Az értékteremtõ film
Millenniumi Tudományos Filmszemle Szolnokon*
Örömünnep a mai: sok-sok év után ismét van fóruma a tudományos filmeknek. A magyar filmvilág egy mostoha gyermeke kap lehetõséget, hogy megmutassa: Homoki-Nagy, Kollányi és a többiek mûvészetének még van folytatása, még él a népszerû-tudományos film.
Szabad legyen
megidéznem a magyar irodalom egyik klasszikusát, Karinthy
Frigyest, aki a Mozgókép Híradó 1910. január
20-ai számában A mozgókép metafizikája
címû cikkében a következõket írta
a filmrõl, a film és az ember kapcsolatáról,
a film lehetõségeirõl: „Én óriásnak
és nagyszerûnek tartom azt a gondolatot, hogy akkor, amikor
így végigmentem az Andrássy úton, egy mozgófényképes
masinája levehetett volna, s ami benne szimplán érzékelhetõ
valóság: a szín, a forma, a mozdulat örökre
megmaradt volna, mint szín, forma és mozdulat, az a lény,
aki mint jelenség igazán voltam: objektív dolog, konkrét
igazság…, az az »ÉN«, aki akkor az Andrássy
úton sétált, nem szûnt meg és nem halt
meg: a mozgófénykép levette õt s száz
meg száz év múlva, ami objektív valóság,
tehát fizikai megjelenés, újjászületik
unokáink szemében, ha lepörög elõttük
a szalag. Skatulyában eltehetjük magunkat és korunkat
a jövendõnek: kihûlt csillag sugara gyanánt, amelynek
képe századokon át röpül felénk az
ûrben, s mely a mi részünkre létezik, bár
a valóságban már nincs… Ember, vigyázz! Nincs
nyugalom, nincs feledés többé: végtelen jelentõsége
lehet ezentúl minden mozdulatnak, fejed félrefordításának,
szemed rebbenésének, mert hiszen örökéletû
lehet. Mi halunk csak meg, meggyötört öntudatunk, nyomorult
énünk, de objektív lényünk tovább
él, hogy kérlelhetetlen õszinteséggel tegyen
tanúságot rólunk az idõ végezetéig.”
Gutenberg találmánya segítségével az ember a gondolatait szavakba, betûkbe öntötte és megalkotta a könyvnyomtatást, majd a világról szerzett élményeit nemcsak emlékként raktározta el, hanem fényképeken, azután mozgófényképen örökítette meg, és ez a film. Karinthynak igaza lett, az ember megoldotta a megoldhatatlant, a halhatatlanságot. Az öröklõdésnek tehát nem az anyag- és energiaáramlás, hanem az információterjedés a lényege. Az agysejtjeinkben rögzült tudást, a csak egy emberöltõnyire terjedõ archiválást, az emlékezést nem lehet tehát genetikailag átörökíteni. Ez csak az információáramlás eszközeivel, szóban, írásban, képekben, nemzedékrõl nemzedékre adható tovább. Ezért is oly nagy az „írástudók” felelõssége. A gondolkodó ember, a homo sapiens a nyelv, a szavak segítségével tudja gondolatait megosztani másokkal. A tudós is az általa felfedezett titkokat, gondolatait Gutenberg módszerével, a könyvnyomtatással vagy mozgófilmen, sõt manapság a világháló és a számítógép merevlemeze segítségével teszi közzé, így nemcsak kortársai, hanem a következõ generációk számára is elérhetõvé teszi, azaz halhatatlanná. A népdal, a népmese is elõször úgy élt tovább, hogy nemzedékrõl nemzedékre, anyáról leánygyermekre, apáról fiúra szállt, míg végül valaki lejegyezte, majd a nyomtatás és a hangrögzítés és -továbbítás modern eszközeivel mindenki számára hozzáférhetõvé tette. Az ember maga tehát múlandó, gondolatai az írás, a képek segítségével viszont halhatatlanok lehetnek.
Mindezen gondolatoknál figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a mozgóképtechnika jelentõsége óriási mértékben felértékelõdött nemcsak nálunk, hanem az egész világban is. Ma Magyarországon az átlagember több mint négy órát néz televíziót és egyre kevesebbet olvas.
Amíg az írott betû, vagy fénykép vizuális ingerként éri el agykérgünket, a celluloidszalag és fiatalabb, modernebb társai egyszerre használják a látási és hallási érzékszervünket, csökkentve az ember esélyeit, hogy belsõ értékrendje alapján megszûrje a látottakat és hallottakat. Ám igazán elkeserednünk akkor kell, ha megnézzük a statisztikát, hogy e négy óra alatt a nézõk többnyire értéktelen, kommersz mozgóképkínálat foglyaivá válnak.
Ha az ENSZ legmagasabb fórumán tanácskozást hívnak össze a televíziózás helyzetérõl, ez azért van, mert súlyos aggodalmak fogalmazódnak meg immár minden, a mozgóképvilágban elburjánzó gátlástalan erõszak és a primitív, gondolat nélküli sablonok dömpingjével szemben. Sajnos az igazi mûvészet és az értékes gondolat a nagy hatalmú televízióadók többségében nem élvez elõnyt.
