtak közkézen ennek a nem kábító fájdalomcsillapítónak, gyulladásgátlónak a hatásmódjáról. Vagy az endothel- (érbelhártya-) függő értágító faktor kimutatása, amit később a nitrogén-monoxiddal azonosítottak. Ez megmutatja, hogy éles szemű megfigyelő még manapság is tud lényeges dolgot találni egyszerű eszközökkel.

- Melyik könyv hatott legjobban tudományos pályájára?

- Talán a Brehm, mert azt a legfogékonyabb korban forgattam. Meg az útleírások is, például a Molnár Gáboréi. Mint látják, nagyon hiszek a kritikus periódusokban. Foglalkozzanak a gyerekeikkel!

- Jelenlegi munkájában mi a legnagyobb sikerélmény, mi a legnagyobb frusztráció?

- Élvezetet találok mind az oktatásban, mind a kutatásban. A kutatás a nyomozáshoz hasonlít (már ahogy azt a detektívregények alapján elképzeljük). Frusztrál, ha indiszponált vagyok az előadáson, vagy ha nagyon motiválatlan hallgatóval találkozom.

- Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?

- Táskámban a Fabre-válogatás a rovarok életéről, asztalomon gombáskönyvek, párnám alatt Bierce és Mikszáth, kezem ügyében autogén tréning és Hrabal, a szekrény mögött Karinthy. Szakcikkek és ismeretterjesztő lapok mindenütt. Versek, sajna, jobbára a polcon.

- Ha létezne időutazás, kivel ebédelne szívesen a tudományon kívüli világból?

- Páratlan napokon Lucullusszal, párosakon Diogenésszel.

- Mi az, amit ön szerint a nagyközönségnek föltétlenül tudnia kellene a tudományról?

- A modern temészettudományok igenis haladnak, méghozzá szándékunk szerint az emberek javára. Vegyünk csak egy példát: kevéssé látványos, szívós munka eredményeképp a rosszindulatú daganatok számos fajtájánál a végleges gyógyulás aránya sokszorosa a 30 évvel ezelőttinek (ha pedig eljárnánk szűrésre, a helyzet még jobb lenne). De mivel a tudomány bonyolultabbá válik, egyre nehezebb megérteni. Ezért sokan nem is próbálják meg; inkább zavaros hiedelmekhez fordulnak, illetve fordulnak vissza.

- Hol és mikor szeretett volna élni és dolgozni?

- Az idegtudományoknak voltak igazán nagy korszakai, például a XIX. század vége és a XX. század első fele. De a mostani is izgalmas; meglátjuk, hova vezet ez az új irány, hogy a szervezet reguláló molekuláit és receptoraikat nem a hagyományos módon, hanem a genetikai kód megfejtésével fedezik föl. Az is lelkesítő, hogy a képalkotó eljárások ma már nemcsak a struktúráról, hanem a funkcióról is sokat elmondanak.

- Általában mit nem szeret egy cikkben?

- Ha a munka nincs jól megcsinálva, vagy a szerzők nem mondanak igazat.

- Mi jelent ön számára pihenést?

- Ha bevehetem magam a Mecsek vadonába. Esetleg csinálok néhány (száz) fényképfelvételt.

- Mivel foglalkozott volna, ha nem a kutatást választja?

- Megeshetett volna, hogy aneszteziológus vagy radiológus leszek. Korábbra visszamenve: biológus, biológiatanár, még korábbra: erdőkerülő, bár csalódások idején a bölcsészetre is kacsingattam.

- Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?

- Munka közben. Egyik dolog hozza a másikat.

- Mi lenne az a találmány vagy innováció, ami a leginkább javítaná az életét?

- Az osztódással vagy sarjadzással szaporodó grant.

- A tudományban miről gondolja, hogy közvetlenül a "küszöbön áll"?

- A specifikus molekulákkal bizonyos sejtekhez célba juttatott gyógyszerek; genetikai elemzés alapján individualizált gyógyszerterápia; védőoltások kidolgozása olyan betegségek ellen, amikről ma még legföljebb sejtjük, hogy fertőzéses eredetűek stb. Ezeknek már megvannak a kezdeményei, prognosztizálásukhoz nem kell vernei fantázia.

- Véleménye szerint melyik a legaktívabb évtized egy kutató életében?

- Ahogy emlékszem, mindegyik dekád nagyon aktív volt, s remélem, ez így is marad.
 

Természet Világa, 136. évfolyam, 4. szám, 2005. április
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/