Furcsa, mesebeli nevű barlangok bújnak meg a Pilis fehér mészkősziklái, illetve a Medves sötét bazalttömbjei rejtekében. Egyikük fel az égbe tekint, a másik le a mélybe hanyatlik. Mint fény és árnyék, világos és sötét örök ellentéte. Valójában nem is a klasszikus, jól ismert barlangokról van itt szó, hiszen az egyik „csak” egy barlang sziklaelőcsarnoka, a másik pedig a bányászati tevékenységnek köszönheti létrejöttét. Nincsenek hosszú keskeny járataik, melyek tágas termekkel váltakoznának és látványos cseppkövek sem díszítik falaikat. Ráadásul olyan kevéssé látogatott helyen találhatók (egyikhez még jelzett turistaút sem vezet), hogy a széles közönség előtt alig ismertek. Mégis, aki egyszer idetéved, az olyan mesebeli, sajátos hangulatú környezetben találja magát, ahol nemcsak a látvány ejti rabul, hanem megélheti a felfedezés örömét is: tehát a kaland garantált!

A sziklaboltozatnak több, égre néző „ablaka” is van
(A szerző felvételei)

Tündérkapu: a Strázsa-barlang sziklaboltozata

Dorog és Esztergom között, a Pilis északi és egyben legnyugatibb részén található a Kis-, és Nagy-Strázsa-hegy. A környezetükből markánsan kiemelkedő 233 méter, illetve 303 méter magas mészkőtömböket földrajzi értelemben nem igazán nevezhetjük hegynek, de elhelyezkedésükből adódóan csodálatos kilátás nyílik róluk északon a Dunára és Esztergomra, északkeleten és keleten a Visegrádi-hegységre, délen a Pilisre, nyugaton Dorogra és a Gerecsére. Elnevezésük a legenda szerint Esztergom 1595-ös sikertelen ostromához kapcsolódik, amikor Mansfeld Károly elfoglalta és erős őrséget, vagyis strázsákat állíttatott ide. A Nagy-Strázsa-hegyhez közeledve már messziről kivehető egy hatalmas sziklaboltozat, a Tündérkapu. Ez nem más, mint a Strázsa-barlang látványos előcsarnoka, amely 290 méter magasságban található és délnyugat felé tekint. A sziklaboltozatnak több, égre néző „ablaka” is van, amelyet keskeny sziklahidak, csipkézett kőgerendák hálóznak be. Hatásuk olyan, mintha föld és ég itt tényleg összeérne. Az ősi időkben talán az ilyen mágikus átjárón, vagyis Tündérkapun keresztül közlekedhettek a mesebeli lények is világaik között.

A Strázsa-barlang előcsarnokának hatalmas gömbfülkéit, kioldásait is a hévizek alakították ki

Meghatározó kőzete a dachsteini mészkő, amely kb. 200 millió évvel ezelőtt, a  felső-triász időszakban keletkezett a Tethys-tengerben. A területet a hegységképző erők 65 millió évvel ezelőtt, a kréta időszakban emelték a felszínre. A későbbi korokban még többször borította el tenger, melynek kőzetei a mozgások hatására alaposan összetöredeztek és megrepedeztek. 21–22 millió évvel ezelőtt, a miocén korban aktivizálódtak a Visegrádi-hegység, valamint a Börzsöny vulkánjai. A vulkáni működés hatására a mészkő repedéseiben forró vizes áramlások törtek utat és belőlük ásványi anyagok, főleg kalcit rakódott le.
   A barlang kialakulása a termálforrások tevékenységével hozható összefüggésbe. A lehulló csapadékvíz a kőzetrepedések mentén a mélybe szivárogott, s minél mélyebbre került, annál jobban felmelegedett. A lezökkent kőzettömbök határán, a törésvonalak mentén aztán újra feláramló meleg vizes, többnyire kénsavas oldatok jelentékeny oldó munkát végeztek. Ilyen hévízfeltörések hozhatták létre 1–2 millió évvel ezelőtt a környék barlangjait. A Strázsa-barlang előcsarnokának hatalmas gömbfülkéit, kioldásait is a hévizek alakították ki. Látványos korráziós kürtői az idők folyamán, a beomlások miatt egyre nagyobbodtak, míg végül elnyerték mai alakjukat.

(Korrázió: valamely mozgó közeg (víz, szél), az általa szállított törmelékkel erodálja a felszínt.)

A sziklaablakokat keskeny sziklahidak, csipkézett kőgerendák hálózzák be

 
Környezetének modern kori története is különleges, mivel közel száz évig katonai lőtérként funkcionált, ezért szinte érintetlenül megőrizte természeti értékeit. Egyedülálló növényvilága és barlangjai miatt a Duna-Ipoly Nemzeti Park fokozottan védett területei közé tartozik. Maga a Strázsa-barlang le van zárva, csak szakmai érdeklődők látogathatják. A Tündérkapu, a barlang bejárati sziklaboltozata ellenben látogatható. Aki igazi barlangi élményre vágyik, annak jó választás lehet a közeli Sátorkőpusztai-barlang. Utóbbi 1993-tól a nagyközönség számára is nyitva áll. Megtekintése előzetes bejelentkezés útján lehetséges. Gondozója és üzemeltetője a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE).
    Megközelíteni legkönnyebben a Kökörcsin Erdei Iskola felől lehet, amely Esztergom-Kertváros mellett, a Dorogot elkerülő 117 sz. főút és a Suzuki út kereszteződésében található. A túra kiegészíthető a Kis-Strázsa-hegyi Tanösvény (1200 m) bejárásával, amely a környék élővilágát mutatja be. A tanösvény utolsó állomásánál lévő „Gyilkos-tó” melletti földút vezet a Tündérkapu sziklaboltozatához.

