Karinthy Frigyes Ernő 1887. június 24-én, Budapesten született KarinthyJózsef tisztviselő és Engel Karolina ötödik gyermekeként (1. ábra). Anyja 1893-ban bekövetkezett halála, az eleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlődése meghatározó gyermekkori élményei voltak. Tudós hajlamú édesapjának - aki a magyar Filozófiai Társaság egyik alapító tagja volt - számos költő és filozófus volt jó barátja, így a "kis Frici" a képzőművészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett.

A Markó utcai reálgimnáziumban tanult, ahol a gondos humán oktatás mellett a természettudományok főszerepet kaptak. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban s tizenöt éves korában megjelent "Nászutazás a Föld középpontján keresztül" című parodisztikus regényében, melyet a Magyar Képes Világ közölt folytatásokban. Az iskolát, főleg a magyarórákat, kifejezettem unta: "már mindent tudok, amit nekem még nem kellene tudni" - írta. 1905-ben érettségizett, kifejezetten gyengén (2-3. ábra). Érettségi után egyetemre ment: "Fizika-matematika szakra iratkoztam be, közben sebészetet hallgattam Dollingernél, és a könyvtárban Schopenhauert, Teine-t és Mommsent olvastam este kilencig. Mindez nem akadályozott meg abban, hogy a kedves, finom Négyessy stilisztikaóráján komoly tanulmányt olvassak fel Reviczky Gyuláról, amelyet is a professzor úr megdicsért…". 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1906 táján összebarátkozott Kosztolányi Dezsővel és Csáth Gézával; ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal. "Nem lehet meg a művészet tudomány nélkül" - vallotta, s ismereteit nemcsak olvasmányaiból szerezte, hanem tudós barátaitól első kézből is. A francia felvilágosodás írói mellett odafigyelt a kortárs filozófusokra is.
 

2. ábra. A Markó gimnázium ma- turandusai (1904-1905-ös tanév)	3. ábra. Karinthy Frigyes érettségi- tabló-képe

1912-ben tűnt fel az irodalom színterén. Ekkor jelent meg az Esik a hó és a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az Így írtok ti (4. ábra) irodalmi paródiagyűjteménye. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra művészetét.

A Grimasz (1914) című kötetében az elsők között tiltakozott a háború ellen. Az Utazás Faremidóba (1915) című gulliveriádája és a Holnap reggel (1916) című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Világnézetének lényege: "A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma." E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus és Barabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. Az elsők között tűzte tollhegyre a szélsőséges diktatúrákat: Mussolinit, Hitlert, Sztálint.

Első felesége Judik Etel volt, akinek 1918-ban bekövetkezett halála után Karinthy visszavonult a közélettől, naplójegyzetei szörnyű fájdalomról tanúskodnak. 1920-ban újra megházasodott, feleségül vette a nála hat évvel fiatalabb Böhm Arankát (5. ábra).

Felolvasó körutakon vett részt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területeken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról. 1930-ban jelent meg formailag bravúros verskötete, a Nem mondhatomel senkinek. 1931-ben részt vett egy Zeppelin-utazáson, szerepelt PEN- és eszperantókongresszusokon.

1936. május 5-én Stockholmban agydaganattal megműtötték. 1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatírája a "túlvilágról", s az Utazás a koponyám körül című regénye agyműtétjéről. "A műtét jól sikerült, a vak látó lett, az értelem kitisztult, az alkotókedv újra hatalmasan fölbuzogott. De a sérült agynak, a sérült léleknek nem tehetett jót a gyilkoló életforma. … Ötéves tervet készített, regényeket, színdarabokat akart írni, de csak kusza karcolatokra, tárcákra tellett már erejéből. Még verseskötetét sem hozta tető alá, pedig versei már együtt voltak, az elmúlt tíz év termése várt kiadásra. És utazni akart. … Ehelyett az újságírói robot emésztette. Kávéházról kávéházra járt. … Meg-megjelent Leányfalun, Móricz Zsigmondnál. Előbb Tóth Árpád, majd később Kosztolányi halála amúgy is megviselte … Móricz a szép és egyre megszépülő múltat jelentette számára, a régi békeidők megmaradt tanújaként." - írja róla SzalayKároly. Karinty 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.

