250. előadásához közeledik az Atomcsill! A tudományos ismeretterjesztésben nagy ritkaságnak számít, hogy egy sorozat ilyen hosszú ideig tart. Az ELTE Fizikai Intézete még 2005-ben indított előadássorozatot Az atomoktól a csillagokig címmel, ami ebben a tanévben már a 18. évadánál jár. Programjáról az Élet és Tudomány idei 36. számában írtunk. Az alapítók célja az volt, hogy új eredmények, tudományos érdekességek és az ELTE-n folyó kutatások bemutatásával népszerűsítsék a fizikát a középiskolások számára. Ma már azonban az Atomcsill több ennél. Hogyan kezdődött, milyen alapokra fektették a sorozatot, mik a legnépszerűbb témák, és egyáltalán mi a titka a sorozat sikerének? Az Atomcsill három szervezője Cserti József fizikus, egyetemi tanár, az MTA doktora (ELTE TTK Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék), Dávid Gyula fizikus, egyetemi oktató, (ELTE TTK Fizikai Intézet) és Kis-Tóth Ágnes asztrofizikus, mestertanár (ELTE TTK Atomfizikai Tanszék) ezekről a kérdésekről mesélt.
– Miért és hogyan indult „Az atomoktól a csillagokig” sorozat?
Cserti József: 2005-ben, a Fizika Évében jött az ötlet. Gond volt a fizikusképzéssel, mert kevés hallgató jelentkezett erre a szakra, ezért azt találtam ki, hogy csináljunk egy sorozatot, melyben az új tudományos eredmények, érdekességek és az ELTE-n folyó kutatások bemutatásával népszerűsítjük a fizikát a pályaválasztás előtt álló középiskolások körében. Azt is meg akartuk mutatni, hogy a fizikán belül milyen fantasztikus kapacitás van nálunk oktatókból és kutatókból. De egész éjjel azon gondolkodtam, mi a legyen a sorozat címe. Amikor másnap bementem az egyetemre, és elmondtam Dávid Gyulának, ő egyből rávágta, hogy „Az atomoktól a csillagokig”.
Kezdettől fogva egy egész évadra szervezzük az előadásokat, mint egy színházban. Ennek sok előnye van. Nem kell az utolsó pillanatban kapkodni, előadót vagy témát keresni, és a fizika legkülönfélébb részterületei kerülhetnek szóba. Igyekszünk a friss eredményekkel is lépést tartani. Minden évben be van tervezve, hogy amikor kiosztják a fizikai Nobel-díjat, akkor elmondjuk, miért kapták, kik kapták, és a következő évben egy egész előadást szentelünk a témának. A programokba a diákjainkat is bevontuk, hogy a középiskolások lássák, már egyetemistaként is be lehet kapcsolódni a kutatásokba.
Lényegében ugyanaz a struktúra működik ma is, mint 2005-ben. Kéthetente csütörtökönként van egy előadás, utána lehet kérdezni, aztán jön a totó, ami az előző előadáson elhangzottakra épül, végül egy kísérleti bemutató következik. Az előadás előtt aktualitásokra, tanulmányi versenyekre, más programokra, eseményekre (pl. napfogyatkozás) hívjuk fel a figyelmet.
– Egy fizikus számára minden fizika, ez természetes. De az előadások szempontjából hol húzzák meg a fizika határait?
Dávid Gyula: Nem vesszük túlságosan szigorúan ezeket a határokat. A rokontudományok, geofizika, biofizika, meteorológia, csillagászat művelői és témái is megjelennek az Atomcsillen. Egy fizika iránt érdeklődő diák valószínűleg ezeket a tudományokat is kedveli, és az újdonságokra is vevő. Ahogy a sorozat címe is mutatja, minden, a fizikát érintő témával foglalkozunk az atomoktól egészen a csillagokig. Sőt tovább is megyünk mindkét irányba, az elemi részecskéktől az egész világegyetemig. Hogy mennyire így van, arra a rektorunk, Borhy László a példa. Ő régész, de sikerült felkérnünk, hogy előadást tartson az idő történetéről a saját szemszögéből, pontosabban az ókori rómaiak időfogalmáról. Mégiscsak fizika, mert az időről volt szó, ugyanakkor mégsem az. Ezzel is azt akartuk megmutatni, hogy amit csinálunk, nem korlátozódik kizárólag a szűkebben vett fizika területére. Az atomok „alatti” és a csillagok „feletti” rész mellett a modern fizika harmadik fő kutatási irányát, a komplexitást is szeretnénk bemutatni, amire jó példa a hálózatelmélet vagy a Big Data probléma, amiről szintén voltak előadások.
