Szerkesztobizottsag

Szerkesztőbizottság

Elnök:

VIZI E. SZILVESZTER
Széchenyi-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet korábbi igazgatója, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke, több európai tudományos akadémia tagja (Academie Europaea, Czech Learned Society, Academia Scientiarium et Artium Europaea, Belga Királyi Tudományos Akadémia). Vizi professzor a pécsi, majd a budapesti orvosegyetem elvégzése után 1961-1981-ig dolgozott a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében mint tanársegéd, adjunktus, docens, majd mint egyetemi tanár. 1982-től a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, majd a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Farmakológiai és Gyógyszerterápiás Intézet tanszékvezető egyetemi tanára. 1984-től a New York-i Albert Einstein College of Medicine pszichiátriai és aneszteziológiai tanszékén visiting professzor.
Az elmúlt néhány évben több tudományos díjat, Marosvásárhelyen díszdoktorátust, Olaszországban Galilei-díjat, Budapesten Magyar Köztársasági Érdemrendet kapott. Több, külföldön megjelent könyv, valamint magyar tankönyv szerzője, eddig 297 tudományos dolgozatot közölt nemzetközi tudományos folyóiratokban. Elsőként írta le az idegrendszer kémiai ingerületátvitel preszinaptikus befolyásolásának lehetőségét, amely a világon a tudományterülete egyik legtöbbet idézett dolgozata, "citation classic" lett. Munkásságával egy új agymodell, a nem-szinaptikus ingerületátvitel bizonyítékait szolgáltatta. Továbbá az agy normális és kóros működését befolyásoló, az információátvitelben fontos szerepet játszó idegi érzékelőhelyek (receptorok) és transzporterek nem-szinaptikus elhelyezkedésének felfedezésével nemcsak a gyógyszeripar számára fontos új gyógyszerfejlesztési lehetőségeket tárt fel, hanem az agy normális és kóros működésének megismerésében is alapvető fontosságúak e felismerések. Munkacsoportjával elsőként írta le, hogy a szimpatikus idegrendszer összekötő szerepet játszik a központi idegrendszer és az immunsejtek között és a szimpatikus idegrendszerre ható gyógyszerek, vagy az idegrendszer aktuális állapota ezt a kapcsolatot modulálva a szervezet immunválaszát döntően befolyásolhatja.
Felfedezésének elméleti és klinikai jelentőségét igazolja, hogy az általa leírt mechanizmusra több új gyógyszer kifejlesztését, valamint számos klinikai kórkép idegi hátterének magyarázatát alapozták.
Tudományos munkáira eddig több mint 8000, az elmúlt évben egyetlen év alatt 715 idézetet kapott.
Szerkesztőbizottsági tagja a Neuroscience, a J. Autonomic Pharmacology, a Neurochemical Research, a European J. of Pharmacology, a J. of Autonomic Nervous System és a Fundamental and Clinical Pharmacology című nemzetközi folyóiratoknak. Főszerkesztője a Neurochemistry International folyóiratnak és a Section Editor-ja a Brain Research Bulletinnek.

Tagok:

ABONYI IVÁN
Budapesten született 1931. március 3-án. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakán végezte 1950-1955 között. Diplomaszerzés után 1959-ig Marx György aspiránsa volt, 1960-ban szerzett kandidátusi fokozatot. 1957-től az ELTE Elméleti Fizikai Tanszéki Kutatócsoportjában dolgozott az MTA alkalmazásában. 1996-tól nyugdíjasként tevékenykedik ugyanitt.
1964 és 1972 között több féléven keresztül kutatóként és oktatóként dolgozott Theo Kahan professzor meghívására Párizsban, a Henri Poincaré Intézetben. Kutatási eredményei a relativisztikus hidro- és magnetohidrodinamika területére estek.
1972-1980 között az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban főtitkár-helyetteseként működött. Az Európai Fizikai Társulat tanácsának tagjaként részt vett a nemzetközi kapcsolatok ápolásában.
1999-ben megkapta a MÚOSZ Hevesi Endre-díját.
Abonyi Iván 1969 júliusa óta tagja a Természet Világa szerkesztőbizottságának, 1987 és 2002 között a szerkesztőségünk munkájában is hathatósan közreműködött. 2010-ben a leghűségesebb szerzőink részére alapított Szily-emlékérmet vehette át.
Az 1970-ben, a Gondolat Kiadónál megjelent "Az anyag negyedik halmazállapota-bevezető a plazmafizikába" című könyvét nívódíjjal tüntették ki. 1975 és 1982 között szerkesztőként irányította a Gondolat "Fizika évkönyv"-sorozatát. Komoly részt vállalt a Magyar Larousse Lexikon és a Magyar Nagylexikon cikkeinek kidolgozásában.
Legutóbb láttak napvilágot OTKA-támogatással a "Kiemelkedő fejezetek a 17-18. század fizikájából", és a "Kiemelkedő fejezetek a 20. század fizikájából" című kötetei.

BACSÁRDI LÁSZLÓ
Sopronban született 1982. január 17-én. Doktorjelölt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Híradástechnikai Tanszékén, intézetvezető egyetemi docens a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Informatikai és Gazdasági Intézetében. Kutatási területe a kvantumkommunikáció űrtávközlésbeli alkalmazásának lehetőségei valamint az információterjesztés ad-hoc hálózatokban. Okleveles mérnök-informatikus (2006), okleveles mérnöktanár (2007) és okleveles bankinformatikus szakmérnök (2007) diplomákkal rendelkezik.
Középiskolás diákéveit a soproni Széchenyi István Gimnáziumban töltötte, ahol Lang Ágota szakmai vezetésével rendszeresen részt vett a Természet Világa diákpályázatain. Friedl Zitával közösen ötször volt díjnyertes, 2000-ben Metropolis-nagydíjban részesült. A Műegyetemen 2003-2005 között az Impulzus című hallgatói lap főszerkesztője, 2005-2009 között a Műegyetemi Sajtóklub elnöke. 2003 óta tagja a Magyar Asztronautikai Társaság elnökségének, 2009 nyara óta a szervezet főtitkára. 2008-ban tanárként képviselte hazánkat az amerikai Nemzetközi Űrtáborban. Tevékenységét 2004-ben "A Magyar Asztronautikai Társaságért" oklevéllel, 2005-ben "Sopron ifjú tehetsége" kitüntetéssel, 2008-ban a "Magyar Űrkutatásért Emlékplakett"-tel ismerték el. A 2007-ben alakult SETI Műhely egyik alapítótagja és szintén 2007 óta az Űrvilág űrkutatási hírportál felelős kiadója. Tagja a Tudományos Újságírók Klubjának és a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek is. A Természet Világa Szerkesztőbizottságának 2002 óta a tagja.

