A koronás sárkány, a terrormadár és a tébécés masztodon

DULAI ALFRÉD


A tavalyi év legfontosabb őslénytani eredményeit bemutató cikk második részében a dinoszauruszok, a madarak és az emlősök világába pillantunk be. A kitartó olvasók néhány érdekességet is találnak a cikk végén.

Dinoszauruszok

A Tyrannosaurusok családfájának eddig ismert legkorábbi képviselőjét a kínai Junggar-medencében fedezték fel. A 160 millió éves Guanlong wucaii ("koronás sárkány") mindössze 3 m hosszú volt és látványos tarajt viselt a fején. Egy 12 éves felnőtt és egy 6 éves fiatal példány került elő a felső-jura rétegekből. A koponya és a medence primitív jellegei alapján az állat átmeneti állapotot képvisel a Coelurosaurusok és a Tyrannosaurusok között. (Nature)

A T. rex látása a legkiválóbbak közé tartozott az állatvilágban. Hét különböző dinoszaurusz fejmodelljén vizsgálták az állatok binokuláris tartományát: minél szélesebb, annál jobb a mélységérzékelés. A T. rex 55 fokos értéke szélesebb, mint a mai sólyomé. Az eredmények szerint látásélessége 13-szor jobb volt az emberénél, és akár 6 kilométerre is elláthatott. (Science News)

Egy Tyrannosaurida-temető vizsgálata alapján a fiatalkor biztonságosabb volt a nagytestű ragadozók számára. A legtöbb példány megérte a 14 éves ivarérett kort, akkor viszont nagyon megugrott a halálozási ráta. 14 és 23 éves kor között minden évben elpusztult a dinoszauruszok 23 százaléka. Hasonló mintát találtak másik három Tyrannosaurida fajnál is. (Science)

Nem a T. rex volt a legfélelmetesebb ragadozó dínó, hanem a 17 m hosszú Spinosaurus, amelynek a mellső végtagjai is erőteljesek voltak. A Marokkóból előkerült 100 millió éves koponya szerint a Spinosaurus hosszú és karcsú orrával egy krokodilszájú Theropodához hasonlított. A 8 tonnás monstrum egymásba záródó hosszú fogaival főleg halakra vadászhatott a mocsarakban és iszapos folyópartokon. (Journal of Vertebrate Paleontology)
Újabb hatalmas ragadozó dinoszauruszt találtak Patagóniában. A Mapusaurus ro-seae valószínűleg csoportosan vadászott 100 millió évvel ezelőtt. 12 m-es becsült hossza alapján méretben felvette a versenyt a T. rex, a szintén argentínai Gigano-tosaurus, és az afrikai Spinosaurus fajokkal. A Mapusaurus erős ragadozó volt, melynek a fogai a hús szeletelésére alkalmazkodtak, nem pedig a csontok összeroppantására. (Geodiversitas)

Szintén Patagónia területén bukkantak a Puertasaurus reuili nevű hatalmas növényevő dinoszauruszra. A 70 millió éves állatnak a nyak-, hát- és farokcsigolyái kerültek elő. Különösen látványos egy 1,06 m magas és 1,68 m széles hátcsigolya. A Titanosauridák közé tartozó faj 35-40 m hosszú és 80-100 tonna tömegű lehetett. A lelet jelentősen kibővíti a hatalmas állatok elterjedési intervallumát. Eddig úgy tudtuk, hogy a gigantikus fajok 90-100 millió éve éltek és a kréta időszak végére már csak kisebb termetű Titanosauridák maradtak életben. (NGNews)

A mongóliai Góbi sivatagban találtak rá az eddig ismert leghosszabb nyakú dinoszauruszra. Teljes testhossza ugyan elmarad a Diplodocusé mögött, ám nyaka így is legalább 8 m-es volt. A Titanosauridák rokonságába tartozó, 100 millió éves Erketu ellisoni farkával egyensúlyozta ki hosszú és nehéz nyakát, így teste majdnem párhuzamos volt a talajjal. A csontjai üregesek, a nyakcsigolyák mentén pedig egy merevítő szalag futott végig. (Novitates)
A kacsacsőrű dinoszauruszok üreges tarajának szerepe régóta viták tárgya. A kréta időszaki Lambeosaurusok rezonáns hangokkal hívhatták a társaikat, vagy figyelmeztettek a ragadozók közeledésére. Egy másik elképzelés szerint a párválasztásban és fajtársak felismerésében volt szerepe. Az agyüreg vizsgálata egyértelműen kizárta, hogy a hosszú taraj a szaglásban játszott volna szerepet. (Paleobiology)

