Közel 25 éve foglalkozom meteoritikával, több mint 17 meteorit hivatalos klasszifikációs folyamatában vettem részt. Ezekből számos eljutott kutató intézetekbe, gyűjtőkhöz, így talán az olvasóhoz is. A kőmeteoritok jelentős részét kitevő kondritok, különösen az alacsony petrológiai osztályúak mindig érdeklődésem középpontjában álltak. Ezek azok a normál vagy közönséges kondritok (H, L vagy LL típus a csökkenő fémtartalom szerint) melyek a legkisebb termális, kémiai, fizikai átalakuláson estek át. A szakma megfogalmazásában: anyaguk igen primitív állapotú. Ezek őrzik ugyanis relatíve változatlan formában a Naprendszer ősi anyagát, így igen fontosak a tudomány számára.
A kondrit petrológiai osztályokat növekvő átmelegedési hőmérséklet szerint 3-től 7-ig sorolja be a modern meteoritika. A modellek szerint ezen meteoritok anyaga eredetileg zónásan épült egymásra, legbelül a melegebb, kintebb a hidegebb rétegekkel. Ennek megfelelően az egyes osztályokhoz a szülőégitest átmelegedését jelző hőmérsékleti tartományokat rendeltek, a 3-astól (0-200 °C) a 4-esen (200-400 °C) át egészen a 6, 7-es osztály több, mint 800-1000 °C-ig.
Ahogy fejlődött a meteoritika tudománya, úgy értettünk meg többet és többet belőlük és vezettük azt vissza a Naprendszer kialakulási viszonyaival foglalkozó csillagászati tudásunkba. A kutatások szerint a 3-as petrológiai osztályú kondritok ősi szülőégitestje csupán alig néhány száz fokra tudott felmelegedni, de itt talán jobb szó a „kőzet átsülés”. A különleges állapot, csak a szenes kondritoknál fordul még elő, minden más meteorit anyaga ezekhez képest jelentősen átmelegedett, adott esetben megolvadt és az eredeti anyagösszetétel mára alig felismerhető vagy eltűnt. Később kiderült, hogy a 3-as osztály további alosztályokra bontható, ezért – az átalakulás szerint növekedő sorrendben – bevezették a 3.0, 3.1, 3.2 és 3.9 jelölésű alosztályokat. Az utóbbi tíz év friss kutatási eredményei szerint néhány meteorit esetében léteznek további al-alosztályok is, jelzésük 3.00 és 3.05. Ezek kivételes példányok és a most zajló kutatások tárgyai. A dolog unikális jellege miatt tudományos szempontból felbecsülhetetlenek.
Kicsit bővebben a számokról: jelenleg körülbelül 61 000 darab meteoritot tart nyilván a Meteoritical Bulletin (rövidítve MetBull, magyarul Meteoritikai közlöny), ebből normál kondrit (tehát H, L vagy LL) 52 459 db. A 3-as petrológiai osztályt 3019 példány képviseli. 3.0., 3.00 vagy 3.05 már csak 50 db van, sőt 3.00 (L vagy LL) már csak 5, azaz öt darab ismert az egész világon. Ez a teljes meteorit mennyiség csupán 80 milliomod része, azaz valószínűtlenül kevés, majdnem a „nincs is” kategória.
Ennyi bevezető után nézzük a bejelentés részleteit. Ez év tavaszán került a birtokomba egy 16 db önálló példányból álló érdekes kondrit meteorit csoport, összesen 373 gramm, tehát a mennyiség nincs fél kg sem. Egy ismert marokkói gyűjtő ismerősöm ajánlotta fel megvételre. Nomádok találták Maliban és nemigen tud mit kezdeni vele. Bár első kinézetre kondrumok látszódnak rajta, amúgy meg nagyon mállott, olvadási kéreg sincs rajta, ráadásul szerinte csúnya is. Rólam tudja, hogy oda vagyok az ilyen kondritokért, hátha érdekel, jó lehet még vékonycsiszolatra. Annyit megjegyzett még, hogy valószínűleg 3-as osztályú. A vétel előtt csupán néhány fénykép állt rendelkezésre a döntésemhez, meg az ismerősöm és köztem lévő 2000 km-es távolság jótékonyan elvesző homálya. Úgy döntöttem mégis megvásárolom, de nagyjából úgy éreztem, mintha 19-re húznék lapot, hiszen bármilyen típus lehet. Előttem lebegett korábbi egyik meteoritom esete, ami a képek alapján 3-asnak nézett ki, aztán a részletes klasszifikáció 5-ösre hozta ki. Na ennyit a képről való döntésekhez.