Az 1867-es kiegyezést követő csaknem fél évszázad története korábban példa nélkül álló gazdasági és kulturális fellendülést, valamint politikai stabilitást hozott Magyarországon. A "boldog békeidők" Magyarországát a beinduló ipari forradalom elmaradott agrárországból viszonylag gyorsan fejlődő agrár-ipari országgá változtatta. A nemzeti jövedelem háromszorosára, a városi népesség az összlakosság tíz százalékáról egyharmadára növekedett, és a korabeli mércével mérve modern volt az infrastruktúra és virágzó a polgári kultúra. Budapest milliós metropolisszá fejlődött.

Erre a virágzó Magyarországra született Karinthy Frigyes, aki hamar felismerte korának lehetőségeit és már egyetemista korában belevetette magát az irodalmi életbe, aminek fő színhelye a kávéház volt: "tágas helyiség, melyben írók eszik egymást". Barátja, KosztolányiDezső írta a kávéházról, hogy "Itt töltjük el az életünket. A nap minden órájában, minden világításban ismerjük, mint más otthonát…"

A budai kávéházak közül az egyik leghíresebb a mai Bartók Béla út és Bercsényi utca sarkán álló Hadik kávéház volt (6-7. ábra). A kávéház koronázatlan királya, a legnagyobb asztaltársaság, az ún. "foglaltpáholy" feje pedig Karinthy Frigyes volt. A kávéház volt az író dolgozó- és fogadószobája, itt gyűltek össze barátai és tisztelői. "A Hadik kávéház … azzal az eleven szellemi nyüzsgéssel kínált, amely távolról a XVIII. századi francia irodalmi szalonokra emlékeztetett…" - írja Déry Tibor.
 

6. ábra. A Hadik kávéház

7. ábra. Emléktábla a Hadik kávéház épületén

A társaságnak azonban csak az egyik felét alkották a férfiak, hiszen az asztaltársaságnak "királynője" is volt, Karinthy Frigyes második felesége, Böhm Aranka. Az ő barátnői, azok férjei és lovagjai alkották a vidám csapat másik felét. A legenda szerint Karinthy felesége az egyik legszebb fővárosi hölgy volt. Számos fiatal tehetséges író tekintette múzsájának, Ady is írt hozzá verseket: "Ájultan és gyönyörűen néztelek / És ostobául mindig szebbnek látlak…" (A vállad, a vállad).

1934-ben Karinthyék átköltöztek Pestről Budára, a Hadik kávéházból a Centrálba: "A Centrál, modern akadémia, pezsgett, forrt." (Szabó Lőrinc) A Centrál (8-9. ábra) a századforduló jelentős szellemi központjának számított, ahol törzsasztala volt a modern magyar irodalom két meghatározó folyóiratának, a Hét és a Nyugat munkatársainak. Karinthy 1938-ig mindennap itt ült és alkotott, itt észlelte először agydaganatának tüneteit.

Devecseri Gábor írta le a következő történetet: "… Egy alkalommal … visszazarándokolt a Hadikba, egy kísérlet kedvéért: Elhatároztam - mondta - hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet ("Kérlek - szól Arisztid -, sürgönyt kaptam, hogy unokám született; de nem írták meg, hogy fiú vagy lány; és most nem tudom, nagypapa vagyok-e vagy nagymama.") és átmentem másfél órával később a Centrálba. Ott már nekem mesélték."

A XX. század elején az ember az irodalom virágzása mellett igazi tudományos forradalomnak lehetett a tanúja: "Milyen boldog voltam én ennek a századnak elején, / Nem magam miatt, szegény voltam és magamrahagyott, / De volt valami példátlan izgalom és remény a levegőben." Gyors fejlődésnek indult az orvostudomány, a pszichológia, a kémia, és alapjaiban rengett meg és alakult át a fizika.

