Földcsuszamlással keletkezett tó, melyből egykori erdő facsonkjai bukkannak elő. Keskeny szurdokvölgyek, meredek sziklafalak, kőfolyások, felszín feletti és alatti karsztformációk: poljék, uvalák, dolinák, sziklapiramisok, zsombolyok és barlangok. Még felsorolni is hosszú, hogy hányféle látnivalót kínál a történelmi Magyarország vadregényes, keleti határvidéke.
    A Gyilkos-tó és a Békás-szoros Székelyföldön, a Keleti-Kárpátok központi vonulatában, a Nagy-Hagymás-hegységben, Hargita megye északkeleti részén található, egymás közvetlen szomszédságában. Legjobban megközelíteni az Erdélyt Moldvával összekötő 12C jelzésű országúton lehet. A tó partján kialakult kis üdülőtelepülés közigazgatásilag a tőle 25 kilométerre található Gyergyószentmiklóshoz, a Gyergyói-medence legnagyobb, többségében magyarok lakta városához tartozik. 

    A tavat keletről a Gyilkos-kő erdős lejtője, nyugatról pedig a Cohárd- és Likas-patakok között hosszan lenyúló Likas hegyláb határolja. Északon a Kis-Cohárd sziklaletörésekben végződő délnyugati gerince emelkedik. A Gyilkos-tavat formája miatt ’L’ betűhöz, vagy csizmához szokták hasonlítani. Vizét néhány állandó vízfolyású patak táplálja: déli végén a legnagyobb vízgyűjtővel rendelkező Juh-patak a Gyilkos-patakkal, délnyugat felől ömlik a tóba a Pongrácz-tetőn eredő Vereskő-patak, valamint nyugat felől a Likas- és a Cohárd-patak. A tó kiömlésétől számítják a Békás-patakot, melynek fontosabb jobb oldali mellékága a Kis-Békás, a bal oldali táplálói a Kupás-, Lapos-, Bardócz- és a Súgó-patak. A Békás-patak, miután a Gyilkos-tóból kifolyva átszeli a Békás-szoros több száz méter magas sziklafalakkal határolt szurdokvölgyét és összegyűjti a környező hegyekről lefutó folyóvizeket, a Besztercén keresztül a Szeret folyóba ömlik.

Legenda és valóság

Mint a legtöbb természeti látványossághoz, a Gyilkos-tóhoz is számos legenda fűződik. A legismertebb talán Fazekas Eszter története, aki hűségesen várta vissza katonának állt szerelmét. „Egy napon, a környéken élő zsiványvezér elrabolta Esztert és aranyat, ezüstöt ígért neki, csakhogy megszeresse. Ám a fiatal lány hűséges volt kedveséhez és nem viszonozta a zsivány szerelmét. Erre a zsivány feldühödött és kényszeríteni akarta, hogy legyen a felesége. Eszter a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, cikáztak a villámok. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent. A lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő hegyoldalban legeltetett. A völgyet, ahol a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. A völgy helyén keletkezett tavat a környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el. Vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai.”
  Földtörténeti szempontból a Gyilkos-tó nagyon fiatal képződmény. Létrejöttének pontos idejéről és keletkezésének körülményeiről viták folynak. Az egyik elképzelés szerint 1837 nyarának hatalmas esőzései következtében a szomszédos Gyilkos-kő (1378 m) meredek északnyugati hegyoldala oly mértékben átázott, hogy az agyagos kőzetrétegeken a lejtőtörmelék lecsúszott és így eltorlaszolta a Békás-patak medrét. Mások szerint az abban az időszakban ismétlődő gyakori földrengés – különösen az 1838. januári – lehetett a hegyomlás és földcsuszamlás kiváltó oka. A létrejött torlasz még ma is jól megfigyelhető, ahogy teljes szélességében elzárja a Békás-patak völgyét és a Nagy-Cohárd délkeleti hegylábának támaszkodik.

