A Könyvkiadó Vállalat létrehozása, programja    
A Társulat tevékenységének kiszélesedését tette lehetővé a saját könyvkiadó vállalat alapítása. Dapsy László (1843–1890) természetrajztanár az angliai útján látottak alapján jutott arra a következtetésre, hogy itthon is szükséges olyan fórumot találni, ami a természettudományok korszerűen szervezett ismertetését segíti elő. Ő elsősorban a külföldön megjelent jeles munkák magyar nyelvű kinyomtatását szorgalmazta. A létesítendő könyvkiadó példaképeként a már több éve sikeresen működő Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot jelölte meg. 

Dapsy elgondolása szerint - három éves ciklusokra tervezve -  170-180 ív terjedelemben, 5-6 kötetet adhatnának ki. Az 1872. január 17-i közgyűlés elfogadta az indítványt, a választmány pedig egy szervező bizottságot hozott létre Balogh Kálmán, Dapsy László, Eötvös Loránd, Hirschler Ignác, Krenner József, Kriesch János, Petrovics Gyula, Szily Kálmán, Szontagh Miklós és Wartha Vince részvételével.  A könyvkiadó működtetését a Társulat tagjaiból toborzott, részvénytársasághoz hasonló társulásként képzelték el: bizonyos összeg befizetésével válik valaki a könyvkiadó tagjává, ennek fejében egy-egy példányt kap a megjelenő kiadványokból. Természetesen közösen döntenek arról, hogy mit tartanak kinyomtatásra érdemesnek. A társulati tagokhoz szétküldött felhívásra rövidesen 650 beleegyező aláírás érkezett vissza, ez a taglétszám 1873 januárjára 1105-re emelkedett. 

1873-ban jelent meg a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat gondozásában az első három jeles mű: Bernard von Cotta: A jelen geológiája (fordította Petrovics Gyula), Charles Darwin: A fajok eredete (Dapsy László fordításában), valamint Th. H. Huxley: Előadások az elemi élettan köréből. (Magyar Sándor fordításában). Rövidesen bebizonyosodott, hogy a kezdeti aggodalmak alaptalanok voltak. Nem csupán a társulat tagjainak elégedettségét vívta ki a könyvkiadó, de az Akadémia is olyan módon nyilvánította ki megelégedését, amely helyzetét és jövőjét is kétségtelenül biztosította. Az Akadémia ugyanis teljes egészében a Természettudományi Könyvkiadó Vállalatra bízta a természettudományi művek kiadását. 

Charles Darwin A fajok eredete könyvének első magyar kiadása (1874)

Csengery Antal 1874. június 12-én kelt levelében a döntést így indokolja:   Az Akadémia könyvkiadó bizottsága midőn ezen vállalat határait kijelölte, nem tartotta célszerűnek,  hogy a természettudományi munkák közrebocsátására is terjeszkedjék ki, minthogy e téren a kir. magyar Természettudományi Társulat irodalmunk szükségleteit és hiányait helyesen megfigyelve, élénk és sikeres tevékenységet fejt ki, mely a magyar közönség pártolását méltán vívta ki.
 
Az Akadémia az erkölcsi elismerésen túlmenően anyagi támogatást is kilátásba helyezett, hogy még olcsóbban tudják közreadni a kiadványokat és a színvonal se romoljon. 1875-től évenként 2000 forintot utalt át a könyvkiadónak, ami az évi 7 forint tagdíj 5 forintra való csökkentését tette lehetővé.

Kiadványok a század utolsó harmadában         
Ha csak a legismertebb szerzők munkáiból válogatunk, már az is a témagazdagságot bizonyítja. Itt jelentek meg a francia Elisée Recluse földrajzi monográfiái (A föld és életjelenségei. 1879– 1880. A hegyek története. 1891.  A patak élete. 1894.), a kiváló antropológus, Paul Topinard műve, Az anthropológia kézikönyve 1881-ben, amelynek eredeti kiadását a párizsi orvosi fakultás és a Francia Tudományos Akadémia aranyéremmel jutalmazta. 1884-ben Török Aurél és Entz Géza fordításában, Margó Tivadar életrajzi bevezetőjével adták ki Darwin másik korszakalkotó munkáját, Az ember származása és az ivari kiválás címmel. Sir John Lubbock munkái közül kettőre esett a kiadó választása: 1876-ban A történelem előtti idők, megvilágítva a régi maradványok s az újabbkori vad népek életmódja és szokásai által,  valamint A virág, a termés, a levél címűt 1889-ben, Mágócsy-Dietz Sándor fordításában. Az orvostudományt Friedrich Erismann képviselte Népszerű egészségtan c. művével (1880) Imre József és Fodor József magyarításában. Alfred Brehm: Az északi sarktól az egyenlítőig címmel összefoglalt népszerű előadásait Geöcze Sarolta és Paszlavszky József fordította, 1892-ben jelent meg gazdagon illusztrálva. 