A XIX. század végi fizika két tartópilléren állt: az egyik a newtoni klasszikus mechanika, a másik a Maxwell-féle elektrodinamika volt, ami az elektromos és a mágneses jelenségeket, valamint az optikát foglalta egységes keretbe. Ezek mellett ismert volt még a termodinamika első két főtétele, az energia megmaradását kifejező energiatétel, valamint az anyag atomisztikus felépítését (ekkor még feltevésként) alapul vevő kinetikus gázelmélet. Mindezek ismeretében a kor fizikusai úgy érezték, hogy a fizika elérte tetőfokát, mondván, hogy "a XX. század az ötödik tizedesjegy fizikája lesz" - vagyis már csak a méréseket kell pontosítani. Philipp von Jolly német fizikaprofesszor mondta Plancknak, hogy a fizikával már nem érdemes foglalkozni, mert ott lényegében minden fontosabb kérdést megoldottak. "A dinamika elmélet szépségét és világosságát" - már csak - "két felhő borítja homályba" - mondta Lord Kelvin 1900-ban. Ilyen felhő volt például a gázatomok vonalas színképe, a fényelektromos jelenség, valamint a hőmérsékleti sugárzás energiasűrűségének a rezgésszámtól és a hőmérséklettől való függése. A XX. század viszont bebizonyította, hogy a fizika építménye még korántsem befejezett. A "felhőknek" az eloszlatása új elméleteket kívánt. És az új elméletek, felfedezések megszülettek.

Karinthy Frigyes minden tudományág iránt érdeklődött már nagyon fiatalon: "… olyanformán érdekelt mindez, külön-külön, mint akinek lehet is, lesz is köze az elektronokhoz éppen úgy, mint a remeterákhoz. … körülbelül úgy öt-hatezer évre csináltam programot, nagyon természetes hát, hogy ebbe a programba szépen belefért az a feltevés, hogy orvos is leszek, ügyvéd is leszek, miniszterelnök és csillagász, és ezenkívül megfejtem, lóugrás szerint, a világrejtvényt." Azok közé tartozott, akik megérezték, hogy "a fejlődés történetének milyen nagyszerű perceit éljük mi, most 1908-ban", "hiszen minden elmélet megingott az utolsó tíz év alatt" s ennek megfelelően műveibe beleszőtte korának összes tudományos felfedezését.

1895-ben Wilhelm Röntgen véletlenül felfedezte a róla elnevezett sugarakat, amelyek segítségével feltárult az addig átláthatatlan emberi test: "Fény-anatómia, az újkor diadala." E felfedezés hatással volt több íróra is. Thomas Mann Varázshegy című regényében a főhős, Hans Castorp az áhított nő, madame Chauchat röntgenfelvételét éjjeliszekrényén őrizte mint valami ereklyét. József Attila ThomasMannüdvözlésében rájátszik az előbb említett műre: "Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, / Hadd lássunk át magunkon itt ez estén." Thomas Mann művét Karinthy is olvashatta, lehet, hogy ennek hatására írta Röntgenországcímű novelláját, ahol a hős egy olyan országba látogat el, ahol "az emberek keresztüllátnak egymáson úgyis, mint … valami finom, vörös folyadékkal telt palackon, amiben mint különböző színű, átlátszó tárgyak lebegnek legbelső szerveink, csontvázunk, vesénk, beleink, szívünk". De Karinthy továbbviszi a gondolatot. A hangsúly arra kerül, hogy "itt nem csaphatja be csinált mosollyal, piszkos festékkel, megtévesztő látszattal egyik ember a másikat - itt nincs szükség szépítő hazugságra -, mert minden szépség szürkévé és jelentéktelenné válik minden szépségek kútforrása és célja: az Igazság vakító napfénye mellett!".

