A nyelv formális rendszerének leírása
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj kitüntetettjei között lehetek. A Simonyi Károly nevet, ha nem is az ösztöndíj alapítójának, hanem édesapjának, az idõsebb Simonyi Károly neveként, már régóta ismerem és tisztelem; családom több generációja is szívesen forgatta A fizika kultúrtörténete címû könyvét. Fontos számomra, hogy természettudósok nevét viselõ díjban részesülök, ugyanis az a fajta nyelvtudomány, melyet mûvelek, az úgynevezett generatív nyelvészet, a természet- és társadalomtudományok köztes területét képviseli: tárgyát tekintve társadalomtudomány, módszereiben viszont természettudomány.
Tapasztalatom szerint a magyar nyelvészetet a kívülállók gyakran a magyar nyelvészetnek azzal a száz évvel ezelõtti állapotával azonosítják, mely az iskolai nyelvtanokban még mindig tükrözõdik. Ma a leíró nyelvészet feladatát abban látjuk, hogy modellálja a valamely nyelvet anyanyelvként beszélõk nyelvtudását. Egy mai magyar nyelvtannak tehát azt a képességet kell leírnia, mellyel egy magyar beszélõ a magyar szókincsbõl végtelen számú helyes mondatot képes összerakni, a helytelen mondatokat képes kiszûrni, s minden elvileg lehetséges magyar mondatot értelmezni is tud. E tudás modellálásának az a próbája, ha modellünk alapján olyan számítógépes szöveggeneráló és szövegelemzõ rendszer készíthetõ, mely csakis helyes magyar mondatokat hoz létre, mindenféle elvileg lehetséges magyar mondat létrehozására képes, s minden elõforduló magyar mondatot elemezni is tud.
A nyelvészeti alapkutatásokban a számítógép nemcsak ellenõrzõ, hanem ösztönzõ szerepet is játszik. A számítógépes rendszerekkel való nyelvi kommunikáció igénye, a beszédértés és a beszédalkotás algoritmizálhatóságának követelménye korábban elképzelhetetlennek gondolt pontosságra szorítja a nyelvészeket. Ifjabb Simonyi Károly bizonyára megerõsítené, hogy nagyon közel az az idõ, amikor hivatalos ügyeink, szakmai ügyeink, pénzügyeink, vásárlásaink intézése során alapesetben nem egy másik emberrel, hanem egy számítógéppel lépünk közvetlen kapcsolatba. A számítógépes rendszerek egyelõre csak elõre megadott kifejezéseket, mondatokat tudnak értelmezni, és elõre beléjük táplált kifejezéseket, mondatokat tudnak velünk közölni, de idõvel korlátozatlan írásbeli és szóbeli szövegek megértésére és létrehozására is képesek lesznek. Ehhez azonban a hagyományos nyelvtanoktól minõségileg különbözõ, algoritmizálható nyelvtanokra van szükség.
Ebben az évszázadban optimista becslések szerint a világ nyelveinek 50%-a, pesszimista becslések szerint 90%-a el fog tûnni. A kihaló nyelvek elõször csak a közéletbõl szorulnak vissza a magánélet szférájába, második, otthoni nyelvvé válnak, majd lassan az otthonokból is kivesznek. Ha a magyart is be tudjuk kapcsolni a számítógépes kommunikációs rendszerekbe, nem kell attól félnünk, hogy idõvel a magánéletbe szorul vissza. Sõt, ellenkezõleg, a számítógép a kis nyelveknek is a nagyokéval egyenlõ esélyt adhat, ha tudnak élni vele. Ha lesznek magyar szöveg elemzésére és létrehozására képes számítógépes programok, akkor ezek fordítani is fognak tudni, tehát az idegen nyelvû szövegeket magyarul, a magyar nyelvû szövegeket pedig idegen nyelven is meg fogják tudni jeleníteni.
Néhány évtizede még a különféle emberi nyelvek olyan rendszerszerûtlennek tûntek, hogy reménytelennek látszott, hogy valaha is algoritmizálni lehessen õket. Vajon mitõl változott meg ez a helyzet? A nyelveket alkotó struktúrák és az õket mûködtetõ törvények felismerését és egzakt megfogalmazását az új, természettudományos nyelvészeti módszertan tette lehetõvé. Ma már az emberi nyelveket is azzal a deduktív, modellalkotó-kísérletezõ módszerrel kutatjuk, mint a fizikai világ jelenségeit. Hipotéziseket állítunk fel arra nézve, hogy egy-egy nyelvi jelenség milyen feltételek között jön létre, majd az egyes feltételek változtatásával különféle mondatváltozatokat hozunk létre, s ellenõrizzük, hogy teljesülnek-e a hipotézisünkbõl adódó predikciók.