– Mik a legnépszerűbb témák a hallgatóság körében?
Cserti József: Most az energiatermelés és -felhasználás nagyon fontos kérdés a világban, de a klímaváltozás is gyakori téma. Egyébként éppen az utóbbi témában tartotta Jánosi Imre az Atomcsill első előadását 2005. december 5-én. Annyian jöttek, hogy miután elmondtam a nyitó mondatokat, nekem is már csak a lépcsőn jutott hely, oda tudtam leülni. Szeretnénk reagálni aktuális kérdésekre és ezekhez próbálunk előadókat találni, szerencsére ez itt az ELTE-n nem nehéz. Nagyon népszerűek a kvantum- vagy nano- szóval kezdődő szakterületek is. Állandó forró téma a részecskefizika, az asztrofizika és a kozmológia, ami mindig nagy érdeklődést vált ki. Persze ezek az érdeklődési irányok folyamatosan változnak.
Amikor összeállítjuk a programot, gondosan figyelünk arra, hogy olyanokat kérjünk fel, akik az adott témában aktuálisak, hitelesek, itthon, de akár nemzetközi szinten is a legjobbak közé tartoznak. Szerintem ettől lesz az egész sorozat szakmailag hiteles. Fontos szempontnak tartjuk, hogy az előadók kapcsolódjanak az egyetemhez. Itt tanultak, itt dolgoztak vagy dolgoznak most is. Az atomoktól a csillagokig azt is bemutatja, hogy a Fizikai Intézet, illetve a fizika olyan, hogy az itt végzettek sokféle kutatóhelyen el tudnak helyezkedni azzal a tudással, amit nálunk kapnak, nem csak kimondottan fizikusként.
– Eredetileg középiskolásokat vártak az előadásokra.
Cserti József: Valóban nekik szántuk, és persze a középiskolai tanároknak. Elküldtük a programot, hogy terjesszék az iskolában, aztán volt, aki elhozta az egész osztályát, és ötöst kapott az, aki jól elmesélte, amit hallott. Egy ideig még tanártovábbképzésként is akkreditálva volt az Atomcsill. Ma már a sorozat túlnőtt az eredeti keretein, de ez egyáltalán nem baj, sőt. A hallgatóság fele felnőtt érdeklődő. Azt gondolom, a mai fake news-os világban nagyon hasznos tud lenni egy ilyen, a tudományossághoz ragaszkodó sorozat.
Egyébként sok olyan tanítványunk volt, akik középiskolás korukban az Atomcsillen találkoztak először az egyetemmel, fizikusok lettek, és mára aktív, sőt neves kutatók.
– A kísérleti bemutatók is a kezdetektől részei a programnak.
Cserti József: Igen, azért, mert a középiskolákban sokszor korlátozottak a lehetőségek komolyabb bemutatók megtartására. Azt gondoltuk, hogy legalább itt láthatók legyenek ilyen, nehezebben megvalósítható kísérletek. Most már be tudjuk vonni az egyetemi hallgatókat, sőt középiskolások is szerepeltek ebben a szekcióban. Nekem nagy élmény, sokat tanulok a fiataloktól, hogy másképp is lehet csinálni, mint ahogy én csinálnám, vagy hogyan lehet még izgalmasabbá, látványosabbá tenni a kísérleteket. Eleinte a Csodák Palotájával volt együttműködésünk, az első bemutatókat Berzi Zoltán, a CsoPa munkatársa tartotta. Később Jenei Péter végezte a kísérleteket. Néhány éve Kis-Tóth Ági vette át ezt a szerepet, ismét nagyon jó kezekben van ez a feladat.
Kis-Tóth Ágnes: A fizika nagyon érdekes, de először fel kell kelteni az érdeklődést, ami könnyebben megy látványos bemutatókkal. A kísérlet elég komoly műfaj, hasonlóan nehéz, mint egy előadásra felkészülni. Rengeteg ötletelést, készülést, kipróbálást jelent, és néha a legbeváltabb kísérletek is balul sülnek el. Ilyenkor tudni kell gyorsan improvizálni. Érdekes, kihívásokkal teli műfaj kísérletezni közönség előtt. De hálás is, mert szórakoztató, sokan lejönnek utána, kérdeznek, megnézik az eszközöket, kis is próbálják, ha lehet. Igyekszünk mindig valami újat, érdekeset, izgalmasat mutatni.