A fizikai felfedezők sorában Henri Becquerel következett, aki 1896-ban észrevette, hogy az urán olyan sugarakat bocsát ki, amelyek megfeketítik a fotolemezt. Nemsokára Pierre és Marie Curie felfedezték, hogy a tóriumnak, a polóniumnak és a rádiumnak hasonló hatása van, s ők adták a jelenség mai nevét: radioaktivitás. Ezzel a felfedezéssel új fejezete kezdődött az elemek átalakíthatóságával foglalkozó kísérleteknek. "… a rádium, ez a titokzatos, ismeretlen elem, amiből oly kevés van a Földön … ez az ördöngös anyag, ami felforgatta nehezen összetákolt kémiánkat, s miatta újjá kellett formálni minden elméletünket…" - mondja Alift feljebb megy című novella főhőse. Az ő szájába adja Karinthy a következő szavakat is: "Anyag és erő… mindegy… Egyszer azt mondtam magamnak, hogy az anyag limese az erő. Az anyag legkisebb része nem anyag már, hanem erő…" És ez megint egy újabb tudományos kérdése a XX. század elejének: az anyag-erő-energia kérdésköre. Innen indul ki a kvantumfizika - Max Planck - is és nemsokára következik a relativitáselmélet - AlbertEinstein - kidolgozása. Karinthy Így írtok ti című paródiagyűjteményében találjuk a Gondolatkísérlet (Írta: Einstein) című írást, amit az egymást rendszertelenül követő matematikai kifejezések és szimbólumok valóságos matematikai halandzsává tesznek: "HACSEK ül a kávéházban, mely egyenletes gyorsulással közeledik a világtengely felé, az Oriontól számított koordináta-rendszerben. Pincér! PINCÉR látszólag odamegy hozzá, de tulajdonképpen Hacsek közeledik feléje; az asztallal együtt, feltéve, hogy S[b-c]=logÖ--H, ahol H a kávés feleségének viszonyát fejezi ki a főpincérrel. Parancsol, Hacsek úr?…" Telitalálat az, hogy gondolatkísérletet "írat" Einsteinnel, ugyanis kortársai feljegyezték róla, hogy bizonyításait és cáfolatait nagy előszeretettel építette gondolatkísérletekre. Az Új tudomány című novellájában is Einsteinre utal: "Te bolond! Összezavarod a dolgokat. Te Einsteinre gondolsz, az fedezte fel a fiatalító kúrát. Én a Steinach-féle relativitás elméletét magyarázom itt neked - de úgy látom, nem érdekel… nem is laikusnak való az ilyesmi…" Ezekkel az írásokkal Karinthy az Einstein elméleteiről elterjedt közfelfogást ragadja meg.

A fizika újdonságai mellett az ipari forradalom is megihlette, hiszen a gépesítés alapjaiban változtatta meg a mindennapi életet. Miután lefordította Jonathan Swift Gulliverjét, 1916-ban Utazás Faremidóba című gulliveriádájában írta meg Gulliver új utazását egy gépek által benépesített világban. Ebben és több más művében is megjelenik a repülés gondolata. Ő maga is nemegyszer kipróbálta az új csodát, a repülőgépet s pilóta barátja, az "embermadár" Wittmann Viktor emlékére összeállította A repülő ember című kötetét (10. ábra).

Az 1910-es évek második fele a nagyipari filmgyártás időszaka volt. Karinthy ebből sem maradt ki: Korda Sándor felkérésére ő írt Babits Mihály A gólyakalifa című regényéből forgatókönyvet és a film feliratait is ő készítette.

