Az agy-trió
A magyar tudomány számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a dán Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány első ízben adományozott Agy-díjának nyertese – mint azt 2011. március 4-én kihirdették – három magyar agykutató: Somogyi Péter, Freund Tamás és Buzsáki György. A díjat széleskörű, mind elméleti, mind kísérletesen kiemelkedő színvonalú kutatásaikért kapták, amelyek feltárták az agykéreg, különösen a tanulási és memória-folyamatokban kulcsfontosságú hippokampusz ideghálózatainak szerveződését és működését. A díj odaítélésének indoklásában külön figyelemre méltó, amit a magyar tudományról írtak: „A tudósok a kiemelkedően magas színvonalon művelt magyar tudományt szimbolizálják, amely a nehézségekkel és akadályokkal teli hosszabb történelmi periódusok után is megőrizte kiválóságát.”
Az agy-trió: Freund Tamás, Somogyi Péter ás Buzsáki György
Az utóbbi évtizedekben egyre többek számára lett nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés elképzelhetetlen széles bázisú és magas színvonalú alapkutatás nélkül. Fontosságának elismerésére, illetve a legkiválóbb kutatók erkölcsi és anyagi elismerésére pedig több országban is új kitüntetéseket alapítottak, melyek közül néhány az évek múlásával akár a több mint százéves, legendás Nobel-díjhoz hasonló elismerésre pályázhat. A matematikusok számára alapított, nemzetközileg is nagy tekintélyű Bolyai-díjnak, a norvégok Abel-díjának, illetve a dán Grete Lundbeck Alapítvány Agy-díjának nyerteseit a teljes nemzetközi kutatógárda legkiválóbbjai közül választják.
Buzsáki György az Egyesült Államokban, a New Jersey állambeli newarki Rutgers Egyetem Molekuláris- és Viselkedés-Idegtudományi Központjának professzora. Elsősorban az agy működésének ritmikus aktivitásaival kapcsolatos közvetlen megfigyelései és ezek elméleti modelljei jelentősek, illetve a memória két fázisához kapcsolt aktivitásmintázatok felfedezése, valamint annak leírása, hogy hogyan járulnak hozzá az agykérgi hálózatok dinamikus jellemzői az egyes kognitív funkciók megjelenéséhez. Az éber kísérleti állatok idegsejtjeinek működését a maga által kifejlesztett módszerekkel vizsgálta. Eredményei elválaszthatatlanok két magyar munkatársa és barátja eredményétől.
Somogyi Péter az Orvosi Kutatások Tanácsa (MRC) Anatómiai Neurofarmakológia Intézetének igazgatója a nagy-britanniai Oxfordi Egyetemen. Az elsők között dolgozta ki az idegpályák leírásának módszerét, beleértve az idegsejtek különféle típusainak azonosítását eltérő szerkezetük és az egymás közötti információcseréhez használt jelátvivő molekuláik szerint, valamint az idegsejtek közötti szinaptikus kapcsolatokon belüli különleges szerkezeti sajátosságok, és a különféle szinapszisok által előidézett elektromos válaszok alapján. Nagyon sok, ma már nemzetközi hírnevű, saját laboratóriumot felépítő kutató tanulta tőle a technikát, köztük Freund Tamás is. Kevesen vannak, akik annyiféle idegsejtet ismernek fel, mint Somogyi Péter. Ő vezette be az agyműködésben a tér és az idő egységét hangsúlyozó „időhálózat” (chronocircuitry) fogalmát.
Freund Tamás az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója. Munkájának középpontjában az úgynevezett gátló idegsejtek állnak, amelyek jelátvivő anyaga a gamma-amino vajsav (GABA). Ezek a sejtek ingerületátvivő anyaguk kibocsátása útján csökkentik az általuk beidegzett sejtek aktivitását és öszszehangolják működésüket. Munkatársaival a hippokampuszban három ilyen új idegsejttípust azonosítottak, amelyek más gátló neuronokhoz kapcsolódnak. Kiemelkedő jelentőségű felfedezésük az, hogy a gátló sejtek működését a pacemakersejtek segítségével gátlás által ritmikusan is szinkronizálni lehet. Alapvető kísérletekkel járultak hozzá a memóriafolyamatokban elengedhetetlen agykérgi hullámtevékenység kialakulásának megértéséhez. Azt is a munkacsoportja bizonyította, hogy milyen neurológiai, pszichiátriai kórkép kialakulásának lehet oka az, ha zavart szenved az agy saját kannabisz-származékokkal szabályozó rendszere.
