Tardy János miniszteri tanácsos, az Európai Természetvédelmi Központ alelnöke egy idézettel kezdi mondandóját: "A királyi magyar természettudományi társulat czélja hazánkat természettudományilag megismerni, ennek rejtett kincseire honosinkat s illetőleg a külföldet figyelmeztetni, a külföldön virágzó természeti tudományokat honunkba átültetni, azokat a tanodák szűk falai közül az élet tág mezejére átvinni, az élethez közelebb eső egyesületeknek segéd kezeket nyujtani, az alsóbb, vagy is népi és felsőbb, az az tudományos nevelésre közvetve befolyván honunkban a természeti tudományokat terjeszteni, s a magasztos czél elérésére a két magyar hazában találtató minden tudományos capacitásokat és ügybarátokat központosítani." (Az idézet a Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1841. évi alapítóleveléből való.) "Miért érdekes ez? – kérdezi. Azért, mert a Természet Világa folyóirat, amelynek pályázatán indultatok, ennek a társulatnak az alapításakor elhatározott lapja. Óriási házi feladat a tiétek, nemkülönben a tanároké és az áldozatkész szülőké, hogy a tudomány rátok és belétek plántálása mellett a veretes magyar nyelv szépségeit is próbáljátok megőrizni."
 

Radnai Gyula egyetemi docens méltatja idén is a Simonyi Károly által alapított Kultúra egysége különdíj pályamunkáit: "A pályázók a kultúra egységét nagyon sok helyen, Mozart halálától a világ teakultúrájáig vélték felfedezni. A díjazott tanulók: Bugovics Adrienn, Turzai Andrea, Barta Nóra és Zsíros Kinga egyéni stílusban és általános érdeklődésre számító módon dolgozták fel az általuk kiválasztott témát.

Bugovics Adrienn megosztott első-második díjat kapott

Barta Nóra Zsíros Kinga harmadik lett

Örvendetes, hogy e kategóriában egyre több pályázat felel meg a formai követelményeknek. Van pontos iskolai és lakcím, szerepel a felkészítő tanár neve, bár az nem, hogy hányadik osztályba jár. Majdnem mindenütt van a pályázat végén részletes irodalomjegyzék, de sok esetben hiányzik annak megjelölése, hol használta fel a tanuló a megadott irodalmat.

Terjedőben vannak a Google-dolgozatok. Ekkor legfeljebb a szövegszerkesztői munka minőségét, önállóságát lehet megítélni, a zsűri viszont a pályázó önálló gondolatait, egyéni véleményét keresi, a megfogalmazás egyéni stílusát értékeli."

A Varjú Dezső nyugalmazott tübingeni professzor által meghirdetett Biofizikai-biokibernetikai különdíj kategóriába érkezett díjazott pályamunkák közül Horváth Gábor fizikus Nagy Zoltán "Kicsi csíra a Nap alatt" című díjnyertes dolgozatából olvas fel egy gondolatot: "Tudomásul kell vennünk, hogy büntetlenül nem rendelhetjük alá anyagi érdekeinknek a természetet. Egy bolygón együtt utazunk, s ha meghibásodik egy járművünk, nem szállhatunk át egy másikba. A jövőben nem fogok tizenegy és tizenöt óra között kifeküdni a barnító sugarait szóró Nap alá, mert még élénken él bennem az UV-sugárzás hatására eldeformálódott, csökevényes kísérleti növényeim szomorú látványa."

Bencze Gyula – a fizikai tudományok doktora, aki Gergely János akadémikus távollétében a díjátadó ünnepség elnöki posztját is betölti – két kategória díjazottjait is köszönti. Először néhány szót a Metropolis különdíjról – kezdi a díjak átadásakor. Ezt a díjat az a Nicholas Metropolisról elnevezett alapítvány ajánlotta fel diákpályázatunknak, amelyet a tudós volt kollégái és barátai – köztük Balázs Nándor professzor – hoztak létre Los Alamosban, évekkel ezelőtt. A különdíj pályázati feltétele az, hogy a tanuló számítógép segítségével, alkotó módon vizsgáljon meg valamilyen érdekes problémát dolgozatában. Ebben az évben Horváth Dóra és Kovács Gábor Imre "Hát ez kész káosz, avagy egyszerű nemlineáris jelenségek" című dolgozata bizonyult e kategóriában a legjobbnak. A Szkeptikus esszé díjat idén Fogarasi Anna-Mária "Modern dialogo. Kivezetés a tértechnológiából" című olvasmányos, szórakoztató dolgozata nyerte el.

"A Hubble nyomdokain" csillagászati kategória díjaira - mondja Szabados László, a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke - a Hubble-űrtávcső eredményeihez kapcsolódó dolgozatokkal lehetett pályázni. Ez kemény diónak bizonyult, talán ezért is adtak be e különdíjra az idén a megszokottnál is jóval kevesebb dolgozatot. A szerény termés magyarázata az lehet, hogy a sikeres munkához nem volt elegendő néhány fontos információ letöltése az internetről, hanem szakmai szempontból is értelmezni kellett a kiválasztott felvételeket, ami elég alapos csillagászati jártasságot kívánt. Ráadásul mindezt úgy kellett "tálalni", hogy a témához nem értő olvasó is élvezhesse a dolgozatot. Riger Ágotának "A Hubble nyomdokain - csodaablak a külvilágra" című pályamunkájában mindez sikerült.

Dürr János egykori kollégánk, a Tudományos Újságírók Klubjának főtitkára, a Magyar Szabadalmi Hivatal munkatársa beszédében azt hangsúlyozta, a társadalom számára a legjobb befektetés a kultúra és a tudomány művelése, ápolása, terjesztése, hogy talán világunkban nehezebb dolog egy azonnali hasznot nem hozó kulturális értéket fenntartani, mint régebben. De hiszem – mondja –, hogy sikerülni fog, mert az nem lehet, hogy csak az azonnali forintokban mérhető profittal lehessen csak az országot előrevinni. Úgy gondolom, amikor a mai, szerzővé avatott díjazottak húsz-harminc évesek lesznek, akkor is büszkén gondolhatnak majd vissza erre a március 4-i napra, és bízom abban, hogy közülük sokan még akkor is a szerzőink lesznek.

A Metropolis Alapítvány ösztöndíját, amellyel a bírálóbizottság a legeredményesebb felkészítő tanárok munkáját jutalmazta, az idén tizennégy tanár vehette át Kozma Lászlónétól, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó gazdasági igazgatóhelyettesétől.

Már háromnegyed öt, mire a díjak átadása befejeződik. Már csak Bencze Gyula búcsúszavai vannak hátra. A díjátadó - hangsúlyozza zárszavában - méltó alkalom arra, hogy ünnepeljünk és optimisták legyünk. Talán eljön valamikor az az idő, amikor a sok médiasztárra már nem emlékeznek, de arra igen, hogy milyen értékes pályázat született a lovakról, vagy hogy a modern Galilei-párbeszédben az áltudományok egyik prominens hazai képviselőjét a szerző milyen szépen kipellengérezte.