BENCZE GYULA A magyar tudomány
nagy vesztesége
Beck
professzor a Kossuth Lajos tudományegyetem professzor emeritusa, volt
rektorhelyettese és rektora. 1976 és 1985 között a Magyar Tudományos Akadémia
Kémiai Tudományok osztályának elnöke volt, de azóta is aktív szerepet játszott
az akadémiai tudományos bizottságok munkájában. A tudományos munka mellett
fontosnak tartotta az ismeretterjesztést és az áltudományok elleni kiállást. A
Természet Világa folyóirat szerkesztőbizottsága tagjaként neki is szerepe volt
abban, hogy a lap a legmagasabb színvonalú tudományos ismeretterjesztés
fellegvára lehessen. Emellett kiváló humorérzéke is volt, nem véletlen, hogy az
áltudományoktól és a tudomány humoráról szóló művei nagy népszerűségnek
örvendtek. [1–3] Az
áltudományokkal kapcsolatban érdemes idézni néhány fontos észrevételét: „Az
áltudomány: pótlék. Tudománypótlék azoknak, akikben él a vágy a világ bármilyen
felszínes megismerésére is, de nem szereztek elegendő ismereteket ahhoz, hogy
megkülönböztessék a tudományt az áltudománytól és beleesnek a látszólag
egyszerű felismerések csapdájába. Valláspótlék azok számára, akik nem tudják
nélkülözni világnézetük kialakításában a természetfelettit, de nem érik be a
bevett vallások nyújtotta tanításokkal.” „Tudományosan
képzett, kritikusan gondolkodó elmék számára az áltudományos munkák olvasása
olykor szórakoztató. Kesernyéssé csak akkor válik az olvasó szájíze, ha arra
gondol, hogy a szerző nem tréfának szánja művét, és vannak olvasók is, akik
komolyan veszik ezeket a hóbortos írásokat. A tudománnyal foglalkozók számára
azonban feltétlenül hasznos az áltudomány megismerése. Az áltudomány: torzító
tükör, melyben a kutató hibái – módszerbeli és jellemhibák egyaránt –
karikírozva jelennek meg.” [1] Ami
a humor és tudomány közötti kapcsolatot illeti, a következő idézet is igen
tanulságos: „Sokak számára meglepőnek, sőt szentségtörésnek tűnhet a tudomány
humoráról beszélni, hiszen a tudomány komoly dolog. Akik így vélekednek, nem
veszik figyelembe, hogy a tudománnyal foglalkozók is emberek, közönséges,
olykor kifinomult tulajdonságokkal, amelyek a humoros történetek forrásai
lehetnek, sőt magának a tudományos kutatásnak is vannak elemei, amelyek
sajátosan azonosak: a látszólag össze nem függő dolgok közötti kapcsolat
felfedése.” [3] Az
áltudományokkal foglalkozó művek a tudományos körökben is jelentős visszhangot
váltottak ki. A parapszichológiai jelenségek, a jövő eseményeinek megjóslása, a
végtelen mennyiségű energiaforrások feltárása, a legsúlyosabb betegségek
gyógyításának ígérete ugyanis csábítóan hat mindenkire, és tág teret nyit a
hiszékenység vámszedőinek. Az egyik
recenzió megjegyezte, hogy: „Az elmúlt két és fél évtized alatt az
irracionális nézetek tovább terjedtek társadalmunkban, sok esetben a média
hathatós közreműködésével. A neves tudós új művére már régóta vártunk. Az irracionalizmus
áradatának megállításához szükség van arra, hogy nemzetközi hírű, hiteles
tudósok is hallassák hangjukat a ráció védelmében.” [4] Beck
Mihály professzor észrevételeire és humoros megjegyzéseire napjainkban is igen
nagy szükség lenne, ezért különösen érezhető lesz e kiemelkedő tudós
észrevételeinek hiánya. Irodalom [2]
Beck Mihály: Parajelenségek és paratudományok, Vince Kiadó, 2004. [3]
Beck Mihály: Humor a tudományban, Akadémiai Kiadó, 2010. [4]
Bencze Gyula: Mit ér a tudomány humor nélkül, Fizikai Szemle, 2011/3, 106-108
old.
|
||||