– A kísérletek az előadás témájához kapcsolódnak?
Kis-Tóth Ágnes: Legalábbis próbáljuk hozzáilleszteni. Tavasszal a James Webb infravörös űrtávcsőről szóló előadás után az infravörös sugárzással foglalkoztunk, nagyon stílusos volt. Persze nem mindig sikerül ez a párosítás. Az időutazás fizikájával foglalkozó előadáshoz nehéz lett volna kísérletet bemutatni. De Papp Eszter folyékony nitrogén segítségével fagyit készített, úgyhogy mindenki jó szájízzel hagyta el a termet.
– Tehát a kísérletezés is csapatmunkában történik.
Kis-Tóth Ágnes: Mindenképpen. Amikor átvettem ezt a szekciót, én is egyedül csináltam, aztán hamar rájöttem, hogy mennyire megterhelő egy embernek hosszú távon kéthetente erre felkészülni. De a változatosság miatt is sokkal jobb, ha csapatban dolgozunk. Mindenkinek más a kedvenc területe, másik részét szereti vagy ismeri jobban, így változatosabb képet tudunk közvetíteni a fizikáról. Ezért mindig olyat hívok meg, akiről tudom, hogy szívesen csinálja. Teljesen szabad kezet kapnak, olyan kísérletet végeznek, amit ők tartanak jónak.
A kísérletek fontosságáról még annyit mondanék, hogy ezekkel a kisgyerekeket is meg lehet fogni. Ma már nagyon széles korosztályból áll össze a hallgatóság, és így az Atomcsill a fizika általános társadalmi megítélését is javítja.
– Mekkora az érdeklődés?
Dávid Gyula: Évente 12–15 előadást tartunk, 17 évad alatt 238 előadás zajlott le, közülük a járvány, illetve az előadó külföldi tartózkodása miatt 21 volt online. Az élő előadásokat 50–200 néző szokta megtekinteni a helyszínen. Olyan teremben tartjuk, ahol 160 ülőhely van és még 40- en, 50-en a lépcsőkön is elférnek. De amikor a gravitációs hullámokat felfedezték, és arról tartottunk előadást, az egyetem legnagyobb termébe költöztünk át, de oda sem fért be mindenki. Az aulában is kivetítettük online az előadást, tehát körülbelül 5–600 ember hallgathatta egyszerre. Ez a jelenlévők csúcsa. De mióta felkerültünk a netre, azóta sokkal többen nézik. Az egyik kollégám, aki itt tartott előadást, azt mondta, három hét alatt elérte a 30 ezer nézőt. Soha az életben, mióta az egyetemen tanít, összesen ennyi embert nem ért el. Igaz, ezeknek a fele öt perc múlva kilép, mások pedig nem értik, de ha pár száz vagy pár ezer emberhez eljutunk, aki tényleg megérti, lelkesedik, és utána fog olvasni, már bőven megérte.
Milyenek a visszajelzések?
Dávid Gyula: Az előadások videófelvételeit a kezdetektől fogva feltettük a weblapunkra, letölthető formában. Öt éve áttértünk arra, hogy a friss előadásokat a rugalmasabb, gyorsabban elérhető Youtube csatornánkra tesszük fel, és fokozatosan feltöltjük ide a régieket is. A teljes nézettségünk most 3,5 millió fölött van. Magyarországon a tudományos ismeretterjesztésben ilyesmit még senki nem ért el. Kis-Tóth Ági januári előadásának nézőszáma már 440 ezer fölött jár. Ez fantasztikus csúcs.
Cserti József: A visszajelzések egyik típusa az, hogy a kísérlet után sokan „letámadják” az előadót, és sok-sok kérdést tesznek fel. Van, amikor még egy órán keresztül ott vagyunk és beszélgetünk az érdeklődő diákokkal. Ők azok, akik aztán egy-két év múlva megjelennek itt fizikus hallgatóként.
– Kicsit még a Youtube-nál maradva, gondolom jönnek kommentek is. Ezek moderálása szép kihívás szokott lenni számos területen.