A Triceratops szarvának és nyak körüli gallérjának változása az egyedfejlődés során

Helyreállították a 200 millió évvel ezelőtt élt Coelophysis jó hírét. Eddig ugyanis néhány példányuk gyomortartalma alapján kannibálnak tekintették őket. A Ghost Ranch közelében talált 1947-es leletek újra vizsgálata azonban cáfolta ezeket a feltételezéseket. Az egyik példány "gyomrában lévő" lábcsontról kiderült, hogy két elpusztult Coelophysis került egymásra, és a csont a tafonómiai folyamatok közben jutott a másik dínó gyomrának a helyére. A másik példány gyomrában lévő csontokról megállapították, hogy egy korai krokodiltól származnak. (Biology Letters)

A valaha talált legfiatalabb Triceratops-koponya alapján a szarv és a nyak körüli gallér nemcsak a pártalálásban és a riválisok vetélkedésében játszott szerepet, hanem fontos vizuális kommunikációt nyújtott az állatok között. A montanai Hell Creek Formációból származó fiatal állat 1 éves és 1 méter hosszú lehetett. A két homlokszarv egyenes és mindössze 2 cm hosszú a bébi koponyáján, míg a felnőttek ívelődő szarva megközelítette az 1 m-t. A kutatók 10 különböző korú koponya alapján végigkövették a teljes fejlődési sort. Növekedés közben az agykoponya is jelentősen változott. (Journal of Vertebrate Paleontology)

Egy Dél-Németországban talált késő-jura lelet a tollas dínók családjába tartozik, de nincsenek tollai. A gyíkokra és rovarokra vadászó, 75 cm-es Juravenator starki 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Solnhofen közelében. A Theropodák közé tartozó apró ragadozó nagyon jó megtartású, a fosszilizálódott bőr maradványai is jól látszanak, így egyértelmű a tollak hiánya. Valószínű, hogy a tollak legalább kétszer megjelentek, egymástól független csoportoknál (konvergens evolúció). (Nature)

"Kis növésű", szigeten élő késő-jura dinoszaurusz-maradvány került elő Németországban, a Harz-hegység északi peremén. A 154 millió éves Europasaurus holgeri a csontok szerkezete és növekedési vonalai alapján egyértelműen felnőtt egyedet képvisel. A kis növés persze relatív: 6 m hosszú, 1 tonnás állatról van szó, ami viszont csak töredéke a rokon Brachiosauridák méreteinek (45 m, 80 tonna…). Tizenegy különböző korú egyed alapján ez a faj lassabban nőtt, mint nagytestű rokonai. (Nature)

Európa legnagyobb dinoszauruszának csontjait Spanyolországban fedezték fel. A jura időszaki (145 millió éves) Turiasaurus riodevensis a hosszú nyakú, növényevő Sauropodákhoz tartozik (40-48 tonna, 36-38 m). Végtagjai és csontszerkezete primitívebb jellegeket mutat, mint a többi Sauropoda esetében. Hasonló fogak ismertek Franciaországból, Portugáliából és Angliából, vagyis a Turiasaurus elterjedt lehetett a mai Nyugat-Európa területén. (Science)

Madarak

Egy vitatott elképzelés szerint az Archaeopteryx hátsó végtagjain található tollak a repülést segítették, és az ősmadarak négy szárnnyal repültek. A modell szerint ezek légfékként üzemeltek és így több ideje volt az útjába kerülő akadályokat kikerülni, és biztonságosabban tudott landolni. Szerepük lehetett abban is, hogy jobban manőverezhessenek menekülés vagy a zsákmány üldözése közben. Később az evolúció "beáldozta" a hátsó végtagok tollazatát, hogy a lábak más funkciókat (pl. zsákmányszerzés, futás, úszás) láthassanak el. (Paleobiology)