BAUER GYŐZŐ
Orvos, gyógyszerkutató, a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézete tudományos tanácsának elnöke. Érsekújváron (Nové Zámky) született 1942. május 31-én.
Galántán érettségizett a magyar tannyelvű gimnáziumban. A Komensky' Egyetem Orvostudományi Karán szerzett diplomát 1965-ben. A Szlovák Tudományos Akadémia és a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja (1987, 1988). Akadémikus: a Szlovák Tudományos Akadémia Tudós Társaságának tagja (2003). A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1998).
Munkakörei 1959 és 1999 között: munkás, tanító, orvos, aspiráns, tudományos munkatárs, önálló, majd vezető tudományos munkatárs, osztályvezető, igazgatóhelyettes, igazgató (1990-2000), a Szolvák Köztársaság törökországi nagykövete (2003-2007), az intézet tudományos tanácsának elnöke (2007-től). Az intézetvezetői és a kutatói munkáján kívül egyetemi előadásokat tart a Komensky' Egyetem Orvosi és Gyógyszerészeti Karán. Tagja volt többek között a Komensky' Egyetem Tudományos Tanácsának (1990-2003), a Gyógyszerészeti Fakultás Tudományos Tanácsának, a Megelőző és Klinikai Orvoskutató Intézet Tudományos Tanácsának (1995-2003), a Szlovák Akadémiai Társaságnak, az Állami Akkreditációs Bizottságnak (1998-2003), egyik szerkesztője a General Physiology and Biophysicsnek, tagja a Bratislava Medical Journal és Collecta Clausiana szerkesztőbizottságának.
Elnöke a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságnak és a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubjának. A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetségnek 1991-1997 között volt az elnöke.
Kitüntetései: KG Állami Díj (1987), SZTA-díja (1979, 1984), az SZTA Jesenius ezüstplakettje (1992), Kisebbségi Díj (1995), az Ukrán Akadémia Díja (1998), Érsekújvár
díszpolgára (1999), Magyar Köztársaság Elnökének Ezüst Plakettje (2000), Somorja város Díja (2000), Pribina
Kereszt II Állami Díj (2001), Magyar Köztársaság Középkeresztje (2001), Pro Renovanda Cultura Hungariae
Kemény Zsigmond Díj (2002), Szlovák Tudományos Akadémia Arany Plakettje (2002), Magyar Tudományos
Akadémia Arany János Díja (2008).

BENCZE GYULA
Budapesten született 1936. május 2-án. 1959-ben szerzett diplomát az ELTE Természettudományi Kara fizikus szakán. 1969-ben egyetemi doktori, majd a fizikai tudomány kandidátusa fokozatot szerzett, 1975-ben a fizikai tudomány doktora lett. 1962 óta a KFKI kutatója, 1980-1987 között a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese, jelenleg tudományos tanácsadója és emeritus professzora. 1965-1966-ban NORDITA ösztöndíjasként a Helsinki Elméleti Fizikai Kutatóintézet kutatója, 1972-1973-ban ugyanott vendégprofesszor. 1977-1979 között a Maryland Egyetem vendégprofesszora, majd 1981-től a University of New Mexico, Albuquerque vendégprofesszora, jelenleg egyetemi tanára.
Szakterülete a sokrészecske kvantum szóráselmélet és a magreakciók elmélete. Főbb eredményei: elsőként vezetett le a kvantummechanikai N-test probléma tárgyalására ún. minimális csatolású egzakt integrálegyenleteket (1973), amelyek a szakirodalomban róla lettek elnevezve. Amerikai munkatársaival kidolgozta az azonos részecskék szórásának egzakt algebrai tárgyalását mind a stacionárius, mind pedig az időfüggő formalizmus keretében (1979-1982). 1996-ban analitikus módszerekkel bebizonyította, hogy a szakirodalomban több mint 60 éve feltételezett ún. Oppenheimer-Phillips-folyamat az alacsony energiájú atommagreakciókban nem létezik.
Néhány kitüntetése: Selényi Pál-díj (1975), Jánossy-díj (1986), Akadémiai Díj (1988), MTA Fizikai Fődíj (1992), Hevesi Endre-díj (1993), Akadémiai Újságírói Díj (1999), ELFT Prometheus Érem (2003), Simonyi Károly-díj (2004), MTA Eötvös-koszorú (2008).
1991 óta tagja a Természet Világa szerkesztőbizottságának, tagja a Magyar Tudomány és a Fizikai Szemle szerkesztőbizottságának is.