A magyar nyelv természettudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az elmúlt 25 év magyar generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jellegzetességeiben különbözik a legismertebb indo-európai nyelvektõl. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy volta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A magyar mondat ige elõtti nevezetes szerkezeti pozícióit a logikai mûveleteket kifejezõ mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevezõ topik, a disztributív kvantorok(például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), valamint a kizárólagos azonosítást kifejezõ fókusz. Íme egy tipikus magyar mondatszerkezet és a szerkezetet megtestesítõ néhány mondat:
Az a) mondat a Simonyi-ösztöndíjról tesz állítást, azaz, a Simonyi-ösztöndíjjal összetevõ a logikai értelemben vett alanya, másként topikja. A b) mondatban a Simonyi-ösztöndíjat foglalja el a topikpozíciót. A c) mondatban ifjabb SimonyiKároly szerepel topikként; róla szól a mondat. A topikot követõ predikátumrész kezdetét fõhangsúly jelöli. Az a) mondatban a predikátumrész elsõ szerkezeti pozíciója: az ún. disztributív kvantoroknak helyt adó kvantorpozíció is ki van töltve. A disztributív kvantor azt fejezi ki, hogy predikátum a disztributív kvantor tartományába tartozó minden elemre külön-külön igaz, tehát az a) mondat esetében minden évre külön-külön áll, hogy három személyt tüntetnek ki Simonyi-ösztöndíjjal. (Szembetûnõbb a disztributív kvantor szerepe az efféle mondatokban: A zongorát minden fiú felemelte. A mondat csak úgy érthetõ, hogy zongora felemelése külön-külön volt igaz minden fiúra.) Az igét közvetlenül megelõzõ fókusz mindig több alternatíva közül nevezi meg azt, melyre a predikátum kizárólagosan igaz. A b) mondat például azt fejezi ki, hogy a lehetséges alternatívák (például idõsebb Simonyi Károly és ifjabb Simonyi Károly) közül ifjabb Simonyi Károlyra igaz az, hogy ösztöndíjat alapított.
Bizonyos mondatösszetevõk inherens tulajdonságaik (például kérdõ vagy tagadó jegyük) következtében csak meghatározott logikai szerepet tölthetnek be. Ezek alapján meg tudjuk határozni egy-egy mondat lehetséges szórendi változatait, sõt, azt is meg tudjuk jósolni, hogy a különféle sorrendek között milyen jelentésbeli és milyen hangsúlyozásbeli különbségek vannak.
Az a nyelvtípus, melyet a szakirodalomban elõször mi írtunk le a magyar nyelv példáján, igen elterjedtnek bizonyult. Számos amerikai, ázsiai, afrikai és európai nyelv mûvelõi ismerték fel az általunk megállapított magyar mondatszerkezetben saját nyelvük szerkezetét. Sõt, mára kiderült, hogy a magyar mondatszerkezetben meghatározó szerepet játszó szerkezeti pozíciók: a topik-, a kvantor- és a fókuszpozíció rejtett jelenléte és hatása a legismertebb indo-európai nyelvek, például az angol mondatszerkezetében is kimutatható.
Miután a magyar mondat alapszerkezetét már jó közelítéssel le tudjuk írni, a fõ összetevõk belsõ szerkezetének a vizsgálatára került a fõ hangsúly. Az utóbbi idõkben a fõneves kifejezések, a névutós kifejezések, az igeneves kifejezések és a tagadás számos problémáját sikerült tisztázni. Hadd illusztráljam egy-egy egyszerû példával, milyen kérdések foglalkoztatnak bennünket. A fõnévi kifejezéssel kapcsolatban érdekes problémákat vet fel a birtokos szerkezet. Vajon mi az oka, hogy többnyire mindegy, hogy ragtalan vagy -nak/-nek ragos birtokost használunk – l. a 2. alatti példákat, néha azonban – mint például a 3. és 4. alatti esetekben – csak az egyik vagy csak a másik változat fogadható el?
2. a) Elveszett a Mari pénztárcája.
b) Elveszett Marinak a pénztárcája.
3. a) Csak az õ pénztárcája veszett
el..
b) *Csak neki a pénztárcája veszett
el.
4. a) *Mari gyereke született.
b) Marinak gyereke született.
Miután felismertük és megfogalmaztuk, milyen elvek megsértése miatt helytelenek a 3. b) és 4. a) alatti mondatok, grammatikánkból következni fog, hogy mikor használható csak a ragtalan birtokos, mikor csak a -nak/nek ragos birtokos, és mikor mind a kettõ.
A névutós kifejezésekkel kapcsolatban figyeljük meg, hogy bizonyos névutós kifejezésekbõl a névutó szabadon az igéhez kapcsolódhat igekötõként, más esetekben viszont e mûvelet teljességgel lehetetlen:
5. a) János után futottam.
b) Utánafutottam Jánosnak.
6. a) János elõl futottam.
b) *Elõle futottam Jánosnak.
