Szentágothai-év, 2012
Szentágothai
János 1977-ben írt önéletírása 1994-ben jelent meg, az akkor 125 éves Természet
Világában. A harmadik részt újra kinyomtattuk 2001-ben, Staar Gyula főszerkesztő
bevezetőjével: "Nagy szerencsémnek tartom, hogy sikerült hozzájutnom ezekhez
a kéziratokhoz. Akkoriban Szentágothai professzor úr szerkesztőbizottságunk
elnöke volt, többször megfordultam nála, a Magyar jakobinusok terén lévő
otthonában. Egyik beszélgetésünk alkalmával – talán éppen a pályakezdéséről
lehetett szó –, kihúzta íróasztala fiókját és felmutatott egy kéziratot.
„Megírtam ezt, itt van, az Ulysses, ez tetszene neked!” – nézett rám büszkén,
Aliz néni aggódó tekintetétől kísérve. Azután gyorsan eltette volna, ha
hagyom. Hosszú szívós kérlelés után adta oda, de lelkemre kötötte: csak
elolvasásra. Kiderült, az önéletírás 1977-ben született, de az egyik irodalmi
lapunk (az akkori irodalmi életünk legfőbb irányítója véleményének kikérése
után) nem vállalta a megjelentetését. Én meg küzdöttem érte, igaz már egy
más világban. A hosszú győzködés, a szelíd erőszak meghozta az eredményét:
Szentágothai professzor úr engedett, hozzájárult a megjelentetéshez. Kiegészítette
egy harmadik résszel, abban leírta az elmúlt tizenhat év történéseit. Most
újra előkeresem az oly sokat olvasott mondatát, szép összegzését: „életem
fő célkitűzése és törekvése csak az volt, jó agykutatónak, a XX. század
végi értelemben kultúrembernek és a történelmi körülmények között tisztességesnek,
de mindenekfelett kereszténynek maradni.”
Amikor elküldte a kiegészítést, a kísérőlevélben még tett egy utolsó kísérletet, hogy lebeszéljen a közlésről: „Nem kellene helyette inkább egy, az életrajz nyomán készített interjúsorozatot hozni, részletekben?” Majd később így folytatta: „Ha a mostani ismételt rosszulléteim közeli halálomat jelentették volna, nem lenne aggályom. „Post mortem” ez az életrajz kielégítő volna, de azért nem teszem meg azt a szívességet senkinek, hogy az előtt halálozzam el, mint amit a sorsom számomra kijelölt...” Fél évre a Természet Világában megjelent életrajzi önvallomása után, 1994. szeptember 8-án reggel dobbant utolsót a szíve."
|
|