BOTH ELŐD
(1952) A Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1976-ban szerzett fizikus-csillagász diplomát. Öt évig az MTA Csillagászati Kutató Intézete Bajai Obszervatóriumában dolgozott, 1981-ben védte meg doktori disszertációját.
1982-től tizenegy éven át a TIT Uránia Csillagvizsgálójában dolgozott tudományos munkatársi, főmunkatársi, majd ügyvezetői beosztásban, ahol csillagászati és űrkutatási ismeretterjesztő munkát végzett. 1993 óta dolgozik a Magyar Űrkutatási Irodában,melynek 1997-től igazgatója. Képviseli Magyarországot az ENSZ Világűrbizottságában (COPUOS), 2006–2008 között a Bizottság alelnöke volt. Ugyancsak képviseli Magyarországot az Európai Űrügynökség (ESA) különböző bizottságaiban, 2007-2008-ban az ESA Európai Együttműködő Államok Bizottság elnöke volt.
2003 óta a Magyar Asztronautikai Társaság alelnöke. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia 2001-ben levelező, 2006-ban rendes tagjává választotta. Az ismeretterjesztő tevékenységet szívügyének tartja, több könyvet, tanfolyami jegyzetet írt, előadásokat tartott, cikkek sorát publikálta. Több mint 50 csillagászati, űrkutatási, fizikai, földtudományi, tudományelméleti, tudományfilozófiai könyvet fordított magyarra.
A Természet Világához középiskolás kora óta kötődik, két évtizede rendszeresen ír lapunkba, 2002 óta a szerkesztőbizottság tagja. Tudományos ismeretterjesztő munkásságát 2014-ben Hevesi Endre-díjjal jutalmazták.

CZELNAI RUDOLF
Széchenyi-díjas meteorológus, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1967-68-ban a Meteorológiai Világszervezet "Hydrometeorological Survey of the Catchments of Lakes Victoria, Kyoga and Mobutu Sese-Seko" projektjének meteorológiai szakértője. 1970 és 1974 között a Meteorológiai Világszervezet (WMO, Genf) Globális Meteorológiai Megfigyelőrendszer munkacsoportjának elnöke. 1974 és 1980 között az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke. 1975 és 1981 között a WMO Európai Regionális Asszociációjának Elnöke, és a WMO Végrehajtó Bizottságának tagja. 1978-tól részt vett az Első Éghajlati Világkonferencia szervezésében, 1979-ben az Első Éghajlati Világkonferencia Adat Szekciójának elnöke. 1981 és 1992 között a WMO Tudományos és Technikai Programjainak főigazgatója, a világszervezet főtitkárhelyettese, és a világszervezet folyóiratának főszerkesztője volt. Az MTA Meteorológiai Tudományos Bizottságának tagja, és az MTA Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottságának tagja.
A Természet Világa szerkesztőbizottságának 2000 óta tagja.

CSABA GYÖRGY
Orvos, egyetemi tanár, professor emeritus, az MTA doktora. Törökszentmiklóson született 1929. május 31-én. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Biológiai (ma Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai) Intézetének 23 éven át volt igazgatója. Több mint ötven évig oktatott orvostanhallgatókat. Mintegy 850 tudományos dolgozata, 20 szakkönyve, tankönyve, illetve tudományos ismeretterjesztő kötete jelent meg, és több mint 100 ismeretterjesztő cikket írt. Tudományos munkássága a fejlődésbiológia és endokrinológia határterületein zajlott. Kimutatta a hízósejtek képződésének endokrin szabályozását, e sejtek képződését a csecsemőmirigyben és szerepüket a rosszindulatú daganatok környezetében. Elsőként hívta fel a figyelmet a tobozmirigy és az immunrendszer összefüggéseire. Nevéhez fűződik a hormonális imprinting jelenségének felismerése egysejtűekben és emlősökben. Kimutatta az imprinting öröklődését sejtgenerációkon át, és egyedekről az utódgenerációkra. Ezzel elsőként szolgáltatott egzakt bizonyítékot az epigenetikus (génszekvenciától független) öröklődésre. Egysejtűeken ma is végez vizsgálatokat. Többek között megkapta a TIT JASZE emlékérmét, a Bugát Pál-érmet, a Magyar Biológiai Társaság Huzella-díját, a SOTE Huzella-díját, a Temészet Világa Nívódiját és Szily Kálmán-érmét, valamint a Khwarizmi International Awardot.