A futárszolgálat hamar meghozta a csomagot, amit a türelmetlenség vágyától fűtve bontottam ki. Bevallom ilyet még életemben nem láttam, pedig jó pár ezer meteorit biztosan megfordult már a kezemben! Szabad szemmel nézve tömötten látszódtak a kondrumok, de a mátrix (kitöltő anyagrész a kőzetgömböcskék közt) alig-alig. Hát ez különös, gondoltam és alig vártam, hogy a meteorit a vágógép gyémánt pengéje alá merüljön, a kondrumok bugyraiba. Még nedves volt a minta, de már nagyítóval láttam, hogy itt valami olyan van, amire nem számítottam korábban. Pedig volt már alacsony petrológiai osztályú (3.2-es) saját klasszifikálású kondritom, nem is egy (NWA10669, NWA11471). A vágási felületen azonban csak kondrumok és kondrumok sorakoztak tömötten. Mintha tankönyvi ábrát látnék a tipikus kondritokról. Ennek fele sem tréfa gondoltam, és már írtam is – makrós képeimet mellékelve – Carl Agee professzornak, a primitív anyagú meteoritok szaktekintélyének az Új-Mexikói Egyetemen. Gyorsan válaszolt: küldjem azonnal. „Ez jó jel” – sejlett fel bennem, és lelki szemeim előtt rögtön megjelent néhány szám, egy 3-as és néhány 0.
Kapóra jött, hogy akkor készültem egy houstoni konferenciára, és tudtam, hogy a professzor is épp akkor tart poszterelőadást mint én. A helyszínen örömmel találkozva az amúgy nagyon szerény és jó humorú kutatóval, egy üveg Tokaji Aszú társaságában átadtam neki a meteoritokból néhány példányt. 3-4 hét után immáron itthonról érdeklődtem az eredményekről, de türelemre intett (nem is értem, hogyan kérhetett ilyet). Végül érkezett egy rövid de lényegretörő üzenet: „Gratulálok, 3.00!”
Aztán szépen kezdtek csordogálni a további mérési eredmények, LL3.00 lett a hivatalos típus, sokkoltsági fok: S3, mállottsági fok: W2 és a többi. Állítólag a mérések során az amerikai intézetben sokan csodájára jártak a mikroszondában lévő mintámnak. A következő napokban részletesen le kellett írnom a meteorit általam ismert történetét, saját méréseimet és minden lényeges adatot. Ezután közösen összeállítottuk a Meteoritical Society „Nevezéktani Bizottságához” benyújtandó kérelmet és vártuk, hogy azt elfogadják és leközölje a Meteoritikai Közlöny, az említett MetBull. Ez végül 2019. augusztus 3-án történt meg NWA 12692 néven. Az NWA12692 LL3.00 meteorit hivatalos lapja a MetBull-ban itt található:
https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=70116
Ezzel ez az LL3.00 típusú meteorit lett az első Magyarországon, ami magyar szervezésben került klasszifikációra, magyar ember a tulajdonosa, itthon vannak a példányai és bónuszként ez a 4. ilyen a világon. Ilyenkor érzi azt az ember, hogy érdemes csinálnia, még ha kicsi is az esély, de végül a tudomány és a gyűjtők is közös sikert könyvelhetnek el.
A meteoritok természetesen ideálisan száraz, légnedvességtől elzárt és biztonságos körülmények között kerültek tárolásra. Az összes példányról tömegmérés, fotó és részletes nyilvántartás készült.
