Legtöbb embert, ha elôször kerül nagy városba, minden elragad, mert hisz minden az újság ingerével hat reá. A széles utczák, a fényes kirakatok, hatalmas paloták ragyogó kupolákkal, sétaterek, szobrok, remek középületek és az a sürgés-forgás az utczákon – mind olyan új és olyan nagyszerû! De ha véletlenül valamely nagyforgalmú körúton vett szállást és utczára nézô ablakai vannak, melyekbôl azt a rohanó, izgatott nagyvárosi életet olyan pompásan szemlélheti, nem tudom, el lesz-e még ragadtatva, mikor reggel fölkel. Az éj sötétjében, a sok szaladgálás után jól megérdemelt nyugalom idején, az a remek elektromos olyan kiállhatatlanul csönget és azok a fényes fogatok olyan fülsiketítô lármávaI robognak! Az ember idegessé válik és – ne adj' Isten, hogy aludni tudna. Hát még hajnalban, mikorra végül mégis el birt szunnyadni és egyszerre csak fölveri a korán meginduló szekerek zaja! Vége minden dicséretnek és elragadtatásnak. Csak haza vágyik ekkor az ô csendes, utczátlan falujába, a hol a kis házak elôtt virágos kertecske illatozik s a holdfényes éjek csöndjét csak itt-ott zavarja meg valamelyik hûséges házôrzô...

Igenis; a lárma, az az észbontó zaj nagyon kellemetlenné teszi a nagyvárosi életet, s akárhogy meg is szoktuk, bizonyosan jó néven vennôk, ha megszünnék, vagy alább hagyna. A nyugati fôvárosokban ezen a téren rendkívüIi haladás észlelhetô. A személyi és a kisebb teherforgalom lebonyolításában mindinkább háttérbe szorul a ló, melynek éles patkói a legnagyobb utczai zajnak az okozói és helyöket a mótoros kocsik kezdik elfoglalni, tömör gummi, vagy épen pneumatikus kerekekkel.

Nem számítva az egy állatvédô-egyesületet, mely ily módon mûködésének egyik nagy körét veszti el, azt hiszem, mindenki nagy örömmel üdvözli a technikának e legújabb vívmányát utczáinkon. Maradjon a ló a bandériumok, a felvonulások, díszkocsik és a katonaság szolgálatában. Ott igazán méltó helyén van ez a nemes formájú, délczeg állat; de engedje át az összes utczai forgalmat a mótoros kocsiknak.

...