HORVÁTH GÁBOR
Kiskunhalason született 1963. január 13-án. Fizikus, az ELTE Biológiai Fizika Tanszékének habilitált docense, az MTA doktora. Fő kutatási területe a vizuális környezet optikai sajátságainak vizsgálata és az állatok látásának tanulmányozása, különös tekintettel a fénypolarizáció érzékelésére. Biomechanikai kutatásokat is folytat az állatok járását és csontmechanikáját, egyes sportágak fizikáját, továbbá sporteszközök ergonómiai továbbfejleszthetőségét vizsgálva. Kifejlesztette a képalkotó polarimetriát, amit számos környezet-biofizikai jelenség magyarázatában sikerrel alkalmazott a tunéziai sivatagtól az Atlanti-óceánon át az Északi-sarkig. E módszerre alapul 4 szabadalma is a polarizációs rovarcsapdák, polarizációs felhődetekció és poláros fényszennyezés témakörökben. Nemzetközi expedíciókon méri légköroptikai jelenségek polarizációját. Az ELTE-n biooptikát, biomechanikát, érzékbiofizikát és környezet-biofizikát oktat. A Környezetoptika Laboratóriumot vezeti, ahol 9 doktorandusz kutatómunkájának volt a témavezetője. A Természet Világa és a Fizikai Szemle Szerkesztőbizottságának 1998-tól, illetve 2008-tól tagja. A Természet Világa diákpályázatán tűnt föl 1980-ban. 105 nemzetközi referált folyóiratban közölt cikke, 1 angol monográfiája, 5 magyar tankönyve és 117 ismeretterjesztő közleménye van. A Richard Bellman Prize, International Dennis Gabor Award, Budó Ágoston-díj, Ifjúsági Bolyai-díj, International Palaeontological Award és az ELTE Innovatív Kutatói-díj tulajdonosa. Évekig kutatott Németországban, a Regensburgi és Tübingeni Egyetemeken és az ELTE-n a Deutsche Forschungsgemeinschaft, a Bayerisches Staatsministerium, a Széchenyi István Ösztöndíj Alapítvány, valamint az Eötvös-, Magyary-, Bolyai-, Széchenyi- és Humboldt-ösztöndíjak támogatásával. Az általa vezetett kutatócsoport 2013-ban Millenniumi Díjban részesült.

KECSKEMÉTI TIBOR
1930. szeptember 2-án született Abaújszántón. 1953-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett biológia-földrajz szakon. 1953-54-ben a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozott geológusként, 1954-től a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, 1987-től 1999-ig főigazgató-helyettese. 1983-tól a földtudomány kandidátusa, 1985-től címzetes egyetemi docens. Kutatási területe az eocén nagyforaminiferák, főként a nummuliteszek, az eocén képződmények rétegtani, ősföldrajzi, őskörnyezettani vizsgálata, valamint a mikropaleontológia általános kérdéseinek tanulmányozása. Az MTA Paleontológiai Bizottság tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletbeli tagja, az Országos Múzeumi Tanács elnöke. Több tudományos kitüntetése közül a Móra Ferenc-díjra, a MTESZ-díjra, valamint a Széchényi Ferenc-díjra a legbüszkébb.

KORDOS LÁSZLÓ
Őslénykutató. 1950. május 23-án született Mezőcsáton. 1974-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett biológia-földrajz szakon, majd 1975-ben geológus diplomát szerzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1993-tól a földtudomány doktora, 1996-től egyetemi magántanár.
Az Országos Földtani Múzeum vezetője. 2007 - 2010 között a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója. A Nyugat-magyarországi Egyetem egyetemi tanára, egyetemi magántanárként oktat a Debreceni Egyetemen.
Kutatási területei: Magyarország és a Kárpát-medence emlősfaunájának kialakulása, a rudabányai hominoida-kutatások irányítása, őskörnyezeti rekonstrukció. Eddig 12 könyve és 180 tudományos publikációja jelent meg. 2009-ben �Az év ismeretterjesztő tudósa� elismerésben részesült.
A Természet Világa szerkesztőbizottságának 1991 óta tagja.