A Tündérkapu bejárata

A sárkány torkában: irány egy konzekvencia barlang!

A Salgótarjánnal határos Medves-vidék nevű kistájon található Közép-Európa legnagyobb (több mint 12 km²-es) kiterjedésű bazaltplatója, a Medves. A fennsíkot völgyek által erősen feldarabolt dombhátak választják el a kiemelkedő bazaltcsúcsoktól (Salgó 625 m, Somos-kő 626 m, Nagy-Szilvás-kő 628 m). Ezek bár kúp alakúak, többnyire mégsem eredeti vulkáni hegyek, hanem főként lávával kitöltött vulkáni csatornák maradványai. Mai formájukat főként a jégkorszak során nyerték el.
    Közvetlenül a Nagy-Szilvás-kő csúcsa közelében egy érdekes és ritkán látható sziklaformációval találkozhatunk. Ez a Sárkánytorok- barlang, amely két egymást keresztező törés mentén alakult ki. Bár elnevezésében szerepel a barlang, mégis inkább egy hosszanti, elkeskenyedő, függőleges falú sziklahasadékra hasonlít, mely látszólag a hegy gyomrába vezet. Teljes hosszában bejárni elég nehéz, mert a délnyugati végét egy hatalmas beszakadt sziklatömb zárja le. Mesebeli elnevezése telitalálat. Ugyanakkor ha leereszkedünk a „sárkány torkán”, akkor a félhomályos mélyben nem egy tűzforró helyre érkezünk. Éppen ellenkezőleg: igen hűvösben találjuk magunkat! Ebben a sajátos mikroklímában a téli jeges hó (firn) gyakran még nyár elejéig is megmarad. Közelében az iránytű mutatója is kicsit megbolondul, ezzel csak tovább növelve a hely sejtelmes, misztikus hatását. Ha magyarázatot keresünk e különös jelenségek okaira, akkor érdekes válaszokat kapunk, melyeknek a természet erői és az emberi tevékenység is egyaránt részese.

A sziklaboltozat látképe a Nagy-Strázsa-hegyről

 
A Medves-térség környezetét harmadidőszaki (oligocén és miocén korú) tengeri és szárazföldi üledékek, valamint vulkáni képződmények építik fel. Szilváskő környékén a 20–25 millió éves homokos-agyagos üledékekre egy vékony riolittufa-, majd 4–5 méter vastag kőszénréteg települt, amelyre ismét törmelékes üledékes kőzetek rakódtak le. Utóbbiakat az erózió erősen lepusztította. A felszínébe mély vízmosások és völgyek vágódtak. Kb. 2–6 millió évvel ezelőtt (pliocén-pleisztocén) működtek a „nógrád-gömöri bazaltvulkánok”. Ezek bazalttufával és bazaltlávával borították be a környéket. A vulkánkitörések anyaga az erózió által átalakított térszín mélyedéseit töltötte ki, amely magyarázza a bazalttakaró eltérő vastagságát.

A sziklaablakok egy mesebeli átjáróra hasonlítanak

A vulkáni kőzettakaró peremén a szénrétegek felszínre bukkantak, így a Medves térségében a szén bányászata már a XIX. század közepén megkezdődött és a század végére elérte Rónabánya-Nagy-Szilvás-kő környékét is. Itt a széntelep a felszínhez elég közel, 20–80 m mélységben helyezkedett el. A bányaművelésnek azonban hamarosan jól látható felszíni következményei is lettek. A kibányászás következtében kialakult üregrendszer a felette lévő kőzettömeg nyomásának hatására „összement”. A felszín megsüllyedt, ami meggyengítette a keskeny bazaltgerinc alátámasztását, így az kettényílt. Ezáltal létrejött a hegy tetején egy helyenként 8–14 m mélységű, 200-300 m hosszú hasadékrendszer/omladéklabirintus. (Keletkezésének pontos idejét is tudjuk. Marcinek András, a terület akkori tulajdonosa 1917-ben jelezte kártérítési igényét a bányavállalat felé, mivel a bányászat hatására a földjén hasadékok keletkeztek.)

A hasadékok teteje több helyen nem nyílt szét teljesen, vagy éppen a beszorult kőtömbök boltozták be. Az így létrejött barlangokat, konzekvencia barlangoknak nevezzük. A Sárkánytorok-barlang ezek közül a legjelentősebb. A beszakadás különleges mikroklímáját az okozza, hogy mélysége, zártsága miatt hosszan megül benne a hideg levegő. Lyukacsos sziklafala kedvez a párolgásnak, ami hőelvonással jár, és ez fokozza a lehűlést. A hasadék falát képező, vulkáni bombákkal teleszórt hamu magnetitszemcséket is tartalmaz, ennek eredményeként az iránytű kitér az É-i iránytól.
    A Sárkánytorok-barlang a Salgótarján melletti Rónabányáról könnyen megközelíthető a Szilvás-kő tanösvényen, amely a sárga sáv és sárga háromszög jelzésű turistautak nyomvonalát követi. Útközben feltétlenül nézzük meg a Kis-Szilváskő „kukoricacsöves” bazalttömbjeit, illetve a Nagy-Szilváskő oldalában levő kőbányát, amely 20–25 méteres magasságban tárja fel a bazalt oszlopos szerkezetét.        

(Konzekvencia barlangok: Mesterséges anyaghiány miatt felszakadt, tömegmozgással keletkezett másodlagos üregek.)

 

Természet Világa,

148. évfolyam, 2. szám, 2017. február http//www.termvil.hu/