Templomkertek virágai
A buddhizmus legszentebb növényei
Járainé Komlódi Magda
Buddha halála. A parinirvánába távozó Buddha feje lótuszpárnán pihen, mellette legkedvesebb tanítványa, Ananda. A sziklába vésett hatalmas szobrok a középkori szingaléz-buddhista szobrászművészet kiemelkedő alkotása (Ceylon, Polonnaruwa, Gal Vihara)
Buddha nem Kapilavasztuban, a Sákja nemzetség királyi székhelyén, a családi otthonban született, mivel az akkori szokás szerint az első gyermeket az anyai szülői házban kellett világra hozni. Mahámája királyné is éppen oda igyekezett, amikor útközben, Lumbiniban, egy hatalmas szálafák alkotta ligetnél érezte, hogy eljött az ideje. Ezért útját megszakítva, az egyik termetes fa lehajló ágaiban kapaszkodva megszülte gyermekét; Sziddhártha Gautama herceget, a későbbi Buddhát. A szálafa (Shorea robusta, Dipterocarpaceae) India leggyakoribb és legfontosabb fája. Nagy ökológiai toleranciája révén India több különböző erdőtársulásában is erdőalkotó, a trópusi félig örökzöld erdőktől a szubtrópusi, sőt a monszun erdőkig. A templomkertek gyakori, szentként tisztelt növénye. Látványos, nagy termetű, félig örökzöld fa, 30 cm-t is elérő, széles, nagy egyszerű levelekkel, apró halványsárga virágokkal. Kemény, tartós fája kitűnő haszonfa, például csónak, bútor és faszerkezetek készítésére használják. Kérgéből tannint nyernek. Magjai 10-12% olajat tartalmaznak, melyet a csokoládéipar hasznosít.
A szálafa óriás trópusi fákra jellemző, szilárdságot biztosító, támasztó palánkjai (Ceylon, Sinharaja Nemzeti Park)
A szent fügefa (Ficus religiosa, Moraceae) a megvilágosodás fája. Olyan buddhista szent hely, templom, pagoda, templomkert aligha van a világon, ahol ne látnánk. Ez a buddhizmus legszentebb növénye, mivel a nagy hindu próféta, Sziddhártha herceg e fa alatt elmélkedve értette meg a létezés természetét, a dolgok valóságát, a szenvedéstől való megszabadulás útját, ami tanainak lényege, s amit 80 éves korában (Kr.e. 486) bekövetkezett haláláig, 45 éven át hirdetett. A megvilágosodástól kezdve viselte a herceg a Buddha (= a Felébredt, a Megvilágosodott) nevet. Mindez 35 éves korában, Kr.e. 531-ben történt Indiában, a Gangesz egyik mellékfolyójánál, Uruvélában, amelyet azóta Bódh-Gajának (= ahol a bölcsességet elnyerte) neveznek. Ma is ez a buddhizmus legszentebb helye, zarándokközpontja. Az itt álló szent fügefát az egykori, eredeti leszármazottjaként tisztelik a hívők, s innen ered a fa másik elterjedt neve: bódhifa, azaz a megvilágosodás, a felismerés fája. Erre utal a fügefa szanszkrit neve is: asvatta (= a teljes bölcsesség fája). A buddhizmus szerint az idő, élet és halál körforgása közepette ez a fa képviseli az állandóságot. Sokan vallják, hogy maga a fa lelke, ereje is segítette a megvilágosodást.
A szálafa örökzöld levelei között puha, vörös, lecsüngő friss levelek
A szent fügefa nagy termetű, 30 m-re is megnövő terebélyes fa, ezüstös szürke, sima, fényes ágakkal. Szív alakú levelei a trópusi növényekre jellemző, vékony, hosszú csepegtető csúcsban végződnek. Hosszú vékony levélnyele miatt levelei a legkisebb légmozgásra is rezegnek. Ezért és a nyárfalevélhez hasonló alakjuk miatt gyakran pipálnak, nyárlevelű fügefának nevezik, különösen a hindu vallásban. Bár fája értékes faanyag, a legszentebb fa lévén, ritkán vágják ki (ahogy a szent teheneket sem bántják), legfeljebb ayurvedikus gyógyszerként használják részeit (ayur=élet, veda=megismerés, szanszkrit). Jelentése: nemcsak a szimptómák orvoslása, hanem a teljes életszemlélet figyelembe vétele a gyógyászatban. Egész Indiában elterjedt fa, gyakran ültetik is, főként templomkertekbe, ezért pagodafügének is nevezik. Több igen idős példányt is számon tartanak, például Anaguraparában egy több mint 2000 éveset.
Buddha megvilágosodás utáni első tanítása is a természetben, Varanászi közelében, a szárnáthi őzparkban volt. Buddha első tanításának helyét ma sztúpa jelzi a szépséges parkban.
Ahogy Buddha születése, úgy halála is egy szálafákkal borított erdős területen történt. Amikor a 80. évébe lépett, elindult a nepáli Kapilavasztu felé, szülőhelyét felkeresni. Útközben érte a halál, amikor egy észak-indiai kis faluban egy mesterember híve, kíséretével együtt megvendégelte, ahol valószínűleg mérgező gombát evett. Bár igen rosszul volt, folytatta útját, de nem jutottak messzire. Kusinara közelében, egy hatalmas, virágba borult szálafaerdőben olyan erős fájdalommal, rosszulléttel kísért rohamai voltak, hogy nem tudott tovább menni. Két szálafa közé feküdt, vizet kért. De mire a vizet meghozták, már eltávozott. Akkoriban már többször meditált azon, hogy ideje elhagyni a földi világot, vágyódott a parinirvánába (tökéletes nirvána), az újjászületés nélküli "teljes kialvás" állapotába jutni. S lám, valószínűleg ebben is egy "növény", egy gomba segített neki. Szálafából rakott máglyán hamvadt el, és a kedvelt fa füstjével szállva hagyta el a földi világot.