LOVÁSZ LÁSZLÓ
Matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Budapesten született 1948. március 9-én. A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorlógimnázium első matematika tagozatos osztályába járt 1962-1966 között. Szinte minden matematikaversenyt megnyert (Ki miben tudós?; Kömal, OKTV, Nemzetközi Matematikai Diákolimpia, Kürschák-verseny, Schweitzer-verseny...). Az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematikus szakán végzett 1971-ben. Negyedéves egyetemistaként megvédte a gráfok faktorairól írt kandidátusi disszertációját.
Világhírű eredménye a perfekt gráfsejtés bizonyítása volt. 1979-ben megoldotta az információelmélet egyik legnevezetesebb problémáját, a Shannon-problémát. 31 éves korában lett akadémikus. Az algoritmikus gondolkodásmód elterjesztésének úttörője, az elméleti számítógép-tudomány egyik vezéralakja. A Combinatorial Problems and Exercises, magyarul is megjelent híres feladatgyűjteményében a véges matematika szinte teljes anyagát feldolgozta. A Combinatorica főszerkesztője, a Handbook of Combinatorics társszerkesztője.
Eddigi munkahelyei: ELTE, JATE, Princeton Egyetem, Yale Egyetem, Microsoft. 2006-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének igazgatója. 2007-ben a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) elnökévé választották.
Néhány kitüntetése: Grünwald Géza-díj (1969), Pólya-díj (1979) Fulkerson-díj (1982), Állami Díj (1985), Szele Tibor-emlékérem (1991), Brouwer-medal (1992), Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje (1998). 1999-ben megkapta a matematikusok Nobel-díjának tartott Wolf-díjat. 2001-ben Corvin-lánccal és Gödel-díjjal tüntették ki. 1981-ben a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, 1991-ben a londoni Európai Akadémia, 2007-ben a Svéd Királyi Akadémia is felvette tagjai sorába. Ugyanebben az évben elnyerte a Bolyai-díjat. 2008-ban Széchenyi-nagydíjat és Bolyai-nagydíjat kapott. 2010-ben a �japán Nobel-díjnak� is nevezett Kiotó-díjban részesült.
A Természet Világa szerkesztőbizottságának 1983 óta tagja.
2014. május 6-án a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották.

PAP LÁSZLÓ
Villamosmérnök, Széchenyi-díjas díjas egyetemi tanár, az MTA rendes tagja Diósgyőrben született 1943. december 9-én. Általános és középiskoláit Miskolcon és Budapesten végezte. A budapesti József Attila Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Villamosmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg 1967-ben kitüntetéssel, és attól kezdve az egyetemen dolgozik. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem híradástechnikai tanszékének volt a vezetője, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar korábbi dékánja, az egyetem korábbi stratégiai rektorhelyettese, ma a BME Mobil Innovációs Központ elnöke. Az oktatásban, a kutatásban és az ipari alkalmazások terén egyaránt jelentős eredményeket ért el. Tucatnál több szabadalom, számos publikáció, konferencia cikk, ill. előadás, szerteágazó szakértői tevékenység fűződik a nevéhez, a szinkronizáció elméletétől a mobil távközlésig, az információközlés és -feldolgozás alapjaitól a vezeték nélküli adatkommunikációig a távközlés számos területén..
Számos nemzetközi, ill. hazai tudományos szervezet és szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Több stratégiai és fejlesztési koncepció kidolgozásában vett és vesz részt tudományterületén.
Pap László a Magyar Telekom Felügyelő Bizottságának elnöke, a Magyar Űrkutatási Tanács tagja, az Űrkutatási Tudományos Tanács, elnöke, tagja a Felsőoktatási Tudományos Tanácsnak. Az Eötvös Díj, a Simonyi Károly Díj, a Magyar Köztársasági Érdemérem Tisztikeresztje, a Gábor Dénes Díj és a Pro Facultate Díj (BME) tulajdonosa.