Számos helyen elmondtam már, hogy számomra a meteorit elsősorban a tudományos kutatás tárgya, értékítéletemben utána következnek a közgyűjtemények és gyűjtők, bár utóbbiak sorrendje néha változik. Ebből a meteoritból több hazai és külföldi intézetnek, egyetemnek fogok kutatási célú vékonycsiszolatokat küldeni, hiszen a 3.00 típus egyedisége és ritkasága, a belőle kinyerhető fontos információk miatt ma tudományos slágertéma. Előadások és szakcikkek is várhatók a meteoritról a Magyar Meteoritikai Társaság szervezésében. A gyűjtőkre és a várható nagy nemzetközi érdeklődésre tekintettel, alkoholos hűtés mellett, 0,3 mm vastag steril gyémántpengével 4 db példányt megvágtam.
A ritkaságszámba menő eset további tanulságokkal is szolgál, megpróbálom pár mondatban megvilágítani ennek lényegét. Akarva, akaratlanul is, de érzékelhető egy kimondatlan, látens ellentét a tudományos világ, a múzeumok és a magán gyűjtők között. Arról van szó, hogy az említettek mindegyike saját birtokában szeretné tudni a lehető legtöbb meteoritot, ki-ki ilyen-olyan érdekektől vezérelve. Talán azt is mondhatnánk, hogy megértjük a különféle álláspontokat. A problémát, mint az élet számos területén a forráshiány okozza, azaz senkinek nincs végtelen mennyiségű pénze, hogy megvásárolja a megtalált összes példányt. Az ellentét különösen a 2000-es évektől erősödött fel, ugyanis kb. innen datálódik az Észak-nyugat szaharai meteoritok megjelenése a világ meteoritpiacain, ráadásul ekkortól kezdett jelentősen bővülni a magán-metoritgyűjtők köre. Sok tonnás mennyiségben, változatos árakon, különféle típusú minták megvásárlása vált lehetővé a sivatagi nomádok és helyi meteorit kereskedők jóvoltából. Az anyag jó részét magán gyűjtők vásárolják meg, hiszen ők vannak a legtöbben, kevesebbet intézetek és múzeumok. Emiatt utóbbiak részéről néhányan negatív kritikát fogalmaztak meg a gyűjtőkkel szemben. Pedig a problémában benne van a megoldás, ha jól belegondolunk a gyűjtő elemi érdeke, hogy képzett szakember, dedikált laborban részletesen megvizsgálja a példányait és azok a Met- Bull-ban közlésre kerüljenek. Ezzel ugyanis a tudomány és a gyűjtő is jól jár. Saját példámra visszagondolva, mi lett volna ezzel az LL3.00-s meteorittal, ha nem kínálja fel megvételre a marokkói kereskedő, ha nem látom meg benne a lehetőséget, ha nem szánok klasszifikációjára nem kevés összeget és nem küldöm tovább a laborba? Valószínűleg elveszett volna a tudomány és a meteoritikai közösség szeme elől. Így tehát a gyűjtők, kutatók egymásra épülő, különös szimbiózisa jól vagy rosszul, de működteti a meteoritika ezen területét. Ráadásul a közgyűjteményeknek sem mindegy, hogy egy jól bevizsgált, tisztázott előéletű vagy éppen ismeretlen meteoritot vásárolnak, cserélnek vagy épp adományként kapnak meg magánszemélyektől. Még annyi kívánkozik ide, hogy minden meteoritból, amit a MetBull-ban közzé tettek, egy jól meghatározott tömegű mintát kell rendelkezésre bocsájtani egy úgynevezett Meteorit-tár (Repository Home) számára, hogy a kutatók bármikor hozzáférjenek. Magyarországon ilyen pl. a CSFK Geokémiai Laborja, ahová az NWA 12692 egy darabja is került.
KERESZTY ZSOLT
A cikk a Természet Világa 2019. decemberi számában (150. évf. 12. sz.) jelent meg.