Dávid Gyula: Kommentelési lehetőség először nem is volt, de aztán megengedtük. És persze megjelentek mindenféle furcsa, értetlen vagy gyalázkodó alakok is, alig győzöm törölgetni. De vannak nagyon jó, értelmes kérdések is. Ilyenkor rájövök, hogy bizonyos dolgokat – amiket mi triviálisnak veszünk, és nem hangsúlyozunk eléggé – a közönség akár egy laza szóhasználatból is félreérthet. Ilyenkor egy nagy levegőt veszek, és részletesen válaszolok. Volt, hogy egy fél éjszaka írtam, szinte egy Természet Világa cikknek megfelelő terjedelemű ismeretterjesztő esszét, hogy valamit jobban kifejtsek. De ez nem baj, jó visszacsatolás, és születtek már így ötletek, hogy milyen témákról kellene részletesebb előadást tartani.
A közönség leginkább a Youtube-ot nézi, de érdemes a weblapunkat (atomcsill.elte.hu) is gyakrabban látogatni, ahol többek között az előadók prezentációi is megtalálhatók. Tehát, ha valaki végig akarja lapozni azt, amiről az előadó korábban beszélt, itt megtalálja. Ez különösen a régi videófelvételeknél hasznos, azok még nem túlságosan jó felbontásúak, és a kivetített anyag nem jól látható. De a weblapra kitesszük például az előadó által az adott témáról írt, a Fizikai Szemlében vagy a Természet Világában megjelent cikkekeit is.
Mivel lassan elérjük a 250. előadást, fellépett a bőség zavara, ezért a weblapon lehetővé tettük a tudományterületek szerinti keresést az előadások témájára, illetve magukra az előadókra is.
Weblapunkat és Youtube csatornánkat korábban Király Andrea kezelte, az utóbbi években Koltai János. Facebook-oldalunk is van, ezt Cserti-Szauer Csilla menedzseli.
Cserti József: Az Atomcsill Facebook-oldalát elsősorban arra használjuk, hogy az adott előadás előtt legyen egy kis reklám. Ez ma már egy külön szakma, profik kellenének hozzá, persze mi a magunk módján megteszünk mindent, amit tudunk. Például megkérjük a következő előadót, meséljen magáról. Először azt gondoltam, nem biztos, hogy ez bejön, de sokan szívesen írnak arról, hogy ők miért lettek fizikusok, mit csinálnak, és hogyan. A Facebookon pedig sokan kedvelik az ilyen előzetest.
– Az előadásokat és persze a kísérleteket is élőben közvetítik az interneten.
Cserti József: Igen, először az egyetem Természettudományi Kommunikációs Központjának munkatársai készítették a felvételeket médiaszakkörös középiskolások bevonásával, de a szakkör azóta megszűnt. Már hosszú évek óta együttműködünk a Galileo Webcast tudományos tartalomközvetítővel. Tepliczky István, Dinnyés Lajos és Maros Gábor a három technikai szakember, akik az előadások közvetítéséért és felvételéért felelnek. A Covid járvány miatti bezárások idején ők mentették meg a sorozatot. Ha akkor leállunk, nagyon nehéz lett volna újra éleszteni az egészet.
De vannak más együttműködéseink is. Az Alkímia ma című kémiai témájú sorozat az Atomcsill mintájára indult, három évvel később, mint mi. Az előadásokat ugyanott tartják, de azokon a csütörtöki napokon, amikor nincs Atomcsill. Az Élő adás pedig egy biológia témájú sorozat. Együttműködünk mindkét csapattal. Előadókat is szoktunk „cserélni”, és a közönség egy része is közös. Nagyon fontosnak érzem, hogy legyen ilyen összefogás. Egyetemen belüli és kívüli kapcsolatainkat, esetleges pályázatainkat Csordás András menedzseli.
– Mi a 17 éve tartó sorozat sikerének titka?
Dávid Gyula: Alapvetően az, hogy a világ és a tudomány érdekes. Nekünk csak az a dolgunk, hogy ezt a felismerést minél több embernek jól érthetően és izgalmasan közvetítsük.
Cserti József: Beletaláltunk egy jó struktúrába, amin azóta se nagyon kellett változtatni. Persze technikailag fejleszteni kell, alkalmazkodni a változó ízléshez, a modernebb eszközökhöz, az új lehetőségekhez. Az előadási stílusokat is úgy kell módosítani, hogy jobban vegye a közönség, ami viszont látszik a visszacsatolásokból. Rengeteg munkát kell belefektetni ahhoz, hogy egy olyan prezentációt produkáljon az ember, ami ennek a közönségnek szól. Ebbe is bele kell tanulni. De az emberek alapvetően érdeklődőek, és ma is van igény a színvonalas tudás iránt. Én ebben mélységesen hiszek.
TRUPKA ZOLTÁN