PATKÓS ANDRÁS
Fizikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem atomfizikai tanszékének egyetemi tanára, akadémikus. Budapesten született 1947.május 12-én.
Fő kutatási területe az elméleti részecskefizika és a statisztikus fizika.
A kölcsönható elemi kvantumterek megoldási módszereinek fejlesztésében és az univerzum történetében lezajlott fázisátalakulások észlelhető asztrofizikai következményeinek vizsgálatában ért el eredményeket. Részecskefizikai és kozmológiai tárgyú bevezető egyetemi tankönyvek szerzője.
Vendégkutató, illetve vendégprofesszor volt Bonnban, Bielefeldben, Genfben, Heidelbergben, Koppenhágában, Párizsban, Strasbourgban és Uppsalában. Számos nemzetközi részecskefizikai konferencia szervező testületének tagja.
Elismerései: Novobátzky-díj (1978), MTA Fizikai Díj (1990), Akadémiai Díj (1992), Eötvös-érem (2010). 2014-ben átvehette Az év ismeretterjesztő tudósa kitüntetést, egy kisbolygót neveztek el róla.

RESZLER ÁKOS
Villamosmérnök, 1944-ben született Lajosmizsén. A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1967-ben, műszaki egyetemi doktorátust szerzett 1976-ban.
Fejlesztőmérnökként dolgozott az Elektronikus Mérőműszerek Gyárában a Számítástechnikai Koordinációs Intézetben az EMG-830 és az R-15 számítógépek fejlesztésén. Vezető főmérnöke, majd igazgatója volt az SZKI legnagyobb leányvállalatának, a SCIL-nek, majd műszaki igazgatója az SZKI-nak.
1994-től vezérigazgatója a Recognita Rt.-nek. A Recognita egyike azon csekély számú magyar szoftverfejlesztő vállalatnak, amely képes volt saját fejlesztésű termékekkel ismertté válni a világban. A Recognita szövegfelismerő szoftvereit több millió példányban használják a földkerekség minden részében.

SCHILLER RÓBERT
Budapesten született 1935. március 26-án. Fizikai kémikus, c. egyetemi tanár, a kémiai tudomány doktora, az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet nyugalmazott tudományos tanácsadója. Kutatásai a sugárzások kémiai hatásaival, folyadékokban végbemenő elektrontranszporttal, az elektrokémia és a fotokémiai kinetika egyes kérdéseivel állnak kapcsolatban. Érdeklődése ezeken a területeken túl főként a fizikai kémia klasszikus ágaira: termodinamikára, statisztikus mechanikára, reakciókinetikára irányul; egyetemi speciális előadásain is ezekkel a területekkel foglalkozik. Ismeretterjesztő cikkei részben a fenti kérdésekkel állnak kapcsolatban. Szívesen foglalkozik azonban ezek mellett a természettudományok és a humán szféra, a művészetek, főként a szépirodalom közti összefüggésekkel, kölcsönhatásokkal is. 2013-ban átvehette Az év ismeretterjesztő tudósa kitüntetést, egy kisbolygót neveztek el róla.