Hamarosan a magyar szerzők is szóhoz jutottak eredeti, saját kutatásokon alapuló műveikkel, ezzel tovább bővítették, színesítették a könyvkiadó palettáját. Elsőként Czógler Alajos: A fizika története képekben c. könyve jelent meg két kötetben, 1882-ben. Lóczy Lajos: A kínai birodalom természeti viszonyairól c. munkája 1886-ban került az érdeklődők kezébe. Szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, mivel ez egyike az első, igazán megbízható, Kínáról szóló leírásnak. Lóczy egyébként Széchényi Béla gróf 1877-1880 közötti kelet-ázsiai úti feljegyzéseit is felhasználta forrásként. A kétszáz rajz és számtalan térképmelléklet még élvezetesebbé és szemléletesebbé tette a kiadványt. Herman Ottó ősmagyarokkal foglalkozó műveinek első része (A magyar halászat könyve) 1887-ben került az érdeklődőkhöz.  Simonyi Jenő: A sarkvidéki felfedezések történetét (1890-ben), Heller Ágost: A fizika története a XIX. században című munkát két kötetben (1891 és 1903) írta meg. Gotthárd Jenő: A fotográfia gyakorlata és alkalmazása tudományos célokra (1890), és Schmidt Sándor: A drágakövek c. kétkötetes összeállítása (1890-ben) további témagazdagodást mutattak.  

Ebben az időben látott napvilágot néhány olyan alapvető kézikönyv a Természettudományi Könyvkiadó Vállalatnál, amely a magyar természettudomány-történet fontos állomásának tekinthető. Példaként említhető Abafi (Aigner) Lajos: A lepkészet története Magyarországon (1898), Herman Ottó: Magyarország pókfaunája. 1-3. köt. (1876). 

A tudománytörténészek fontos segédletként használják az ekkor összeállított bibliográfiákat. Daday Jenő állattani bibliográfiáit A magyar állattani irodalom ismertetése 1870-től 1880-ig bezárólag. (1882) és A magyar állattani irodalom ismertetése 1881-től 1890-ig bezárólag.  (1891)/, valamint Rovartani műszótár című összeállítását (1891). Szilády Zoltán bibliográfiája 1903-ban került kiadásra (A magyar állattani irodalom ismertetése 1891–1900 végéig). A fáradhatatlan Szinnyei József fiával közösen állította össze a Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete 1472–1875. c. bibliográfiáját, amelyet 1878-ban 100 arannyal jutalmazott pályamunkaként nyomtatott ki a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat.

A társulat munkatervében már 1868-tól egyre intenzívebben szerepelt a tudományok népszerűsítése, annak minden formája. Ennek szellemében rendezték meg 1873 februárjától minden hónap elején a Népszerű Természettudományi Estélyeknek nevezett előadóüléseket. Egy-egy ülés valóságos társadalmi eseménynek bizonyult, a sajtó is rendszeresen beszámolt róla, a rendelkezésre álló terem pedig állandóan zsúfolásig megtelt. Az érdeklődés olyan óriási volt, hogy soron kívüli előadásokat is be kellett iktatni. A rendezvények középpontjában a fizika, a kémia és a csillagászat állott, az előadók között élvonalbeli szakembereket találunk, élükön Lengyel Béla, Than Károly és Eötvös Loránd. Meg kell említenünk azt az örvendetes tényt, hogy az orvostudomány is nagy arányban volt képviselve a rendezvényeken. Olyan szaktekintélyek, mint Fodor József, Thanhoffer Lajos, Klug Nándor, Balogh Kálmán, Janny Gyula, Müller Kálmán, Réczey Imre, Chyzer Kornél, Laufenauer Károly, Dollinger Gyula, Schaffer Károly tartottak előadásokat. 

Az estélyek nagy sikere arra ösztönözte a választmányt, hogy az elhangzottakat nyomtatásban is eljuttassa az érdeklődőkhöz. Így született meg a Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteménye c. sorozat 1876 őszén, amelyből 1887-ig tíz kötet, azaz hatvan füzet jelent meg. Az egyes kötetekre külön is elő lehetett fizetni. Bár meglehetősen olcsón igyekeztek eladni a köteteket, nem volt akkora a kereslet, mint azt remélték. Ezért a ráfizetéses vállalkozást beszüntették, helyesebben átalakították. 1887 októberében Lengyel Béla, akkori első titkár azt indítványozta, hogy a Természettudományi Közlöny Pótfüzeteként, évi 12 ív terjedelemben csatlakozzon a főlaphoz. Bár a terv megvalósult, de a Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz mégsem a népszerű előadások gyűjteménye, hanem a Közlöny kiegészítő folyóirata lett.      
     
