Matematikai
élményem Kecskeméten
Durugy Ákos Scoala "Theodor Murasanu", Torda, Románia Tordán lakom, hetedik osztályos tanuló vagyok és a matematikát mindig nagyon szerettem. Valószínűleg azért, mert szüleim matematikusok és sok logikai feladatot oldunk meg otthon. Amióta iskolás vagyok, sok matekversenyen vettem részt; a matematikai olimpiász helyi és megyei "Kisokos", "Kenguru" és "Zrínyi Ilona" versenyein is ötödik osztálytól kezdve. Az olimpiászon és a "Kisokos" versenyen a kitűzött feladatokat teljes egészükben le kell írni arra a lapra, amit beadunk. Mivel nem szeretek sokat írni, a "Zrínyi Ilona" tesztverseny jobban tetszik nekem, mert ott csak a helyes választ kell megjelölni. A verseny másik nagy előnye az, ha a megyéből én vagyok az első, akkor elmehetek Kecskemétre, a döntőre. Negyedik osztályos koromban a megyei versenyen második lettem, ötödik osztályosan pedig a harmadik voltam. Kecskemét továbbra is csak egy távoli álom maradt számomra, és az a hely, ahol a "török szultánt megborotválták". Harmadik osztályban tanultunk magyar irodalom órán egy novellát, ami arról szólt, hogy amikor a török szultán Kecskeméten járt, bement a borbélyhoz, hogy az borotválja le a szakállát. A borbély nem merte megborotválni, sőt a segédje sem, mert mindketten attól féltek, hogy véletlenül megvágják a szultánt és az akkor fejüket veszi. A szultánt végül a borbély szolgálója borotválta meg, mégpedig olyan ügyesen, hogy a szultán gazdaggá tette őt. Hatodik osztályos koromban, vagyis a múlt év februárjában is elmentem a "Zrínyi Ilona" verseny megyei selejtezőjére. A verseny feladatait a szüleim mindig átnézik otthon, hogy tudjuk, mit írtam jól, és mit hibáztam el. Délután, amikor hazaérkeztünk Kolozsvárról, édesanyám izgatottan várt és türelmetlenül nézegette a feladatlapot. Észrevette, hogy az első feladatsorból az egyik egyszerű kérdésre nem válaszoltam. Négy síkbeli alakzat közül kellett kiválasztani, melyik nem konvex. Azért nem válaszoltam a kérdésre, mert nem értettem a konvex kifejezést. Amikor édesanyám elmagyarázta, hogy a konvex domborút jelent, másképpen "nem tartja meg a vizet", rájöttem, milyen egyszerű volt a feladat. Édesanyámmal és édesapámmal együtt megállapítottuk, hogy a huszonöt feladat közül, amelyikre válaszoltam, a helyes választ adtam meg. A versenyen a pontozás a következő: a helyes válasz értéke 4 pont, a megválaszolatlan kérdésekre 0 pontot adnak és a helytelen válaszokért levonnak egy-egy pontot. Éppen ezért azokra a kérdésekre, amelyeknél nem voltam biztos a válaszban, nem válaszoltam, hogy ne veszítsek el esetleg pontokat. A verseny után néhány héttel kiderült: a megyei válogatón 105 ponttal az első lettem Kolozs megyéből, mehetek a döntőre Kecskemétre. Örömöm nagy volt, aznap este azon tréfálkoztunk otthon, rövidesen meglátom, hol borotválták meg a török szultánt. Március 22-én reggel édesapám vitt el Kolozsvárra. Még indulás előtt megismerkedtem a többi Kolozs megyei tanulóval: a harmadikos Kari Tamással, a negyedikes Jaskó Györggyel, az ötödikes Deák Norberttel, a hetedikes Kolumbán Józseffel és a nyolcadikos Máriával. Miután mindenki elbúcsúzott a szüleitől, felültünk az autóbuszra. Beszélgettünk, majd később kártyáztunk is, mert Gyurinak legalább ötfajta kártyapaklija volt, többek között francia, magyar és tankos is. Másnap, 23-án délután, részt vettünk az ünnepélyes