A vizsgálatok megmutatták, hogy egy névutónak igekötõként való alkalmazhatósága attól függ, hogy a névutó cél vagy eredet jelentésû, azaz, hová vagy honnan kérdésre felel-e, s ez a tény a cél és eredet jelentésû vonzatoknak a mondat eseményszerkezetében játszott eltérõ szerepének következménye. Az igekötõk elsõsorban a cselekvés, történés típusának megváltoztatására szolgálnak. Az igekötõ nélküli alapigék általában folyamatigék, azaz olyan homogén folyamatot fejeznek ki, melyet minden idõpillanatban azonos cselekvés vagy történés jellemez. Ha egy ilyen folyamatigét (pl. fut) igekötõvel látunk el (kifut, lefut, befut), az ige ún. teljesítményigévé válik. A teljesítményigék olyan cselekvést, történést jelölnek, mely különbözõ fázisokból állhat, melyek végén a cselekvés vagy történés eléri célját és megszûnik (például aki befut, az beér a célba és megáll). Ha egy folyamatot jelölõ igébe cél szerepû névutót inkorporálunk, akkor ezáltal a folyamatot végponttal látjuk el, azaz, az ige teljesítményigévé válik (ha utána futok valakinek, akkor elérhetem, amikor is véget ér a futásom). A kezdõpont megadása viszont nem befolyásolja a cselekvés, történés típusát, az ige folyamat- vagy teljesítményjelölõ voltát – ezért nem alkalmas az eredetet jelölõ névutó igekötõi szerepre.
A legutóbbi idõkben a tagadás problémakörével foglalkoztunk legtöbbet. Olyan kérdéseket próbálunk megválaszolni, mint hogy vajon mi korlátozza a tagadó mondatokban a pozitív, mindenki típusú, valamint a negatív, senki típusú általános névmások használatát. Vajon mi zárja ki a helyes 8. alatti mondatokkal szemben a helytelen 9. alatti típusokat?
8. a) Nálunk senki sem a sört szereti.
b) Nálunk mindenki a sört nem szereti.
c) Nálunk a sört nem szereti senki.
d) Nálunk a sört nem szereti mindenki.
9. a) *Nálunk mindenki nem a sört szereti.
b) *Nálunk mindenki nem szereti a sört.
c) *Nálunk szereti a sört senki sem.
Sikerült felismerni a nem, sem és a senki, illetve mindenki helyére és egymáshoz való távolságára vonatkozó megszorításokat, és a 8. alatti mondatváltozatok jelentéskülönbségei is következnek grammatikánkból.
Minthogy a magyarban megfigyelt mondattani jelenségek mögött az emberi nyelv univerzális törvényeit keressük, eredményeink az egyetemes nyelvtudomány számára is relevánsak. Ennek megfelelõen folyamatosan jelen vagyunk a vezetõ nemzetközi nyelvészeti folyóiratokban és a nemzetközi tudományos kiadók kiadványaiban – mind szerzõkként, mind hivatkozott forrásként.
A munkámról való beszámolóban következetesen többes szám elsõ személyt használtam, hiszen azokban az eredményekben, melyek alapján a Charles Simonyi Ösztöndíjat elnyertem, kollégáim munkája is benne van. Elsõsorban azoké, akikkel együtt dolgozom az MTA Nyelvtudományi Intézetében. Köszönettel tartozom nekik ezért. Sokat köszönhetek a magyar nyelv generatív leírásán dolgozó nyelvészek tágabb közösségének is, valamint tanítványaimnak az ELTE Elméleti Nyelvészet szakán és doktori programjában. Egy kutató hipotéziseinek gyengéire, a hipotéziseit cáfoló nyelvi tényekre a kollégái könnyebben figyelnek fel, mint saját maga. Engem is a kollégáimmal, tanítványaimmal való mindennapos beszélgetéseink, az õ ellenhipotéziseik és eredményeik visznek elõre a magyar nyelv megismerésében. Hálával emlékezem hajdani tanáraimra is, köztük a közelmúltban elhunyt Papp Ferencre, aki a nyelv formális tanulmányozásának útján elindított.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy rendkívül nagy örömömre szolgál, hogy a Charles Simonyi Ösztöndíj Kuratóriuma által az idén elismerésben részesített kutatók között két nõ is van. Az Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályához tartozó tudományterületen a kutatónõk aránya több mint 25%. Ugyanakkor az Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának még soha nem volt, és most sincs nõi tagja. Ez a tény azt a látszatot keltheti, hogy a nõi kutatók munkájának értéke, színvonala nem éri el férfi kollégáik munkájának színvonalát. Szeretnénk, ha bárki meggyõzõdhetne róla, hogy valóban errõl van-e szó. Ezennel bejelentem, hogy az Akadémia I. osztályához tartozó nõi nagydoktorok honlapot nyitottak tudományos munkájuk dokumentálására. A www.nagydoktornok.hu címen közzétettük az I. osztály 25 nõi nagydoktorának tudományos életrajzát, publikációs listáját, valamint a mûveikre való hivatkozások listáját.
Még egyszer köszönöm az elismerést, melyben magam s rajtam keresztül a magyar generatív nyelvészek, valamint a kutatónõk részesültek.
| Természet Világa, | 133. évfolyam, 1. szám, 2001. január
https://www.chemonet.hu/TermVil/ https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza a tartalomjegyzékhez