A századforduló eseményei
Időközben egyenletes ütemben folytatta munkáját a kiadó, további színvonalas műveket juttatva el az olvasóhoz, hazai és külföldi szakemberek munkáit egyaránt. Páratlan népszerűségre tett szert két atlasz: a J. Hoffmann műve alapján Wagner János által átdolgozott Magyarország virágos növényei (1903), valamint Abafi (Aigner) Lajos: Magyarország lepkéi c. kiadványa (1907). Érdekes megfigyelni, hogy néhány olyan könyv is megjelent a Természettudományi Könyvkiadó gondozásában, amely inkább a bölcsészettudomány témakörét öleli fel. Ezek közé tartozik Alfred Lehmann: Babona és varázslat (1900), Stein Aurél: Romvárosok Ázsia sivatagaiban (1913) c. munkája is, valamint Herman Ottó több összefoglaló jellegű műve. Herman: A magyar nép arca és jelleme (1902) néprajzi irodalmunk értékes alkotása, talán még nem áll távol a könyvkiadó profiljától. A magyar pásztorok nyelvkincse,  amely A magyarok nagy ősfoglalkozása c. összefoglaló munka első elkészült kötete   1914-ben jelent meg. Ennek közreadását a természettudományi művek sorában már többen nem tartották szerencsés ötletnek, bár elismerték tudományos értékét. 

A Társulat kiadványainak hazai népszerűsége érthető és várható volt. Annál nagyobb meglepődést keltett az a levél, amelyet a galíciai Stanislau lengyel nyelvű gimnáziuma írt a Társulatnak. Ebben azt kérik, hogy a Könyvkiadó Vállalat kiadványait küldjék meg a 74. kötettől folyamatosan, mivel az előző köteteket már más forrásból beszerezték. A gimnázium könyvtárosa azzal indokolta a kérést, hogy 1908-ban hetvennyolcan kölcsönözték ki Ilosvay Lajos: Bevezetés a szerves kémiába c. könyvét. Csereküldeményként saját természettudományi kiadványaikat ajánlotta fel. A könyvkiadó természetesen örömmel teljesítette a kérést. 

Ebben az időben indult meg a második ismeretterjesztő sorozat, a Népszerű Természettudományi Könyvtár. A változatos tematikájú sorozat valóban a nagyközönséghez szólt. 1910 és 1936 között 19 kötet jelent meg a kis nyolcadrét nagyságú, gazdagon illusztrált, közhasznú kézikönyvekből, amelyek között akvarisztikával, fényképezéssel, szobanövények gondozásával, kisállattenyésztéssel, egészségügyi felvilágosítással, csillagászattal stb. foglalkozó könyveket egyaránt megtalált az érdeklődő. 

Gondok és nehézségek a két világháború között
A két világháború közötti időszak több értelemben is hullámvölgynek számít a Könyvkiadó Vállalat tevékenységében. Az 1920  1940 közötti években a támogatás mértéke fokozatosan csökkent. Bár a tagok és az önkéntes adományozók zokszó nélkül próbálkoztak a rohamosan növekvő nyomdai költségekkel megbirkózni, ez egyre kevésbé sikerült. Az óriási papírhiány úgy megemelte a kiadásokat, hogy jóformán csak a folyóiratokat tudták kinyomtatni. 1920 és 1925 között mindösz­sze 5 könyvet tudtak kiadni, a színvonal pedig mind tartalmilag, mind küllemileg sok kifogásolni valót hagyott maga után. Az olvasók nem vettek tudomást a megváltozott anyagi körülményekről, a minőség romlásáért csupán a kiadónak tettek szemrehányást, ezzel párhuzamosan az előfizetők száma is vészesen csökkent. 

A Könyvkiadó Vállalat, felismerve a helyzetet, arra az elhatározásra jutott, hogy a megváltozott lehetőségek és igények szellemében átszervezi a munkát. 1937 januárjában kezdték meg az újjászervezett működést. A cél az volt, hogy minél olcsóbban, de igen nagy példányszámban keljenek el a kiadványok. A megfelelő témaválasztáson kívül a korszerű terjesztést is meg kellett oldani. Ezt valósította meg 1938-ban az Egyetemi Nyomdával kötött főbizományos szerződés, amelynek segítségével 1-1 kiadványt több ezres példányszámban sikerült eladni. A kiadó propagandája is jól szervezett volt, ezt a Társulat Évkönyveiben és folyóirataiban közzétett hirdetések segítették. Listákat állítottak össze a raktáron lévő kiadványokról, gyakoriak voltak a kedvezményes könyvvásárok is, amelyekről szórólapokon, vagy ajánló jegyzékekben tájékoztatták az olvasókat. 

