A drogok legnagyobbrészt a növényvilágból származó, csak kisebb részben állati eredetû, és megfelelô eljárásokkal, legtöbbnyire szárítással konzervált, valamilyen hatóanyagot tartalmazó nyerstermékek. A bennük levô hatóanyag legtöbbnyire gyógyhatású, vannak azonban más anyagokat – illatanyagot, festéket, cserzôanyagot stb. – tartalmazó ipari drogok is. Drogok pl. a fûszerek is. Drog nyerése céljából rendszerint nem az egész növényt, illetôleg állatot használják fel, hanem csupán azt a részét, amelyben az illetô hatóanyag elôfordul, vagy abban leggazdagabb. A köztudatban legismertebbek a gyógyítóhatású növényi drogok: a szárított gyógynövények. ...

Az egyik legáltalánosabban használt és a gyógyszertárakon kívül drogériákban és fûszerkeréskedôknél is kapható drog a hársfatea (Tiliae flos). A gyógyszerkönyv elôírása szerint hársfatea gyanánt csak a kis- és nagylevelû hársfa (Tilia cordata és platyphyllos) virágzata hozható forgalomba. Ezt a kereskedelemben "kôhárs" névvel jelölik. Hazánk déli részein gyakori vadon az északabbra díszfának is ültetett ezüsthárs (T. tomentosa), amelynek levelei alul ezüstfehérek, s amelynek a virágzata a jóformán teljesen kopasz és fénylô kôhárséval szemben sûrûn apró csillagszôrökkel borított, s így kissé szürkés színû és fénytelen.

Ez az ezüsthársvirág a kereskedelemben igen gyakran fordul elô, úgy tisztán, mint kôhárssal keverve, annál is inkább, mert virágzata nagyobb, vaskosabb, súlyosabb, és így gyûjtése és árusítása kifizetôbb. ...

A hársfavirág másik gyakori hamisítása az ú. n. bimbós-hárssal történik, amely nem egyéb, mint az elvirágzás után fejletlen, léha termésekkel lehulló virágzatok, amelyeket a földrôl egyszerûen összesöpörnek és úgy kevernek a hársfatea közé. A bimbós-hárs amellett, hogy hatóanyagot alig tartalmaz, minthogy úgy söprik össze, rendszerint mindenféle szeméttel, tisztátalansággal is keveredik.

Másik igen gyakori drog a fôleg szíkeseinken nagy tömegben termô és hatalmas tételekben gyûjtött székfûvirág vagy kamillatea (Flores chamomillae). Mivel ennek a fôzetét némcsak belsôleg, hanem inkább külsôleg használják, a követelmények nem olyan szigorúak. A teljesen tiszta, mindenféle idegen növényi résztôl mentes és legfeljebb 1 cm-es szárú gyógyszertári kamillatea mellett az egészségre nem ártalmas idegen növényi részeket bizonyos csekély mennyiségben, valamint hosszabb szárrészeket is tartalmazó gyenge minôségû áruig igen sokféle minôségben fordul elô, és egyike a legjelentôsebb mennyiségben kivitelre kerülô gyógynövényeinknek. A kamillatea fogyasztása esetében tehát, ha belsôleg akarjuk alkalmazni, különösen pedig, ha csecsemôrôl van szó, a beszerzésnél ügyeljünk arra, hogy megfelelô minôségût vásároljunk; a külsôleg alkalmazottnál a gyengébb minôségû is megfelel. Aránylag ritkán hamisítják, inkább csak a hozzá hasonló, de illatnélküli pipitér- (Anthemis-) fajokkal való összetévesztés fordult elô. Az ellenôrzés inkább arra terjed ki, hogy egészségre ártalmas szennyezés, vagy romlott, penészes, fülledt kamilla ne legyen benne, s az idegen növényi részek és kamillaszárrészek mennyisége ne haladja túl az elnézhetô mértéket. ...

Vissza