Karinthy életművéből összerakhatjuk a XX. század elejének legfontosabb tudománytörténeti eredményeit (11. ábra). Művei egy-egy darabkáját rejtik a nagy kirakójátéknak. Ha ezeket megtaláljuk és összerakjuk, akkor nemcsak a tudományos tényeket láthatjuk, hanem annál sokkal többet. Karinthyt nem csupán a vívmányok érdekelték, mindig azok mögé nézett. Az Utazás Faremidóba-n fogalmazza meg, hogy "az ember mindig többre becsülte azt, amit alkotott … mikor a mozgóképet feltalálták, tapasztaltam, hogy mennyivel szívesebben járnak az emberek mozgóképszínházba, ahol csak a falra vetített képét látták ugyanannak a színésznek, akit ugyanannyi pénzért élő valóságban is láthattak volna az elavult színpadon … az ember önmagánál tökéletesebb lényt szeretett volna kezdettől fogva: erre kellett a mikroszkóp és a teleszkóp, a fénykép és a Röntgen-sugár, az automobil és a repülőgép."

"Bár szenvedélyesen érdekelték a fizika eredményei, a fölfedezések, nem a tudós szenvedélyével, hanem az író témakereső ösztönével fordult feléjük. A technika, a tudomány vívmányai önmagukban és önmagukért sohasem keltették fel érdeklődését, csak emberi viszonylatokban" (Szalay Károly).

Nemcsak a XX. század elején beszélhetünk tudományos forradalomról, hanem napjainkban is ez zajlik. Barabási Albert László fizikus szerint a hálózatok megismerése "sok meglepetést okozó utazást ígér, amely remélem, rábír bennünket arra, hogy megismerjünk egy szemünk előtt zajló tudományos forradalmat: a hálózatok új tudományának születését."

A Magyar virtuális enciklopédia szerint a hálózatkutatás olyan szemlélet és módszer, amely mikroszinten az egyes dolgok közti kapcsolatokat, makroszinten a kapcsolatok által megrajzolt mintákat vizsgálja. A hálózatok egész világunkat átszövik: ott van sejtjeikben a bonyolult molekuláris háló, társadalmunk az egyes embereket összekötő háló, a gazdaság, a telefonhálózat és napjaink egyik legfontosabb eleme: a világháló - internet. A hálózatkutatás a hatvanas években kezdődött. 1967-ben StanleyMilgram harvardi professzor írt egy tanulmányt az emberek összekapcsoltságáról. Eszerint a Földön élő emberek közül bárki bárkivel kapcsolatot teremthet 5 másik emberen keresztül. De hol jelenik meg ez a gondolat először?

1929-ben jelent meg Karinthy ötvenkét elbeszélését tartalmazó Minden másképpen van című kötete. Az elbeszéléskötet csúfosan megbukott, és hamarosan az ismeretlenségbe süllyedt. Volt azonban benne egy történet, a Láncszemek című, amely figyelmet érdemel: "Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek - ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen ismeretség alapon." Harmincnyolc évvel később Milgram kísérletei alapján ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg újra, amire Karinthy valószínűleg ösztönösen érzett rá. Érdekes tehát, hogy Karinthy tollából származik az első nyomtatásban megjelent változata annak a fogalomnak, amit ma "six degrees of separation - hatlépésnyi távolság" néven ismerünk.

1936-ban Karinthyt hallucinációk, rosszullét, hányinger kezdi gyötörni: "Ez év márciusában - tizedike felé lehetett - egy délután az Egyetem utcai Centrál kávéházban uzsonnáztam, ablak melletti törzsasztalomnál… Ekkor indultak meg a vonatok. Pontosan, menetrendszerűen, hét óra tíz perckor. … Mi ez? … az egész dolog, velem együtt, elvesztette létezésének bizonyosságát. Az asztalok állnak, két úr megy keresztül a helyiségen, előttem kancsó víz, gyufatartó. De mindez kísértetiesen és ijesztően esetlegessé vált…" Nem sokkal ezután Bécsbe látogat az ottani kórházban gyakorlatozó feleségéhez, Böhm Arankához. Amikor a kórházban meglát egy agydaganatos beteget, rádöbben saját betegségére: "Aranka - nekem agydaganatom van." Budapesten kivizsgáltatja magát s 1936. március 17-én bebizonyosodik, hogy sürgősen műtendő agydaganata van. Az irodalomkedvelő gróf Bethlen Margit jóvoltából kiutazhat Stockholmba, ahol május 4-én Olivecrona sebészprofesszor (12. ábra) a 1001. műtétjét hajtja végre rajta.