megnyitón, utána pedig megnéztük "A szavannák királya" című előadást a kecskeméti színházban. Az színdarabban nagy örömömre az oroszlánkirályt ismertem fel. A műsor megtekintése után nem sokat időztünk a városban, a szálláshelyünkre mentünk pihenni, mert másnap reggel kezdődött a verseny. És elérkezett a várva várt nap is. Amint kiosztották a feladatlapokat, azonnal nézegetni kezdtem a feladatokat, mert a munkaidő hetvenöt perc csupán és ez minden alkalommal elég kevésnek bizonyult. Szerencsére a megoldásokat nem kellett teljes egészükben leírni, mert úgy csak néhány feladatot lehetne megoldani. A kitűzött feladatok sokkal nehezebbeknek tűntek, mint a megyei vetélkedőn. Már az ötödik is elég kemény diónak bizonyult: 5. feladat: Hány egybevágó négyzetlapunk nem lehet az alábbiak közül, ha egyszerre 3 különböző méretű négyzetlapot tudunk belőle hajtogatás és átfedés nélkül kirakni? A
válaszok: A
feladat megoldása arra vezethető vissza, hogy e fenti számok közül melyeket
lehet felírni három teljes négyzet összegeként. Tehát a feladat megoldása 27, azaz a (B). Ennek a feladatnak a megfogalmazása is elég nyakatekert volt és ezért elég sok időbe telt a feladat megértése. Az első tíz feladat érthető volt és közöttük néhány nagyon egyszerűen megoldhatónak bizonyult. 7. feladat: Hányszorosára változik egy téglalap kerülete, ha két szemben fekvő oldalát másfélszeresére növeljük és a másik két oldalát változatlanul hagyjuk? A
válaszok: A feladat fejben is megoldható. Így nem telt az idő az írással. Mivel a téglalap hoszszúsága és szélessége között semmilyen összefüggést nem adtak meg és a keresett kerületről sem tudunk semmit megállapítani, a helyes válasz az (E). Olyan
feladatok is voltak, amelyek nem bonyolult logikai elgondolásokon alapulnak,
hanem számolásos megoldáson, ilyen a tizenkettedik is: A
válaszok: A megoldás úgy történik, hogy felsorolom az említett tulajdonsággal rendelkező számokat, vagy meghatározom, hogy egy bizonyos típusú számból, az adott számjegyekkel hány lehetséges eset létezik. A számok alakja aab, aba, baa. 112,
113, 121, 131, 211, 311 - ezek a két 1-es számjegyet tartalmazó számok.
A nagyon nehéz feladatok közül is oldottam meg néhányat, ilyen a 22-es feladat: 22. feladat: Egy tömör kocka élein egy hangya mászkál. Az egyik csúcsból elmegy valamelyik szomszédos csúcsba, és ott három lehetőség közül választ: balra fordul (B), jobbra fordul (J) vagy visszafordul (V). Ezután, csúcshoz érve, mindig a fenti három lehetőség közül egyet kiválasztva halad tovább. Melyik útvonal végén lesz a hangya a kiindulási csúcsban az alábbiak közül? A
válaszok: is. A helyes válas z a (B). Voltak a versenyen olyan feladatok is, amelyeket nem értettem meg, de aztán itthon, többszöri elolvasás után, meg tudtam oldani őket. Ilyen feladat a 16-os. 16. feladat: Kukori vásárra vitte Kot-koda tojásait. Első nap eladta a tojáskészlet hatodát. Másnap Kotkoda unszolására a megmaradt tojásokat drágábban adta, így ezekért a maradék tojásokért pontosan annyi pénzt a kapott, mintha az összes tojást az eredeti áron adta volna el. Hány százalékos áremelést hajtott végre Kukori? A