   A hasonló módon keletkezett tavak esetében megfigyelhető, ha a völgyzáró gát anyaga laza, vízáteresztő, a keletkezett tavak rövid életűek lesznek. A Gyilkos-tó ennél szerencsésebb helyzetben van, mert a Gyilkos-kő lábánál felhalmozódott és megcsúszott törmelék által keletkezett gát – a hegylábi támasztéknak köszönhetően – ellenáll az eróziónak és visszatartja a gát mögötti felgyülemlett víztömeget. A víz szintje valószínűleg csak a következő évben érte el a kifolyási magasságot. A létrejövő tavat kezdetben nehezen lehetett észrevenni egyrészt, mert víztükréből abban az időben sűrűn álltak ki az elárasztott óriási fenyőfák csúcsai, melyeknek lekopasztott csonkjai ma is a tó eredetiségét és jellegzetességét adják. Másrészt, mert kialakulásának idején a környéket a kereskedelmi utak elkerülték, megközelítése körülményes volt. A tóról az első leírások a XIX. század negyvenes éveiben készültek és még Veres-tó néven említik. Elnevezése onnan eredhet, hogy vize csapadékszegény időszakban áttetsző, enyhén zöldes, csapadékos időszakban azonban barnás, enyhén vöröses. (Mások szerint nevében a környező vöröses mészkő, vagy beömlő Vöröskő-patak jelenik meg.) Román neve is erre utal: Lacul Roşu. A Gyilkos-tó elnevezést Herbich Ferenc használta először. Ismertté a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs tette, aki műveiben következetesen ezt használta. Ahhoz, hogy a Gyilkos-tó név megmaradjon a köztudatban, nagymértékben hozzájárult az is, hogy a tó déli oldalán található hegytömb, melynek leomló hegyoldala elgátolta a patak medrét, régóta a Gyilkos-kő nevet viselte.

Folyamatos feltöltődés – csökkenő vízfelület

    A tó méreteit először 1859-ben Herbich Ferenc próbálta rögzíteni. Számításai szerint 750 öl hosszú, 120 öl széles és 56 katasztrális hold a területe, ugyanakkor jelezte, hogy megközelíthetetlensége miatt adatai pontatlanok. Gyergyószentmiklós 1864-es helynévösszeírásaiban 36 holdnyi kiterjedés szerepel. A tó mélységével kapcsolatos korai adatok is hozzávetőlegesek, mivel a vízből kiálló fenyők magasságának becslése alapján határozták meg, ami 15–40 m között váltakozott. Első részletes felmérését 1955-ben Pisota Ion és Nastase A. végezte. Az eltelt évtizedek alatt, a tó méretei lényegesen megváltoztak. Ez szükségszerűvé tette a mérések aktualizálását, amit 2002-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Kara végzett el. Méréseik szerint a Gyilkos-tó tengerszint feletti magassága 983 m, területe 116532 m2, vízmennyisége 643 704 m3, kerülete 3044 m, legnagyobb mélysége 9,63 m a kifolyás közelében.
    A tó két részre osztható: déli juh-pataki és nyugati cohárd-pataki ágra. A juh-pataki ág hossza 900 m, átlagos szélessége 134 m. A cohárd-pataki ág hossza 438 m, átlagos szélessége 62 m, legnagyobb szélessége 83 m.
    A tó területe folyamatosan csökken. Száz évvel ezelőtt a déli ág még 1300 m, míg a nyugati 650 m hosszú volt. Kezdetben a csökkenést a természetes gát felső, lazább rétegeinek lemosódása, majd bevágódása okozta. De amikor a kifolyás eróziója elérte a torlasz tömörebb rétegét, a szintcsökkenés lelassult. Jelenleg a legnagyobb problémát a feltöltődés jelenti. Egy 1967-ben végzett vizsgálat szerint 130 év alatt kb. 480 000 m3 hordalék rakódott le a tóban, ami a víztömeg 40%-os csökkenését eredményezte.

