A napsugár az ipar szolgálatában. Az embernek régi vágya, hogy a nyári nappalok fölösleges hevébôl valamit télire eltegyen. A halandó dehogy akarja észrevenni, hogy kivánsága ôsidôktôl kezdve folyton teljesül, a mióta csak növények élnek a földön. Az ember nem is elégszik meg ezzel a természetes móddal, hanem a maga feje és kedve szerint próbálja felhasználni a Nap szolgáltatta energiát. Mivel ebbeli szándékában egyenesen nem boldogul, a kerülô utat választja és valóban, nem hiányzanak hozzávaló eszközei.

Vannak készülékek, melyek, ha napsugarak esnek rájok, elektromosságot szolgáltatnak; ezek a hô-elektromos elemek és a belôlök alkotott battériák. Igen ám, de a hôelem vagy battéria csak addig szolgáltat áramot, míg a Nap reásüt; futó felhô vagy borult ég megakasztja mûködését. Ilyenkor az akkumulátor vagy elektromos sûrítô készülék segít ki a hinárból. A berendezés és mûködése így alakul: Nagy gyüjtôlencsével vagy gömbtükörrel hô-elektromos battériára vetítik a napsugarakat; a battériát akkumulátorral, az akkumulátort pedig elektromos motorral kötik össze. A míg a fénysugárzás tart, a keletkezô áram az akkumulátoron halad át, és ha megtöltötte, az elektromos motort indítja mozgásnak, a mely a maga részérôl valamely kisebb gép hajtására használható föl. Mihelyt a Nap nem süt, a hôelektromos battéria sem mûködik, és az akkumulátorba szolgáló vezetéke maga magától megszakad; ekkor azután az akkumulátor töltése veszi át a mûködést és bizonyos ideig folytatja a gépnek mozgásban tartását. A mód igen elmés, csakhogy a berendezés költségei tetemesek.

Vissza