válaszok: Tehát a helyes válasz az (E). A verseny után városnézésre indultunk. Először a Csodák Palotájához vezettek el minket. Ott új logikai játékokat ismertem meg. Ilyen a Piramis, aminek az a lényege, hogy az nyer, aki a piramis legfelső golyóját teszi a többire. A golyókat térben lehet építeni, egy 4X4-es alapú piramist kell kirakni. Ha ki tudunk rakni egy 2X2-es alapot azzal a színnel, amellyel játszunk, akkor nyerünk még két golyót. Annál nagyobb a nyerés esélye, minél több golyónk van. Ezután a planetáriumba vezetett utunk. Nagyon érdekesnek találtam, hogy a városházától a planetáriumig az utat a Nap és a bolygók mutatták. A Merkúr és a Vénusz még egészen közel voltak a városházához, majd ahogy távolodtunk, úgy bukkantak fel a Naptól távolabbra eső bolygók is; a Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz , Neptunusz és végül a planetárium bejárata előtt a Plútó. Itt tudtam meg, hogy Magyarországon három helyen, Budapesten, Pécsen és Kecskeméten működik planetárium. A planetárium egy olyan bonyolult műszer, amelynek segítségével sok-sok égi jelenség bemutatható. A vetítőberendezés mellett számítógépes modellekkel és filmfelvételekkel segítették elő a jobb megértést. A Holdról és a csillagokról mu tattak be egy rövidfilmet, majd azt nézh ettük meg a filmvásznon, hogyan indul el egy űrhajó a földről és az indulás pillanatában az űrhajósok mit csinálnak. Városnézés közben a Cifra Palotához is eljutottunk. Ez Kecskemét legjellemzőbb és legdíszesebb épülete, mint a neve is mutatja. Itt hallottam a többiektől, hogy az az ének, amit az óvodában tanultunk, az épületről szól. ("Cifra palota, Zöld az ablaka, Gyere ide tubarózsa, Vár a viola".) A Cifra Palotában múzeum működik. Március huszonötödikén délelőtt volt az eredményhirdetés. 81 pontot sikerült elérnem. Ezzel a pontszámmal - az összes versenyzőt véve - közepes helyen végeztem, az erdélyiek közül pedig a negyedik lettem. Délután a szobatársaimmal a városban járkáltunk, benéztünk az üzletekbe, vásároltunk magunknak édességet és utána visszamentünk a szobánkba, ahol fejtörőkkel szórakoztattuk egymást. A szervezőktől kecskeméti tartózkodásunk minden napján egy-egy tájékoztató füzetet kaptunk, melynek nevet is adtak: "Matekergő". Ezekben a füzetekben megtaláltunk minden szükséges információt, a napi programunkat, leírásokat a város nevezetes épületeiről vagy híres személyiségeiről, interjúkat a versenyzőkkel, keresztrejtvényeket és sok más érdekes dolgot. A keresztrejtvényeket igyekeztem megfejteni, mert a helyes megfejtők közül nyerteseket sorsoltak ki. A "Matekergőből" tudtam meg, hogy vannak olyan tanulók is, akik már hatodszor jutottak el a kecskeméti versenyre, ami azt jelenti, hogy harmadik osztálytól kezdve a megyéjükből mindig ők voltak az elsők nyolcadikig. Egy másik érdekessége Kecskemétnek az Óramúzeum, meg a Ráday Múzeum, mely arról nevezetes, hogy a falai között tanult Jókai Mór 1842 és 1844 között. 26-án reggel korán elbúcsúztunk a vendéglátóinktól, megköszöntük a kedves fogadtatást és elindultunk haza. Az út hoszszú volt, mert a határnál nagyon sokat kellett várni. Kolozsváron elbúcsúztam újdonsült barátaimtól. Otthon a szüleim szeretettel vártak és elmesélték, hogy az Interneten ők is követték a kecskeméti eseményeket. Sajnos, elfelejtettem megnézni azt a borbélyüzletet, ahol a török szu ltánt megborotválták. Ezért abban reménykedem, ho gy
eljutok még Kecskemétre, és akkor megkeresem majd a híres borbélyüzletet.
Az
írás szerzője Diákpályázatunk Matematika kategóriájában a Vince Kiadó
külö
ndíját kapta.
Vissza a tartalomjegyzékhez |
||||