Pár hónappal műtétje után regényt kezd írni tapasztalatairól Utazás a koponyám körül címmel (13. ábra). Karinthy önmegfigyelésében, önelemzésében a freudizmus hatása érzékelhető. A mű hamar el is készült és nagy sikert aratott megrázó hitelességével: "Ennél érdekesebb és izgalmasabb detektívregényt még nem olvastam… ötletei viháncolnak, s a pillanatokat úgy használja ki, mint a börzés a konjunktúrát. Az operáció órája neki csúcspont, most lehet aratni…" - írja Móricz Zsigmond.

Karinthy agydaganatáról a marosvásárhelyi KomjátszegiSándor idegsebész főorvost kérdeztem. Elmondta, hogy Karinthynak Lindau-daganata volt: ez a kisagy cisztás daganata és érbetegséggel jár, általában a szemfenék erei duzzadnak meg. Ezt diagnosztizálta is Karinthynál a budapesti szemorvos: "A szemfenék tele van vérrel. Ekkora vércsomók. Egész duzzadt a papilla." Az író felfedezte magán a jellegzetes tünetegyüttest: fejfájás, hányinger, pangásos papilla. A pangásos papilla annak a következménye, hogy a ciszta miatt elzáródik a kisagy kivezető csatornája, s ennek eredményeként a liquor (agyvíz) nem távozhat az agyból. A kisagy fölött levő kamrák kitágulnak és ez a cisztával együtt nagy nyomást gyakorol a szemre, ami akár több dioptriát is romolhat a megváltozott görbületi sugara miatt. Karinthynak rohamosan romlott a látása, ami a daganat gyors fejlődésére utalt, ezért sürgősen műteni kellett (akkoriban a műtéti beavatkozások halálozási arányszámát 75-85 százalékra becsülték). A műtét alatt a beteg végig magánál volt és beszélgettek vele, hogy biztosan észrevegyék, ha gond van. A műtét, bár bonyolult volt, sikeresnek bizonyult. Komjátszegi főorvos úr külön kiemelte, hogy helytelen az a felfogás, miszerint Karinthy halálának köze volt az operációhoz. Karinthy daganata jóindulatú volt, a műtét sikerült, halálát pedig - ettől függetlenül - agyvérzés okozta.

Van Karinthy életművében két meghökkentő részlet. Az egyik az, hogy imádott felesége, Judik Etel halálát követően, 1918. október 28-án ezt írta naplójába: "Úgy érzem, agyamban daganat képződött." És a baljós mondat 18 évvel később valósággá vált. A másik egy még korábbi művéből való: 1916-ban írt Holnapreggel című színdarabjában szerepel egy északi sebészorvos: Olson Irjö, akinek külseje és modora kísértetiesen hasonlít Olivecronára, aki húsz évvel később megműtötte. Olson megoperálja a főhősnek az agyát és kiirtja belőle a halálfélelem központját, amely valahol hátul, a kisagyban fészkel. Olivecrona valóban Karinthy kisagyából távolította el a daganatot, halálfélelmének jogos okát. És hogy ezek a részletek egy zseni látomásai, vagy csak egyszerű véletlenek? Erre nem fogunk sohasem választ kapni. De álljon itt egy idézet a regényből: "A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti."

Karinthy Frigyes 1925. december 15-én találmányi bejelentést tett a Szabadalmi Hivatalnál "Rugalmasan táguló és összehúzódó anyagból, pl. gumihártyából való felfújható földgömb pedagógiai, utazási és reklámcélokra és eljárás ezen földgömb előállítására." címmel, amit 1930. június 16-án 91 387-es lajstromszámmal iktattak. A használatban levő sík térképek és a merev vázú földgömbök "nem felelnek meg a gyakorlatban". Ezek helyettesítésére lett volna hivatott a Karinthy által elképzelt felfújható földgömb, amely "összezsugorodott állapotban kis helyen elhelyezhető, utazások alkalmával és mint iskolás gyermekek segéd-taneszköze könnyen szállítható. … A találmány tárgyát képező földgömb oktatási, utazási, propaganda- és reklámozási célokra kiválóan alkalmas."