CHARLES SIMONYI
Charles Simonyi Budapesten született 1948. szeptember 10-én. Szerencsés embernek mondhatja magát: szüleitől, Somossy Zsuzsától és Simonyi Károlytól értékes géneket örökölt.
Gimnáziumi tanulmányait még Budapesten végezte, de már 17 évesen Dániában kapott programozói állást. A Kalifornia Egyetemen, Berkeley-ben szerzett diplomát alkalmazott matematikából, majd a Stanford Egyetemen doktorált számítástudományból. 1972 és 1980 között a Xerox Palo Alto Kutatóközpontjában dolgozott. Kutatócsoportja az ő vezetésével fejlesztette ki a Bravo elnevezésű, első alakhű (WYSIWYG, what you see is what you get, "azt kapod, amit látsz") szövegszerkesztő programot. A Bravo hozzájárult azokhoz az eredményekhez, amelyek megváltoztatták a számítástechnika arculatát és végül elvezettek a személyi számítógépek használatához. Charles Simonyi 1981-ben csatlakozott a Microsofthoz, ahol megkezdte a mikroszámítógépes alkalmazások fejlesztését. Ő szervezte meg és vezette azokat a kutatócsoportokat, amelyek kidolgozták például a Wordöt és az Excelt. Sokak véleménye szerint a Microsoft legtehetségesebb szoftverszakembere volt. 2002-ben hirtelen elhagyta a Microsoftot, és Gregor Kiczalesszel létrehozta az Intentional Software Companyt.
Simonyi két egyetemi katedrát is alapított: az egyiket az angliai Oxford Egyetemen a tudomány népszerűsítésére - professzori székét jelenleg Richard Dawkins, a híres evolúcióbiológus tölti be -; a másik a princetoni Institute for Advanced Study Charles Simonyi elméleti fizika katedrája. Magyarországon két díjat alapított az alkotó elmék elismerésére, a Charles Simonyi kutatói ösztöndíjat és édesapja emlékére a Simonyi Károly-díjat, amelyet a tudományos vagy a tudományos és az oktatási munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó fizikusnak, illetve mérnöknek ítélnek oda évente.
A Magyar Tudományos Akadémia 2004-ben választotta külső tagjai sorába.
Űrturistaként kétszer járt a Nemzetközi Űrállomáson.

WESZELY TIBOR
Weszely Tibor az erdélyi magyar tudományosság kiemelkedő képviselője, a Bolyai-kutatás emblematikus alakja. Az MTA III. osztálya külső köztestületi tagja, az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának elnökhelyettese. Aktívan részt vállalt a Bolyai János születésének 200. és halálának 150. évfordulója rendezvényeinek szervezésében, programjainak összeállításában és előadások tartásában. Kitüntetései: a Korunk Bolyai-díja (1982); a Bolyai János Matematikai Társulat Beke Manó díja (1984); Marosvásárhely díszpolgára (2007).
1991-től tudományos ismeretterjesztő folyóiratunk, a Természet Világa szerkesztőbizottságának tagja.
Könyvei és monográfiái:
Farkas Bolyai, Omul si matematicianul, - Editura Ştiinţifică, Bucureşti, 1974.
Bolyai Farkas, a matematikus, - Tudományos Könyvkiadó, Bukarest, 1974.
A Bolyai - Lobacsevszkij geometria modelljei, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1975.
Bolyai János matematikai munkássága, - Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981.
Vályi Gyula élete és munkássága, - Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.
Bolyai János - Az első 200 év, - Vince Kiadó, Budapest, 2002. (Könyvének német nyelvű kiadása a Birchauser kiadó gondozásában megjelenés alatt áll.)
Fiú és Apa - Son and Father, (Magyar - angol nyelvű kísérő szöveg, Makkai Piroska fametszeteihez a két Bolyairól), - Válasz Könyvkiadó, Budapest, 2003.
Teleki Sámuel levelezése világhírű tudósokkal, Appendix Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2003.
Analitikus geometria és differenciálgeometria, Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2005.
János Bolyai. Die ersten 200 Jahre, Birkhäuser, 2013.
2013-ban megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-életműdíját.

Főszerkesztő:

Gózon Ákos

Főszerkesztő-helyettes:
Pásztor Balázs

Szerkesztők:

Tegzes Mária

Lőrincz Henrik
Nyerges Gyula

Tervezőszerkesztő:

Lévárt Tamás

Szerkesztőségi irodavezető:

Deme Lívia