 

    Intenzív, vagy tartós esőzések idején a beömlő patakok nagy mennyiségű hordalékot raknak le a beömlési torkolatnál. Ezt a folyamatot fokozza a faállomány kivágása a patakok vízgyűjtőmedencéiben. A feltöltődés a tó juh-pataki ágának déli részén a legerőteljesebb. A Juh-patak, Vereskő-patak, Likas-patak és a Gyilkos-patak valamikor külön-külön ömlöttek a tóba. A feltöltődés következtében ma már a Gyilkos-patak a Juh-patakba, a Vereskő-patak egyesülve a Likas-patakkal szintén a Juh-patakba ömlik.
    A legutolsó mérések szerint a tó területe valamivel több, mint 11 hektár, vízmennyisége kb. 580 000 m3. A hordalékgyűjtő tavakban végzett mérések alapján a meder évente 4,88 cm hordalékkal töltődik fel. Ha ez a folyamat ilyen mértékben folytatódna, akkor emberi beavatkozás nélkül 2080-ra a Gyilkos-tó teljesen eltűnhetne.
    A hordaléklerakódás megakadályozására a juh-pataki ág déli részén, a Gyilkos-patakon, még 1913-ban hordalékfogó gátat építettek. A Vereskő- és Juh-patak két legnagyobb gátja még az ötvenes évek közepén épült. A juh-pataki gát 1975-ben átszakadt. A Cohárd-patak völgyében nem is próbáltak gátat építeni. A természetes feltöltődés folyamatát a műtárgyakkal maximum késleltetni lehet. Ráadásul az eliszaposodáshoz az emberi tevékenység is hozzájárul. 1895-ben a fakitermelés megindulásakor fűrésztelep, munkásszállók és kocsma épült a déli parton. Ennek hatalmas mennyiségű hulladéka (fűrészpor, zúzalék), illetve a cohárd-völgyi fakitermelő út építésekor kirobbantott törmelék nagy része is a tóba került.
    A tó eredetiségét és varázsát adó elárasztott erdő is rohamosan pusztul. Víz alatti részére lerakodó meszes és algás burok egyre vastagszik, ami egy idő után kibillenti a fatörzseket, amelyek a felszínen sodródnak és a patakok közelében torlódnak. Emellett a tavon csónakázók között is akadnak olyanok, akik „elősegítik” e természetes folyamatot, amikor igyekeznek kidönteni a csónakázást akadályozó fatörzseket.