A Szabadalmi irodám című novella újabb "találmányokat" sorol fel, mint a vekkerszordínó készülék, melyet közvetlenül elalvás előtt a már felhúzott ébresztőórára szerelünk. A készülék reggel, mikor az óra csöngetni kezd, részben vagy - eszményi megoldásban - teljesen felfogja a hangot, mely legszebb álmában szokta oly kellemetlenül zavarni az óra tulajdonosát. Pislogó villanylámpa, olvasás ellen. Az ágyban való olvasás rossz szokását szüntetné meg: bekapcsolásra a lámpa hunyorogni és pislogni kezd, képtelenség olvasni mellette…". De ezek már csak a humorista fantáziájának a szüleményei, nem kerültek bejegyzésre."Hatéves korom óta író vagyok"

Karinthy Frigyes a Nyugat nemzedékéhez tartozott. Az Így írtok ti megjelenése után Karinthyt humoristának könyvelték el és ő ezt vállalta is, bár fájdalommal jegyezte meg, "Úgy használnak engem, mint a krumplit először Európában - virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják." Nagyon rendezetlen családi életet élt, és a pénzzel sohasem tudott bánni, ezért mindig anyagi gondokkal küszködött. Legjobban a humoreszkekért fizettek, így novellákat, karcolatokat, humoreszkeket írt, nemegyszer ezekben fejezve ki líráját, filozófiáját, sőt keserűségeit is. De örök fájdalma volt, hogy a "nagy mű", amire egész életében készült, nem született meg. Több kortársa szerint: "Felaprózta önmagát, ijesztő méretű és mélységű tehetsége elporladt a műfajok közti ugrándozás, a napi zsurnalizmus és pénzhajsza közben." A meg nem értett művész tragédiáját A cirkusz című novellájában írta le.

A mindennapok keménysége, valósága elől játékba menekült, amiben boldogságot talált, s mely számára az életöröm egyik üdítő forrása volt. Kedvenc játékszerei természetesen a szavak voltak: "Bevallom, én minden szót, ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasználnám, előbb megszagolom, feldobom, leejtem, kiforgatom - játszom vele, mint a macska az egérrel, csak azután kapom be." És ezeknek a játékoknak érdekes eredményei születtek: két "új nyelv" - a halandzsa és az eszperente, valamint és a legkülönfélébb szójátékok.

Élete utolsó éveiben került benne felszínre a lírai költő, holott az volt kezdettől fogva. Két verseskötete jelent meg: a Nem mondhatom el senkinek és az Üzenet a palackban (14. ábra). Ha csak ezt a két vékonyka könyvet írta volna, helye ekkor is a Nyugat költőinek első sorában lenne - mondják a kritikusok.

Karinthy Frigyes "Jellegzetes humanista volt: hitt az emberben, hitt a tudományban, hitt a kultúrában, elkeserítette az embertelenség, harcolt a gonoszság ellen. A társadalom nagy összefüggéseit nem tekintette át, haladó eszméiben tehát utópista volt, aki szövetségese minden haladó eszmének. Ez volt egyéniségének a lényege, de a felszínen elsősorban a humorista, a nagy mulattató látszott. És azért volt ez lehetséges, mert valóban nagy humorista, nagy mulattató volt, aki nevettetés közben csaknem elfeledteti, hogy a józan ész bajnoka, a tudomány propagátora, a kor egyik nagy elbeszélő prózaírója és, alig észrevetten, kitűnő költők közt maga is kitűnő költő" - írta róla László Zoltán.