A három tudós érdeklődése, célja közös, hiszen mindhárman azon dolgoznak, hogy megérthessük; az idegsejtek hálózatai hogyan dolgozzák fel az információt az agyban, megértsük a memória és a tanulás fiziológiai alapjait. Alapkutatásaik klinikai jelentősége is óriási, hiszen e folyamatok megértése nélkül az agy hippokampusz és neokortex nevű területei közötti információ-átmenetet nem érthetnénk meg, és főképp nem gyógyíthatnánk majd meg olyan egyéni tragédiát s egyben nagy társadalmi terhet is jelentő idegrendszeri megbetegedéseket, mint az Alzheimer-kór, az epilepszia, a depresszió vagy a szorongás.
Az agynál bonyolultabb szerkezetet nehéz lenne elképzelni, így érthető, hogy működésének kutatásakor a legegyszerűbbnek látszó kérdésekre is sokoldalú megközelítéssel keressük a választ. A három kutató példamutató ebben is. Mindhármuk nevéhez fűződik valamilyen új megközelítési mód, technika kidolgozása és bevezetése.
Immár három évtizedes együttműködésükre az jellemző Freund Tamás megállapítása szerint, hogy „mindhármuk munkájának értékét, és az előrelépés léptékét megsokszorozta a több évtizedes együttműködés és együtt gondolkodás”.
– A hírt mindhárman telefonon, a Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány elnökétől kapták. Hol érte a hír Önöket, és mi volt az első reakciójuk az elismerés hallatán?
Buzsáki György: Épp Santa Fében voltam egy konferencián, és reggel hétkor kaptam a hívást. Nem egészen értettem jól, miről is van szó, és amikor azt hallottam, hogy egymillió dolláros a jutalom, már majdnem letettem a telefont, mert szinte naponta kapunk ilyen hívást Nigériából vagy ki tudja honnan, csak a bankszámlánkat kérik hozzá. Amikor aztán felfogtam, hogy a „Brain Prize”-ról van szó, akkor viszont mindjárt odafigyeltem, hiszen erre én is jelöltem valakit. Eltelt egy kis idő, mire felfogtam, hogy én kaptam a díjat harmadmagammal, de a másik két szerencsésről pár napig nem hallottam semmit. Első reakcióm a pánik volt, hogy mi lett a jelöltemmel. Nehezen tudtam volna elviselni, ha én kapom az elismerést, míg a másik, aki szerintem jobban megérdemli, nem.
Természetesen azonnal felhívtam a feleségemet a kórházban, ahol dolgozik, és szerencsére épp volt két perce két beteg között. Amikor elmeséltem, hogy kaptam egy díjat, a reakciója kicsit hasonló volt az enyémhez: „Nagyszerű – mondta –, de futnia kell a betegekhez”. Próbáltam ecsetelni, hogy ez egy kicsit más, mint az előzőek, így még három percig beszéltünk, aztán egy óra múlva visszahívott. Akkor nyugodtan és boldogan átbeszéltük, hogy nem is olyan rossz hír ez.
Somogyi Péter: A hívást oxfordi laboratóriumomban kaptam. Azt sem tudtam, hogy jelölve vagyok, így tényleg megdöbbentem. Miért pont én? – gondoltam –, de aztán rögtön eszembe jutott, na, talán ez meghosszabbítja tudományos pályafutásomat. Feleségem épp 800 km távolságban „unokázott”, így még telefonon is csak később tudtam beszélni vele.
Freund Tamás: Az irodánkban voltam, amikor a hírt kaptam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy elnyerhetem a díjat, bár a felterjesztésről tudomásom volt. Sokan vannak Európában, akik legalább annyit letettek az asztalra az agykéreg-kutatás területén, mint én. A trió tagjaként azonban mérhetetlen az örömöm. Bár a hírt csak családtagjaimmal oszthattam meg akkor, a legszívesebben mestereimnek és legközelebbi kollégáimnak, barátaimnak a szakmából is elmondtam volna, hiszen ez nekik is nagy dicsőség.
– Gondolom, családjuk, magyarországi alma materük is eszükbe jutott.