Stilizált lótuszvirág-díszítés
a Hajnal-templom (Wat Arun)
fő chedijén (Thaiföld,
Bangkok)
Mintegy 200 évvel Buddha halála után, egy tehetséges királynak, Asókának, akinek először sikerült Indiát majdnem egységes birodalommá kovácsolnia, nagy szerepe volt a buddhizmus széleskörű elterjesztésében. A harcokba belefáradva felhagyott a néha kegyetlen hódító háborúkkal, és Buddha tanítása szerint nagylelkű, alattvalóiról gondoskodó, köztiszteletben álló uralkodóvá vált. Élete hátralevő részét főként a buddhizmus támogatásának, terjesztésének szentelte. Ellátogatott a szent helyekre, mindenütt ő építtette az első sztúpákat a Kr.e. 3. században. Azért, hogy alattvalói a tűző Nap elöl enyhülést találjanak, fügefa- és mangóligeteket ültetett, és menedékházakat építtetett, a szomjúság csillapítására kutakat ásatott birodalom szerte. Uralkodása vége felé Asóka Sri Lankán (Ceylon) is elterjesztette a buddhizmust. Egyik fia, Mahinda, aki akkor már buddhista szerzetes volt, vitte és terjesztette Buddha tanait. S amikor a ceyloni király is buddhista hitre tért, kérésére Asóka lánya, Szanghamitta elvitte Ceylonba annak a szent bódhifának az egyik hajtását, amely alatt Buddha megvilágosodott Bodh-Gajában. Anurádhápurában ültették el, ahol meggyökerezett, elterebélyesedett, ahogyan a buddhista vallás is. Ma is nagy tiszteletet kap a hívőktől a templomkertben álló bódhifa, melyet az eredeti leszármazottjának tartanak. Itt épült az első sztúpa is Ceylonban. Tiszteletből Asóka király nevét viseli a mind a hinduk, mind a buddhisták által szent faként tisztelt asókafa (Saraca indica, Caesalpinaceae). Közepes termetű, egyenes törzsű, örökzöld növény. Fiatal levelei fényes pirosak, lecsüngők. Kocsánytalan virágai tömött, teniszlabda nagyságú csomókban, közvetlenül a feketésbarna, több éves ágakból fakadnak (kaulifloria). A virágok nagyon illatosak, nyíláskor narancssárgák, később égő pirosak. Gyakori őshonos erdei fafaj például a Kelet- és Közép-Himalája lábainál elterülő erdőkben, de gyakran ültetik is, szinte minden buddhista és hindu templomkertben megtalálható. Buddha kortársa, Indiában máig a buddhizmushoz hasonlóan tekintélyes vallás, a dzsainizmus megalapítója, a szintén nemesi származású Mahávíra asókafa alatt hagyta el az árnyékvilágot. A szerelem istennőjének, Kámának szentelt fa. Szerepel a szanszkrit ősindiai eposzban, a Rámájanában és számtalan csodatörténetben. Egyes források szerint Buddha sem szálafa, hanem asókafa alatt született Lumbiniben. Az ayurvédikus gyógyításban egyike a legfontosabb növényeknek, kérge, virága, magja számos gyógyszer alapanyaga.
Virágzó Asókafa (Thaiföld,
Bangkok)
(A szerző felvételei)
A hindu mitológiában a világot létrehozó, teremtő Isten, Brahma lótuszvirágból született, lótusz trónon is ül, ahogyan Buddhának is lótuszvirág az attributuma. Az ülő Buddhát szinte mindig lótuszvirágon, lótuszülésben ábrázolják. Ezért, és számos más mitológiai vonatkozás miatt, mind a hindu, mind a buddhista vallásban nagy jelentőségű, szent növényként tisztelik e szépséges tavi növényt is. A templomkertek tavaiban, kővázáiban, oltárok felajánlási virághalmaiban, a szent helyek freskóin mindig, mindenütt jelen van. Tulajdonságait isteni sajátságokkal ruházzák fel. Sötét iszapból emeli a tiszta magasba leveleit és nagy áttetsző rózsaszín virágait az isteni születés tisztaságának jelképeként. Nagy, kör alakú levelei és kerek virágában a több sorban körben álló, meghatározatlan számú sziromlevele a létezés örök körforgására utal. Az indiai szent lótusz (Nelumbo nucifera, Nymphaeaceae) álló, vagy lassan folyó sekély vizek iszapban gyökerező növény. Kör alakú, hamvaszöld, viaszos leveleinek közepéből ered az erős hengeres levélnyél, ami magasan a víztükör fölé emeli a levéllemezt, ahogyan a virág szára is a virágot. Ebben feltűnően eltér a tavi rózsáktól (Nymphaea). A levélnyélből manufakturálisan (pl. Burmában) kiszedik az edénynyalábrostokat és finom, drága textíliát szőnek belőle. Az indiai szent lótusz Perzsián keresztül jutott el Egyiptomba, ahol különösen jól tenyészik a papiruszmocsarakban.
| Természet Világa, | 139. évfolyam, 5. szám,
2008. május
https://www.termvil.hu/ https://www.chemonet.hu/TermVil/ |