Többtucatnyi, rendkívüli megtartású kínai fosszília nyújtott újabb adatokat a modern madarak kifejlődéséről. A kora-kréta (110 millió éves) Gansus yumenensis számos egyedének csaknem a teljes csontváza megmaradt, sőt egyeseknél megőrződött a bőr és a tolltakaró, valamint az úszóhártya is. A modern madarakat is magában foglaló Ornithurae-k legkorábbi ismert képviselőjéről lévén szó, a modern madarak vízi környezetben alakulhattak ki. A galamb méretű madár jól repült és könnyedén bukott le a víz alá halakra és rovarokra vadászni. Ez a legidősebb ismert lelőhely, ahol a modern madarak rokonai túlsúlyban vannak a primitívebb madarakkal szemben. (Science)

100 millió éves ősmadár csontvázára bukkantak a Kína ÉK-i részén fekvő Liao-ning provinciában. A Dapingfangornis az összes többi ismert mezozoós kortársától különbözik. A 216 mm hosszú madárnak tüskeszerű nyúlvány volt az orrán. A hosszú faroktollak hím példányra, a fogazott állkapocs és az erős láb ragadozó életmódra utal. A lábai alatt töredékes hal- és hüllőmaradványokat találtak, ami arra utalhat, hogy a madár élve fogyasztotta el zsákmányát. (Acta Geologica Sinica)

Az eddig ismert legnagyobb terrormadár 1 m hosszú koponyája

A legkorábbi pingvinfosszíliák vizsgálata szerint a Waimanu manneringi 60 millió évvel ezelőtt, a paleocén korszakban élt Új-Zéland keleti partjainál, vagyis a pingvinek már 61-62 millió évvel ezelőtt elváltak a többi madárcsoporttól. DNS-vizsgálatokkal kimutatták, hogy a modern tengeri és tengerparti madarak legalább  74 millió éve kialakultak. Ez arra utal, hogy a madarak már a dinók korában változatossá váltak, és megjelenésük összefüggésben lehet a kisebb méretű repülő őshüllők (Pterosauria) fokozatos háttérbe szorulásával. (Molecular Biology and Evolution)

Patagóniában került elő az eddigi legnagyobb ,,terrormadár". A horgas csőrű Phorusrhacidák közé tartozó óriási ragadozó madarak Dél-Amerikában éltek. A 15 millió éves röpképtelen madár sértetlen koponyája csaknem 1 m hosszú, teljes magassága pedig 3 m körüli lehetett. A lábcsontok alapján kiderült, hogy a nagyobb méret nem jelentett automatikusan lassabb, lomhább mozgást. A miocén kori faj sebessége a ma élő emu és a strucc sebessége között volt. Egyelőre nem tudják, hogy a terrormadarak csapatokban vadásztak, vagy magányosan. (Nature)

Egy amerikai kutató szerint az 1924-ben talált, 2 millió éves dél-afrikai hominida   fiút ("Thuang-gyermek") mégsem kardfogú tigris ölte meg, hanem egy sas. A mai ragadozó madarak is képesek akár majmokat is zsákmányolni az apró termetű állatok mellett. A 3-4 évesen meghalt fiú koponyájának vizsgálata során a fejtetőn a madárkarmok, míg a szemüreg környékén a csőrök nyomát vélte felfedezni. (American Journal of Physical Anthropology)

Emlősök

Kínában fedezték fel a legkorábbi úszó emlőst, amely halakra vadászott a középső-jura tavakban, 160 millió évvel ezelőtt. A primitív emlős docodontáknál csaknem 100 millió évvel korábban jelent meg a vízi életmód, mint a méhlepényeseknél. A Castorocauda lutrasimilis erős mellső karjai a beásódást segítették, éles fogai pedig a víz alatti táplálkozásra, apró halak és gerinctelenek fogyasztására specializálódtak. Ez a legkorábbi emlős, melynél a szőrzet lenyomata is megőrződött. 40 cm-es testhosszával, 800 grammos tömegével méret tekintetében is kiemelkedik a mezozoós emlősök közül. (Science)

Jura időszaki (125 millió éves) repülő emlőst fedeztek fel Kelet-Mongóliában. Az új rendbe tartozó állat már a madarak megjelenése idején képes volt a siklórepülésre. A mókus méretű Volaticotherium antiquus mintegy 70 millió évvel korábbra teszi a repülő életmód megjelenését az emlősöknél. A csontok mellett a mellső és a hátsó lábak között feszülő szőrös bőrredő lenyomata is fosszilizálódott. Az állat hosszú, merev farka stabilizáló kormánylapátként szolgált a siklórepülés közben. Az éles fogak alapján egyértelműen rovarevő volt, valószínűleg éjszakai életmóddal. (Nature)