A kiadványokkal különféle – a korszellemnek megfelelő - hazafias megmozdulásban is részt vettek. Ezek közé tartozott a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége által szervezett erdélyi könyvakció 1941-ben, amelynek keretében több mint 500 kötetet juttattak el az erdélyi iskolákba.

Bár hullámvölgyről beszéltünk, mégis meg kell emlékeznünk néhány kiemelkedő színvonalú kiadványról ezekből az évekből is. 
1943-ban került a nyilvánosság elé a Természettudományi lexikon, amelynek összeállításában a szakma legjelesebbjei vettek részt. A közel 800 oldalas kiadvány nyolcadrét formátumban, könnyű, vékony papíron, praktikus, jól használható kézikönyvként lett népszerű. 
Neves kortárs szerzők kollektív munkájának eredménye Az emberi test szerkezete, működése és betegségei c. mű, amely 1935-1937 között sorozati füzetekként látott napvilágot, majd 1938-ban kötetként összegyűjtve gyarapította a tudományos népszerűsítő művek sorát és egyben a társulat egyik legreprezentatívabb kiadványa volt.

1934-ben jelent meg először Jávorka Sándor és Csapody Vera fáradságos munkája nyomán A magyar flóra képekben c. atlasz. Ez a kiadvány - tekintettel a pompás színes illusztációkra - komoly feladatot jelentett a nyomdának is. Az atlasz osztatlan elismerést aratott mind külföldön, mind a hazai olvasóközönség előtt. Magas eladási ára – 100 pengő felett –  ellenére szinte az utolsó darabig elkelt. Az impozáns nyomtatvány azóta sok újabb kiadást ért meg, nemzedékek számára hozta életközelbe Magyarország növényvilágát. 

Jávorka Sándor-Csapody Vera A magyar flóra képekben atlaszának
első kiadása

A Társulat fennállásának centenáriumára jelent meg A természet világa  c. enciklopédikus kiadványsorozat, amelyet 16 kötetre terveztek. Végül csak hat kötet jelent meg, mert a háborús évek egyre növekvő nehézségei a további kötetek megjelenését meghiúsították. A megvalósult kötetekben azonban példaszerűen jó összhangban voltak a tudományos szempontok és az igényes népszerűsítés.

A Jávorka-Csapody szerzőpáros atlaszánál már szóltunk a csodálatos illusztrációkról. Ez az igényesség a képanyag tekintetében elmondható a Társulat valamennyi kiadványáról. Érhető az ezirányú igyekezet, hiszen a népszerűsítés egyik elengedhetetlen feltétele a szemléletessé tétel, a jó illusztráció. 

A Természettudományi Társulat és a Könyvkiadó Vállalat munkásságának méltó elismerése volt, hogy 1943-ban az Országos Szaksajtó Kiállításon aranyéremmel tüntették ki a társulati kiadványokat.      

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat által elkezdett tudományos népszerűsítés tevékenysége nem szűnt meg a második világháborúval. 1945 után – a Természettudományi Társulat jogutódaként – alakult meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, amely a megváltozott kor megváltozott igényeinek megfelelően, korszerűbb eszközök birtokában szolgálja a tudományok népszerűsítését.            
 

Felhasznált irodalom
Gombocz Endre: A Királyi Magyar Természettudomány Társulat története 1841-1941. Bp., Természettudományi Társ., 1941  
Ilosvay Lajos: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat vázlatos története 1892-1916-ig. in: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Évkönyve 1927-re. Bp., 1928, 33-85.p.
Ilosvay Lajos: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat történetének főbb mozzanatai 1927 végéig. In: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Évkönyve 1929-re. Bp., 1930, 30-37.p.  
Kátay Gábor: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története alapíttatásától fogva máig. Pest, Bucsánszky, 1868  
Zimmermann Ágoston ünnepi megnyitó beszéde a Királyi Magyar Természettudományi Társulat centenáriumi ünnepségén. in: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Évkönyve 1942-re. Bp. 1943, 31-75.p.   
 

---

Természet Világa,

142. évfolyam, 5. szám, 2011. május https://www.termvil.hu/ https://www.chemonet.hu/TermVil/