Néhány évtizedig tudtuk, milyen lesz a jövő: az illetékesek megmondták. A kérdés az volt, milyen lesz legközelebb a múlt. A múlt ma is vitatott, de már a megfigyelhető jelen is. 1990 októberében, a helyhatósági választások két fordulója közt sajtóvita folyt egy újságíró és egy kormányhivatal közt arról, melyik tábor kapott országosan több szavazatot; a vita eldöntetlenül abbamaradt. Most viszont megjelentek a jósok és a jósnők. Ha nem tételezzük fel, hogy a természet törvényei a magyar alkotmánymódosításokkal szinkronban változnak, akkor

1. az egész úgy komolytalan, ahogy van, vagy
2. a jósokat azelőtt ideológiai okokból eltitkolták.

E logikai lehetőségek természetesen nem mondanak ellent egymásnak.

Hogy miért tartozik mindez egy fizikusra, relativistára, azt mindjárt megvilágítom.

Mire jó egy inga?

A konkrét történet egy rádióműsorból való (ha jól emlékszem, 1991 nyaráról). Hallhattuk a jósnőt és a pácienst. 1989-ben egy erdélyi menekült család 17 éves fia eltűnik. A kétségbeesett anya jósnőhöz fordul. Az ingáját kezdi megfigyelni. Teszi néhány hétig, majd 1990 második felében sorozatban híreket közöl az anyával. Megmondja, mikor tűnt el a fiú (az anya szerint e dátum téves); hogy Franciaországba ment, Avignonban egy nőhöz költözött és mulatóban dolgozik, azután, hogy belépett az Idegenlégióba és 1990 végén épp Izrael határán van. Ezután az anya kap is egy képeslapot fiától Szaúd-Arábiából: tényleg a légióban van. Az anya és a riporternő szerint itt valami van. A megkérdezett tudományos szakértő szerint viszont a találatok nem függetlenek.

Miért tartozik ez egyáltalán ide? Hiszen itt nem a jövőt mondta meg a jósnő, hanem a távoli és mások számára esetleg hozzáférhetetlent jelent.

Predikció vagy prófécia?

Nos, a válasz hármas. Nincs nagy különbség jósnőnk tette és a jövő kifürkészése közt, mert

1. ő magát jósnőnek nevezi;
2. a relativitáselmélet szerint nincs elvi különbség a jövő és az elegendően távoli jelen közt;
3. a jósnő a riportban előadta, hogyan találta meg a választ, és szerintem azzal a jövő sem maradna előtte rejtve.

De előbb egy nyelvészeti megjegyzés. Ha nem tudjuk ésszerűen pontosan, miről beszélünk, akkor azt sem tudhatjuk, létezik-e az, és milyen. De a jóslásnak nincs pontos természettudományos terminológiája. A jelenségre korábban minden nép, vallás vagy babona a saját terminológiáját használta. Legalább három különböző fogalom rejlik a „jóslás" mögött: időutazás, predikció és prófécia. H. G. Wells egy regényében merült fel: Az utas elmegy a jövőbe, ott csinál, amit akar, és visszatér. (Visszatérés nélküli utazást mindahányan folyton végzünk.) A speciális relativitáselméletben néha vannak „időszerű hurkok", egy elv segítségével az ilyen téridőket általában ki szoktuk zárni, mint a gravitációs egyenletek fizikai jelentés nélküli megoldását. Erre jó ok van: ha így lehetne mozogni, akkor menne ez a múlt felé is, és valaki megváltoztathatná saját múltját is, mondjuk úgy, hogy vissza se menjen, de akkor nem változtatta meg... Bármit is tartsunk eme érvről, meg lennék lepve, ha óbudai jósnők fekete macskával a vállukon meg tudnák görbíteni a téridőt. A ma ismeretes megfigyelésekkel többé-kevésbé igazolt egyenletek szerint ahhoz komoly anyagsűrűség és tömeg kell, mondjuk olyan, mint egy gyorsan forgó neutroncsillag.

A predikció más. A „jós" a jelenben marad, és innen megtudja, mi lesz. Hogy ezt miként teszi, az változó. Természettudósok a hosszabb ideje kimért tendenciákat matematikai módszerekkel folytatják tovább és az addig jó is, amíg a tendencia nem változik, vagy a pontatlanságok nem gyarapodnak fel. Az óbudai jósnők általában nem éheznek, de ha egy jósnő „látná a jövőt", akkor látná a tőzsdei árfolyamokat is. A piacgazdaságokban a jósnőket cégek alkalmaznák, ettől sikeresek lennének. Aki tud számos ilyen sikeres cégről, az hihet a jósnőknek.

A próféta megint más. A Bibliából tudjuk, hogy Isten haragjával szokott bűneinkért fenyegetni, konkrét vagy elvont formában. A Bibliába azokat vették fel, akiknek a fenyegetése később bejött.

A törvényszerű előrejelzés

Fentebb már említettem magyarázat gyanánt, hogy jósnők mindig is voltak, csak korábban ideológiailag tagadták őket. Sok mindent tagadtak. Csakhogy a jövőbe látás ideológiailag jól jött volna. Néhány éve egy közgazdasággal is foglalkozó kolléganőm újságolta, hogy olvasott egy bizonyítást a tervutasításos gazdálkodás fölényére: érvényességéhez már csak egészen enyhe jövőbe látási képességet kellett feltételezni.

Szóval nem volt ideológiai ok a jósnők tagadására. Más miatt lehetnek most gyakoribbak az ilyen hírek. Összeomlott a „gondoskodó állam", és a létével hitegetett értelmiségiek most riadtan próbálják kitalálni a jövőt. 1991 kezdetén tele volt a sajtó jóslatokkal, melyek többek közt 50%-os inflációt, 400 Ft-os húsárat és a tartósan magas olajár okozta csődöt jósolták. Ezek a jóslatok nem jöttek be. A baj csak az, hogy mindenki tudja, hogy a húst (és bármi mást) nem tud senki annál drágábban adni, mint amennyi pénze a vevőknek van. 1991. január l-jén pedig már mindenkinek világosan megmondták, hogy az olajtermelő Kuvait felszabadítását január 15-én megkezdik.

Ettől még nem szűnt meg az igény a bizonytalanná vált jövő meglátására. Mai fizikai tudásunk szerint ez nem megy, csak az előrejelzés: utóbbi épp annyira, amennyire a törvényszerűségeket ismerjük.

Ami pedig az ingás jósnő csodálatos eredményeit illeti: gondoljunk bele, kuncsaftja erdélyi menekült volt. Ott az első tanított idegen nyelv nem az orosz volt, hanem a francia. Ha egy ott tanult fiú Nyugatra szökött, valószínűleg francia nyelvterületre igyekezett. Ha egy nincstelen idegen férfi Franciaországba érkezik, jó esély van arra, hogy befogadtatja magát egy idősebb nővel, vagy beáll a légióba. Ha beáll, akkor ott található, ahol a légió, ami akkor a Közel-Keleten volt (bár nem Izrael határán). Az anya nyilván sejtette, hogy fia Nyugatra szökött, és zavarodottan elmondta a jósnőnek. Azt, hogy miért tagadta azután, hogy sejtette volna, azt megérthetjük, ha ráébredünk, az anyát a Securitate szocializálta: ilyen esetek a fizika (nyilván hiányos, de mégis alapos) ismereteivel szemben nem érvek.