A korai emlősök evolúciójáról ad fontos információkat a Kínában talált 4 cm hosszú, 15-20 grammos Akidolestes. A 125 millió éves állat a fő emlőscsoportok mozaikdarabjaiból épül fel. A cickányszerű rovarevő állkapcsa, fogai és mellső végtagjai méhlepényes és erszényes rokonságra utalnak, a test hátsó része viszont a tojásrakó emlősökre emlékeztet. A lelet árnyaltabbá teszi a méhlepényesek és a tojásrakó emlősök szétválásának eddig elfogadott képét. (Nature)

Egy meggondolatlan kutatói ígéret ("1 tonna csokit adok annak, aki emlőscsontot talál") következtében a Cadbury csokoládémárkáról nevezték el a tüskés hangyász 106 millió évvel ezelőtt élt távoli rokonát. Az ausztráliai Dinoszaurusz-öbölben előkerült macska méretű, fogatlan Kryoryc-tes cadburyi testét tüskék borították. A rovarevő, tojásokkal szaporodó állat kiválóan alkalmazkodott a beásó életmódhoz és a sarkvidéki, hideg éghajlathoz. (Journal of Mammalian Evolution)

A paleocén végén bekövetkező globális felmelegedés segítette elő az ősi főemlősök vándorlását. A mókus méretű Teil-hardina Kínában jelent meg 55 millió évvel ezelőtt, a felmelegedés elején, majd 20 ezer év alatt eljutott Európába (Belgium) és Észak-Amerikába. Ezt a vándorlási útvonalat alátámasztják a csonttani bélyegek is, mivel a kínai egyedek mutatják a legprimitívebb bélyegeket, és az amerikaiak a legfejlettebbek. A 100 ezer éves meleg periódus első 20 ezer évében 5 fokkal emelkedett a Föld átlaghőmérséklete. Ennek következtében szárazföldi hidak alakultak ki a sarki övezetben az északi kontinensek között. (PNAS)

Egy 27 millió éves fosszília az elefántok családjának hiányzó láncszemének bizonyult. Az afrikai Eritrea ÉK-i részén talált állkapocs és a benne lévő fog az ősi és a modern elefántok közötti átmeneti tulajdonságokat mutat. Az Eritreum malake-ghebrekristosi a becslések szerint 1,2 m magas és 480 kg lehetett, vagyis sokkal kisebb, mint a mai elefántok. Az eritreai lelet a fejlettebb csoportok fogszerkezetét mutatja a kisebb testméret és a rövidebb agyarakra utaló állkapocs az ősi alakokhoz hasonlít. (PNAS)

Ausztrália déli tengerpartján a szilás cetek közé tartozó 25 millió éves bálnamaradványt találtak. Ám a ma élő kék bálnával szemben ennek fogai voltak, ráadásul alakja és mérete miatt sem sorolható be a bálnafélék egyetlen ismert csoportjába sem. Legfeljebb 3,5 m hosszú volt, míg a ma élő legkisebb szilás cetek is kétszer ekkorára nőnek. A Janjucetus hunderi alapján a kutatók egy kis termetű, ragadozó életmódot folytató új sziláscet-családot állítottak fel. Ez nem tekinthető a modern szilás cetek ősének, inkább egy eddig ismeretlen, evolúciós zsákutca képviselője. (Proceedings of the Royal Society)

Genetikai vizsgálatok segítettek feltárni a legsikeresebb ragadozók közé tartozó macskafélék evolúcióját és a ma élő 37 macskafaj adatai alapján újrarajzolták a Felidaek családfáját. A 8 különböző evolúciós vonal Ázsiából kiindulva terjedt el az egész világon (Ausztrália és az Antarktisz kivételével) az elmúlt 11 millió év során, amikor a tengerszint-csökkenések szárazföldi hidakat tettek szabaddá (pl. Bering-szoros, Panama). A későbbi tengerszint-emelkedések által elvágott csoportokból fejlődtek ki az új taxonok. (Science)

A 43 ezer éves szibériai gyapjas mamutok egy része sötétbarna, míg mások vörösesszőke színű bundát viseltek. A kutatók a mai állatok kültakarójának színét is meghatározó gént vizsgálták a mamutcsontból kivont DNS segítségével. Az embereknél ennek a génnek a csökkent aktivitása vörös hajat, a kutyáknál és a lovaknál pedig sárgás szőrt eredményez. A mamutmintákban aktív és inaktív géneket is találtak, ami különböző szőrzetszíneket valószínűsít. Ennek szerepe azonban még nem világos. A mamut mérete miatt nem valószínű, hogy az álcázást segítette volna elő… (Science)