Buzsáki György: Ez
a legfontosabb jutalom a számomra. Édesanyám, Judit testvérem biztosan
büszkék lesznek rám, és látják, hogy valami hasznosat is teszek. Édesapám
fiatal kutató koromban úgyis mindig azt kérdezte, hogy mikor leszek „igazi”
doktor, aki a lábfájást is meg tudja szüntetni. Mesterem, Grastyán Endre,
és a pécsi Élettani Intézeti kiscsapata is eszembe jutottak, akiktől minden
tudásomat szereztem, s magyar barátaim és idegtudós kollégáim is, hiszen
ők azok, akik velem együtt küszködtek, küzdenek ma is. Nagyon jól esik
az itthoni reakció is. Hozzászoktam már, hogy mi magyarok mindent, jót
és rosszat egyaránt eltúlzunk. Ettől vagyunk magyarok – mondják amerikai
kollégáim. A sajtótól a „magyar agy Nobel-díja” cím nem volt ugyan helytálló,
hiszen ha valaki például kardvívásban világbajnok, az nem jelenti azt,
hogy a legjobb olimpiai sportoló, de tudom, a jó szándék mondatta velük.
Amit kaptunk, az az Agy-díj
(nagyon jó, hogy ez a neve!), óriási presztízs, fantasztikus elismerés,
de az, ami.
Somogyi Péter: Azonnal eszembe jutott, hogy Benedeczky István mesterem hogy fog örülni a díjnak. Akkor még nem tudtam, hogy Freund Tamás, volt tanítványom a másik díjazott, mert ezt csak később mondták meg nekem, s őt Pista tudományos unokájának tekinti. Mivel a témát, amiért jutalmaztak, Szentágothai Jánostól örököltem, ő is rögtön eszembe jutott. És az is, hogy lám, milyen fontos az iskola és a tudományos érték megbecsülése otthon, és hogy az együttműködők hosszú távon győznek a vetélkedők felett.
A hippokampusz rendkívüli sebezhetőségéről, érzékenységéről is híres. A barna-fehér "fák" az érellátás átmeneti zavara következtében elhaló piramissejtek (Gallyas-festés)
– Változtat-e életükön valamit a díj, és a hozzá kapott egymillió euró?
Buzsáki György: Az Egyesült Államokban a díj összegének 34%-a adó. Ami marad, abból kifizetem adósságaimat, nem kell lányaim taníttatására kölcsönt felvennem és tervezek egy magyar alapítványt is. Az élet megy tovább, az én álmaim megvalósítása a laboromban történik.
Somogyi Péter: Mivel a díj pénzjutalommal jár, eszembe jutott, hogy most már a 65. születésnapom után sem maradok munkahely nélkül, hogy valahol majd csak befogadnak azután is, ha mostani szerződésem szerint szigorúan nyugdíjba küldenek. Nagyon sajnálnám, ha szétszéledne az a kivételesen tehetséges, komoly perspektívával dolgozó munkaközösség, melyet felépítettem. Már elkezdtem ezen is dolgozni, de persze az éppen terítéken levő következő hipotézis tesztelése az első.
Freund Tamás válasza még távolabbra mutat: Azonnal eszembe jutott, hogy milyen jókor jött a díj. Végre nem csak a filozófus botrány jut az európai polgárok eszébe, ha a magyar tudományról hallanak.
Az interjút készítette: Kittel Ágnes
Az évente kiosztásra kerülő Agy-díj a dán non-profit Lundbeck Foundation által alapított Grete Lundbeck European Brain Research Foundation (Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány) elismerése. Első alkalommal 2011-ben, május 2-án kerül sor Koppenhágában a díj átadására, ezt követi majd a díjazottak előadása május 3-án.
Az Alapítvány célja, hogy
elősegítse az agykutatás iránti érdeklődést, előmozdítsa, bátorítsa és
jutalmazza a kiemelkedő agykutatási eredményeket, és a dán és a többi európai
kutatás közti együttműködést, ezzel segítve annak a tudományos alapnak
a kibővülését és megerősödését, melynek fejlődése elengedhetetlen feltétele
annak, hogy az agy és az idegrendszer betegségei megelőzhetőek, felismerhetőek
és gyógyíthatóak lehessenek.
| Természet Világa, | 142. évfolyam, 4. szám,
2011. április
https://www.termvil.hu/ https://www.chemonet.hu/TermVil/ |