Azt tapasztalhatjuk, hogy a mûvelt közvélemény jelentõs képviselõi egyre inkább igénylik az értékorientált televíziós csatornákat. Nem véletlen, hogy ebben a körben a tudományos ismeretterjesztõ filmeknek is új, nagy nézõtábora jött létre. Az a tény, hogy a Spektrum, a National Geographic Channel, a Discovery Channel, vagy az Animal Planet egyre nagyobb figyelmet és érdeklõdést vált ki a mûvelt magyar nézõk körében, és ami különösen fontos, egyre jelentõsebb nézõi táboruk van a diákok körébõl. Mindez azt tükrözi, hogy a nézõi szükségletek kezdenek differenciálódni és szerencsés esetben fejlõdni.
Ezek a tények hangsúlyozzák a magyar népszerû-tudományos filmmûvészet jelentõségét és egyre inkább szükségessé válik, hogy az oktatás korszerûsítésében jelentõs szerepet kaphassanak az ilyen filmek. A felértékelõdés jelzett trendjét jól szemlélteti, hogy a sikeres játék- és dokumentumfilmeket készítõ Gyarmathy Lívia legutóbbi nagy hazai és nemzetközi sikerét A gólya címû filmjével érte el. Arra is fel kell figyelnünk, hogy Szalai Györgyi Napfogyatkozás címmel készítette egyik legutóbbi filmjét.
Az élõ természet, valamint a természettudományok jelentõségének általános felértékelõdése hatással kell hogy legyen a magyar filmmûvészet e nagyon fontos ágára éppúgy, mint a kultúrpolitikusokra és a filmek üzenetét befogadó közönségre.
Duló Károly, Dénes Gábor, Péterffy András, Lakatos Iván, Fuzik János és kollégáik rendkívül sokat tettek az elmúlt tíz évben azért, hogy a magyar filmmûvészet e fontos ága az információs társadalom küszöbén képes legyen a rá váró feladatok ellátására.
Az információs forradalom napjait éljük. Az ismeretek terjesztése a XXI. század nagy-nagy kihívása, hiszen tudásalapú Európa épül. Az Európai Unióba egyenrangú társként csak szakmailag jól felkészült, a tudomány legújabb eredményeivel is felvértezett népként, nemzetként léphetünk be. Csak így biztosíthatjuk, hogy kultúrnemzetünk minden tagja hozzáférhessen a tudomány, a modern technika legújabb eredményeihez. Ebben a világban a felgyorsult, és a tudomány legújabb eredményeitõl függõ viszonyba került gazdaságban a népszerû-tudományos filmeknek az az alapvetõ feladata, hogy segítsék az ismeretek terjesztését, az állampolgárok „életen át tartó” tanulását: a tudásalapú társadalom létrehozását. Ezen túlmenõen, mint kutatónak, meggyõzõdésem, hogy soha nem volt nagyobb szükség a népszerû-tudományos filmekre, mint napjainkban, amikor az áltudományok virágzanak, a „tudományos analfabétizmus” (science illiteracy) egyre szélesebb körben terjed. A közszolgálati, de még a kereskedelmi tévének is kötelessége lenne tehát a tudást, a kultúrát terjeszteni, következésképpen a tudományos filmeket mûsorukba felvenni. Sajnos erre nem sok példát látunk.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felkérésére a Tisza Mozi Kft. rendezi meg elsõ alkalommal itt Szolnokon a nemzetközileg meghirdetett Millenniumi Tudományos Filmszemlét. Ennek elõzménye a Képzõmûvészeti Filmszemlék megrendezése volt, mely mintegy harmincéves múltra tekint vissza és 2000-ben a résztvevõk körének szélesítése érdekében nemzetközi fesztivállá fejlesztették.
Az elõkészítés mintegy kilenc hónapot vett igénybe és a február végi nevezési határidõre 20 országból 137 filmet neveztek. Az elõzsûri válogatása alapján 17 országból (USA, Kanada, Izrael, Jugoszlávia, Németország, Dánia, Csehország, Macedónia, Horvátország, Ausztria, Finnország, Franciaország, Írország, Anglia, Irán, Belgium, Magyarország) 89 filmet mutatnak be, melybõl 79 részt vesz a versenyben, 10 pedig információs vetítésen kerül a közönség elé.
A benevezett filmek négy kategóriában vehettek részt:
I. Tudományos témájú filmek (természet-
és társadalomtudomány (20 film)
II. Kultúrtörténeti filmek és tudósportrék
(28 film)
III. Természet és környezet (12 film)
IV. Tudomány által ihletett rövidfilmek és
filozofikus tartalmú fikciós filmek (19 film)
Köszönet Szolnok városának, a Tisza Mozi Kft-nek. Köszönet a szervezõknek és elsõsorban a filmek készítõinek, akik mindennel dacolva még hisznek abban, hogy van értelme értéket teremteni. Még hisznek abban, hogy napjainkban, amikor az „érdek, mint gazda, igazgat” (József Attila) és az emberi kapcsolatokat szétbomlasztó, korunkat egyre jobban jellemzõ, csak az anyagi szempontokat figyelembe vevõ érdekrendszer egyszer úgy alakítható át, hogy az igaz és a szép gyermekeiben, a tudományban és mûvészetben megjelenõ és a társadalom számára tanulságul szolgáló értékelv is érvényesülni fog. A bemutatásra kerülõ filmek készítõi hisznek abban, hogy az emberek még taníthatók, hogy az érték és a boldogság is fontos az érdek és a boldogulás mellett. Már csak ezért is valamennyien díjat érdemelnének.
*A megnyitó elõadás szerkesztett változata
| Természet Világa, | 132. évfolyam, 9. szám, 2001. szeptember
https://www.chemonet.hu/TermVil/ https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza a tartalomjegyzékhez