A tuberkulózis is hozzájárulhatott a masztodonok kihalásához. A 113 vizsgált csontvázból 59 esetben találták meg a tébécé jeleit. Mivel csontkárosodás csak a beteg egyedek egy részénél jelentkezik, feltételezhető, hogy a betegség még ennél is gyakoribb volt. Tébécére utaló csontokat találtak Észak-Amerika számos területén, 34 ezer és 10 ezer év közötti maradványoknál. Nem emiatt haltak ki, de a betegség legyengítette az állatokat, így könynyebben áldozatul estek a betelepülő emberek vadászatának és az éghajlatváltozásnak. (Live Science)

Egy laoszi piacon talált rágcsálóról kiderült, hogy "élő kövület". A mókusszerű állatot először Laonastes aenigmamus néven egy új család egyetlen fajaként írták le 2005-ben. Később egy másik kutatócsoport a fogazatot vizsgálva megállapította, hogy a Diatomyidae családhoz tartozik, amelyről eddig azt hitték, hogy 11 millió évvel ezelőtt kihalt ("Lázár-taxon"). Ennek képviselői az oligocén és a miocén során éltek Dél-Ázsiában, Közép-Kínában és Japánban. Az élő állatról készített felvételek szerint az állat kacsaszerűen mozog. (Science)

Érdekességek

37 ezer éves gyapjas orrszarvú koponyacsontot találtak egy római kori rétegben Köln környékén. Az 1 m hosszú, 20 kg súlyú csonton lévő sérülések és bevágások alapján valószínűleg húsvágó tőkének használták a rómaiak.

Nemzetközi mamutmúzeumot létesítenek Jakutföldön az UNESCO támogatásával. A 18 millió dolláros projekt felét külföldi beruházók adják. Jakutföld üledékeiből került elő a skagirszki mamutlelet, amelyet a 2005-ös világkiállításon 10 millió látogató tekintett meg Japánban.
A dinoszauruszkutatók is kedvelik Harry Pottert. Erre utal, hogy egy 66 millió évvel ezelőtt élt állatot Dracorex hogwartsia néven "anyakönyveztek". Joanne K. Rowling írónő örömmel belement a névadásba, mivel az orrán tüskéket, a tarkóján pedig szarvszerű képződményeket viselő állat hasonlít a "Harry Potter és a tűz serlege" című kötetben szereplő egyik sárkányra.

Lesz munkája a dinoszauruszkutatóknak a jövőben is. Eddig 527 fajt találtak meg és írtak le, de amerikai kutatók szerint legalább 1850 fajuk élt a földtörténeti múltban. Az eredmény a dinoszaurusz-kövületek gyakoriságára támaszkodó statisztikai módszerrel született. Más módszerekkel korábban 1200 és 3400 közötti fajszámra tippeltek. Az utóbbi két évtizedben évente átlagosan 15 új fajt fedeztek fel, így még legalább 100 évre való anyag rejtőzik a mélyben…

Egy mongol-amerikai kutatócsoport 67 dinoszaurusz-csontvázat talált egyetlen hét alatt a Góbi-sivatagban. A csontvázak a 120 millió éves növényevő Psitta-cosaurusok közé tartoznak. 65 millió éves dinoszauruszfészket bocsátottak aukcióra Los Angelesben. Az Oviraptor-fészek 22 tojást tartalmaz, melyek közül tízben kikelés előtt álló embriók találhatók. A Kínából származó kréta időszaki ritkaság végül 420 ezer dollárért kelt el.
Először találtak dinoszauruszmaradványokat Norvégiában, ám ehhez 2256 méter mélyre kellett lehatolniuk az Északi-tenger aljzatába. A jól célzó olajkutatóknak egy 200 millió éves, növényevő Plateosaurus bokacsontját sikerült eltalálni. Valószínűleg ez a legmélyebbről előkerült dinoszaurusz a világon.

Természet Világa, 138. évfolyam, 5. szám, 2007. május
https://www.termvil.hu/archiv/ 
https://www.chemonet.hu/TermVil/