 
Környezete a nemzeti parkban

   A Gyilkos-tó vizét északkeleti irányba a Békás-patak vezeti el, amely vad rohanással folytatja útját a környék másik nevezetessége a Békás-szoros felé. Tó felőli oldalon a szurdokot a Tündérkert elnevezésű sziklák szegélyezik. A szurdokvölgynek három fő része van a Pokol- kapuja, a Pokol-tornáca és a Pokol-torka. Utóbbinál a legszűkebb a szoros, s itt az őrtorony sziklaszirtje az út fölé hajolva bámulja a mélységet.
  Karbonátos kőzetanyagának legnagyobb részét felső-jura és alsó-kréta képződmények alkotják aszimmetrikusan kiemelt szinklinális szerkezetben. A rétegsort felső kréta konglomerátum zárja, amely a Békás-szoros keleti végét 2–3 kilométeres sávban keresztezi. A mély szurdokvölgyek részben tektonikus mozgások hatására, részben eróziósan, részben barlangi szakaszok felszakadásával jöttek létre.
  A környék kőzetanyagának nagyobb része a kréta időszak közepén emelkedett ki a trópusi tengerből. Az uralkodó trópusi nedves éghajlaton, nyomban megindultak az eróziós folyamatok. Bár az alsó- és felső-kréta határán a terület keleti részét újra elborította a tenger elmondható, hogy közel 100 millió éve felszínét a szárazföldi felszínformáló erők alakítják. A hegységképző mozgások hatására a mészkő-homokkőrétegeken nagyszámú törésvonal jött létre, amelyekbe később vízfolyások vágódtak, kialakítva a mai völgyeket. A Békás-szorosnál a vastag mészkőrétegbe a víz intenzív pusztító munkája 5 km hosszú varázslatos szépségű szurdokot mélyített. A határoló meredek, szinte függőleges sziklafalak magassága eléri a 300 métert is.
   A környék vízben könnyen oldódó mészköveiben, a karsztosodási folyamat és a tektonikai mozgások látványos domborzati formákat hoztak létre a felszín felett és a felszín alatt egyaránt. A rétegfejek mentén függőleges sziklafalak képződtek hatalmas periglaciális törmeléklejtőkkel, a laposabb térszíneken pedig éles karrformákat és hasadéktöbröket találunk.
    Bár a környező hegycsúcsok a Kis-Cohárd (1344 m), a Sziki-Bükk (1264 m), Mária-kő (1125 m) mindegyike látványos, mégis a szurdok fölött a környezetétől elkülönülő Oltár-kő (1154 m) égbetörő sziklatömbje uralkodik. A Békás-szoroshoz vezető szerpentineket és a mélységeket legyőző országutat 1912-ben kezdték kiépíteni hadiút céljából, amely később Erdély és Moldva között jelentős átjáróvá vált. A pár éve átadott alagút tovább könnyíti az áthaladást.
    A Gyilkos-tó és a Békás-szoros a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Parkban található. A park területe 6575 hektár, melynek 78%-a fokozottan védett. Leglátványosabb részei a Gyilkos-tó és Békás-szoros mellett a 10 hektáros Súgó-szoros, az 5 hektáros Likas-zsomboly és a 800 hektárt kitevő Nagy-Hagymás-Fekete-Hagymás-Egyeskő rezervátum.
    A Hagymás-hegység változatos geológiája, geomorfológiája, talajtana és klimatikus tényezői lehetővé tették egy változatos növény- és állatvilág kialakulását. A nemzeti park területén végzett kutatások 1147 felsőbbrendű növényfajt mutattak ki (melyből 29 hibrid és 99 alfaj). A világon egyedül csak itt található endemikus növényfaj a békási csűdfű és a pozsoritai hölgymál. Védett növények közül megemlítendő a magyar nőszirom, a boldogasszony papucsa, a havasi gyopár, a sárga tárnics, a vitézvér, a törpe varjúköröm, a henye boroszlán, a kárpáti harangvirág és a zawadzki mécsvirág.
   A park állatvilága is nagyon gazdag. Az Európa-szerte ritka és védett nagyragadozókból  megtalálni a barnamedvét, a farkast és a hiúzt. A madarak közül megél itt a siketfajd, a hajnalmadár, a szirti sas és a sarlós fecske. Ritka és védett az Apolló-lepke. A hüllők és kétéltűek közül védett a sárgahasú unka, a tavi béka, számos gőtefaj, a foltos szalamandra, a barna varangy, a gyepi béka, az elevenszülő gyík, a keresztes vipera, és a rézsikló.
   A Gyilkos-tavat egy tanösvényen körbe is lehet sétálni. Aki magasból akarja megtekinteni, annak a szomszédos Kis-Cohárdra érdemes felkapaszkodnia. Aki se sétálni, se túrázni nem szeretne, az csónakázhat a kiálló facsonkok között, vagy az üdülőtelep által kínált ínyencségekből válogathat és gyönyörködhet a környező hegyek látványában.

                          

Irodalom

A Gyilkos-tó és környéke In: Magyarország földje szerk: Karátson Dávid. Magyar Könyvklub 2002.

Dezső László: Kalandozások a Gyilkostónál Gyergyószentmiklós 2009.

Wild Ferenc: A Gyilkos-tó keletkezéséről és elnevezéséről  Erdélyi Gyopár, VIII. évfolyam, 1988.

Xántus László - Xántus Juliánna: Hagymás-hegység és a Gyilkos-tó környéke Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1999.

 

---

Természet Világa,

147. évfolyam, 10. szám, 2016. október http//www.termvil.hu/